Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-25 / 12. szám
90 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mi legöregebb, legterhesebb munkát végző tagja vagyunk ennek az ezer éves hazának, Belőlünk táplálkozott, izmosodott a magyar társadalom, tehát mi sem akarunk elsorvadni! Értse meg ezt minden emberfia! SZÖVETKEZZÜNK! Szövetkezeti mozgalom. Ismét nyolcz uj szövetkezet alakult a »Hangya« kötelékében. Ezek közül hat Borsodmegyében jobbára Berzeviczy György, szendrőládi földbirtokos lelkes kezdeményezése következtében, kettő pedig Szatmár- megyében Meskó Pál, a »Hangya« központ képviselőjének közbenjöltével. Szatmarmegyében a csomaközi szövetkezetnek 155 tagja van 100 üzletrészszel. Igazgatók: Kosztra Ignácz r. k. esperes-plébános, Solymossv István földbirtokos. Bay Mihály földbirtokos. Engsli János k. biró, Pink József, Papp János és Sajtos László; felügyelő-bizottsági tagok pedig: Rácz Sándor kórjegyző, Marozsán Aurél gör. k. lelkész, Plank Károly r. k. tanító, Szikszav Albert ev. ref. tanító és Kirvay Demeter gör. k. tanító lettek. Szaniszlón 206 taggal és 207 üzletrészszel alakult meg a szövetkezet. Igazgatói lettek: Schiek Emil urad. tiszttartó, Takács Ferencz ev. ref. lelkész, Schwegler Alajos r. k. segédlelkész, Patak’y József g. k. segédlelkész, Pószel Lőrincz, Haájas István, Tasnádi Demeter, Katona Lajos és Czumbel Pál; felügyelői pedig: dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát-plébános, Bonya Sándor postamester, Kovács Imre urad. főgépész, Gnándt János és Kosa Demeter. Mulatságos eset. A múlt év végén Nagv-Apponyban is megalakult a szövetkezet Írja a »Szövetkezés« Az odavaló szatócs titkon azt remélte, hogy a lakosok megunják a dicsőséget s ha másért nem, a hitel kedvéért visszatérnek régi barátjukhoz. Eljött azonban a tél, sőt közeledik’ már a tavasz is, a tagok rendületlenül kitartanak szövetkezetük mellett. Ellenbogen ur (igy hívják a szatócsot), unni kezdte a dolgot. Gondolt egyet s feljelentette a szövetkezetei mindenféle kihágások miatt, melyek között legsúlyosabb a hamis mértékkel való mérés volt. Nosza, kiküldtek egy komissziót a tényállás kiderítésére. Ez azonban a legszigorúbb vizsgálat daczára, sem volt képes a szövetkezet ügykezelésében a legkissebb szabálytalanságot sem felfedezni. Vizsgálat után a szövetkezet hívei arra kérték a bizottságot, hogy már most a feljelentő szatócsnál is vizsgálatot tartson. Szívesen hajlott az a kérdésre s Ellenbogen ur kínos meglepetéssel látta a komisz- sziót boltjába bevonulni. Hát még, mikor a bizottság megállapította, hogy a feljelentő hamis mértéknél egyebet nem is használ s e miatt őt 300 korona pénzbírságra Ítélte! Másnak ásott vermet s maga esett bele. A hitelezés veszedelmei. A mit mi lapunkban és aztán külön füzetben is irtunk a hitelezésről, azt szórul-szóra beigazolja, a mi Iglón történt. Mint sok más helyen, úgy ott is megvoltak győződve arról, hogy a fogyasztási szövetkezezet csak akkor boldogulhat, ha tagjainak hitelez. Az igaliak nem is késtek igénybe venni ezt a kedvezményt s a második esztendő végén a szövetkezet ilynemű követelése már az 1000 forintot is meghaladta. Ekkor történt, hogy a szövetkezet vezetése uj emberek kezébe került. Ezek azon kezdték, hogy a tagokat tartozásaik befizetésére szorították. Most I derül csak ki, hogy azoknak nagy része behajthatatlan. Pörre került a dolog, a perköltség azonban csak megduplázta a szövetkezet veszteségeit. A tanulság ebből az, bogy a fogyasztási szövetkezetnek hitelezni nem szabad. A czélja sem az, mert, amint a példa mutatja, csak károsodásnak teszi ki magát. A tapasztalás már eddig is bizonyította, hogy az az összeg, melyet a szövetkezet tagjainak árukba hitelez, nem hogy csökkenne, hanem ellenkezőleg, mint a hógörgeteg, rohamosan gyarapodik. Hogy pedig a visszafizetés mennyire kétséges, arra a jóhiszemű igazgatóság csak akkor szokott rájönni, ha a követelések behajtására kerül a sor. Szolgáljon ez intő például azoknak, kik, hogy a forgalmat valamivel emeljék, a szövetkezetét még a hitelezés veszedelmeinek is kiteszik. osalAsikör. Nehéz az élet! Közszólás, hogy — nehéz az élet, mert sok-sok bajjal-gonddal jár. — ügy van! sietsz kijelenteni magad is atyámfia, a kinek e pillanatban is talán nehéz bú szántogatja lelkedet. Hát bizony én is amondó vagyok, hogy bizony nincsen olyan ember, a ki baj nélkül él. — Ohó, fogod mondani, hát azok, a kiknek a szegénység, kenyérküzdelem semmi gondot, bajt nem csinál? Erre azt felelem atyámfiai, hogy azok meg csinálnak önmaguknak bajt, hogy boldogul ne élhessenek. Tudvalevő igazság, hogy halála előtt teljesen boldog senki sem lehet. Imhol, tehát oda jutunk okoskodásunk létráján, a honnan láthatjuk, hogy szinültig telesden-telve vagyunk bajjal-buval. Életünk tehát voltaképpen nem más atyámfiai, mint küzdelem — a bajokkal. A »baj« tehát olyan egy fortélyos ellenség, a mely mindenütt ott van. Egy lépést nem tehetünk, hogy vele harczba ne kelljen állani. Atyámfiai, igy gondolja sok ember. Pedig voltaképpen nem úgy vagyon. A kit az ellenség egyszer megtámadott, az hajlandó elhinni, képzelni, hogy mindig ellenséggel van baja. így történik, hogy voltaképpen sok-sok embernek nincs anyi baja, mint a mennyit képzel, mint a melyek ellen folyton-folyvást jajgat, harczol és küzd. Vannak bajok, metyek ha jól meggondoljuk aztán a dolgot, olyanok mint az árnyék. Az árnyéknak atyámfia az a természete vagyon, hogy megijeszt. Aztán mikor a dolog végére járunk, megkö- nyebbülten kaczagunk fel: — Hiszen ez csak árnyék volt! így vagyunk sok bajjal. Azt hiszszük, hogy megöl, tönkre tesz. Pedig ott nem is volt baj, veszedelem. Azért egy okos anglus iró azt mondja, hogy élet bajait jól meg kell ismerni. Mert kis bajok miatt búsulni, jajgatni, elkeseredni, italba merülni, annyi, mint valódi nagy bajt szerezni. Be van igazolva, hogy a busulás (akár csárdá ban, akár otthon) több embert ölt meg, mint — a munka. Érted-e ezt, atyámfia? Ládd-e vannak hajók, melyek átéltek nagy viharokat, ütődéseket és — megmenekültek! És jöttek az apró rovarok, ezek furkálásaitól — elsülyedtek. Hány földmives ember élete hajója jár igy? Kiáll, kibőtöl sok rossz esztendőt, sok rossz termést. Aztán jön egy kisebb baj, talán jószágában esik kár; talán egy kis perpatvar keletkezik a családban : elszomorodik, sőt kétségbe esik. Egy kis
