Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 394 SZÖVETKEZZÜNK! Hogy alakult meg a fogyasztási szövetkezet a mi községünkben? Hát bizony t. szerkesztő ur, jól irta, igazán irta becses lapjában, hogy a jó áldásos ügy ezer és ezer baj, áskálódás stb. után ütődhetik nyélbe. A mi lelkészünk régen készitgeti a talajt, szedegeti a bojtorjánokat róla, hogy községünkben va- lahára szövetkezeti bolt lehessen. Azt hittük, hogy ha majd készen leszünk, aztán kinyillik a magyar bolt . . . vége leszen minden nagyobb kellemetlenségnek. Az ám, csakhogy most kezdődött igazán az áskálódás, az ellenmunka. Tudva levő például, hogy a részvényeseknek tagsági könyvecskéjük van, ezzel vásárolhatnak a mi boltunkban. Ugyan ki gondolta volna, hogy a furfang még ebben a könyvbe is bebújik? Tetszenek tudni, mi hirt, mendemondát terjesztettek el a nép közt már azok t. i.. kiknek érdekükben van ! Arra feleljen a következő párbeszéd : — Tudja azt, hogy a fogyasztási szövetkezetre a kormány rátette a kezét? — Én nem tudom! — Hát azt tudja, hogy miért van az könyv, melylyel vásárol ? — Azt tudom, hogy a tagok ellenőrizhessék a dolgokat, a fogyasztási boltok meg a saját embereiket. — Téved. Abból a könyvből a kormány meg akarja tudni, hogy ki, vagy melyik család mit fogyaszt, hogy aztán az adót feljebb srófolhassa. Hát ugy-e bár. ez már csak dugóhuzós egy furfang! Feleljen meg továbbá egy másik párbeszéd is: — Hát csak legyen tagja a fogyasztási szövetkezetnek; én megfizetem a tagsági dijat, de ne vásáraljon a fogyasztási boltban. — No, de már ilyet csak nem teszünk! És egy harmadik eset. — A ki nem fog a fogyasztási egyletnél vásárolni, annak egész télen ingyen adok petróleumot. — Köszönjük szépen az ingyen petróleumot, de nem kérünk belőle. Mert nyilván tudjuk, hogy az ingyen petroleum mellett ha nyerünk is a r é- ven, de majd meg kell azt fizetni a vámon. Tudniillik, majd megfizetjük borsosán a többi czikkek- nél vágj7 czikkek mérésénél. No hát ilyen körülmények közt indult meg a mi szövetkezeti étetünk. De csak megsegít a jó Isten minket is, Túr-Terebesi. G. E. O. Sz Mikor a fenti betűket elolvasod atyámfia, azt fogod gondolni magadban, hát ez valami betütalány leszen. Pedig nem az! így szokták rövidesen leírni mostanában egy igen hasznos, áldásos egyesületnek a czimét. Ezek a betűk tehát ezt jelentik;: »Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége.« Ez a szövetség három évvel ezelőtt alakult azon czélból, hogy ott az ország szivében őrködjék az ország gazdáinak érdekei felett, nehogy a már úgy is elnyomott gazdákat sérelmes intézkedésekkel még jobban tönkre tegyék. Azonfelül serényen igyekszik gazdasági életünk sebeit orvosolni. A szövetség tagjai az egyes vármegyék gazdasági egyesületei ; ezek képviselőiket küldik aztán a központba, hogy elmondják ügyes-bajos dolgaikat és a többi. A G. E. 0. Sz. csak nem régen tartott egy igen fontos nagygyűlést, hol életbevágó kérdéseket beszéltek meg. Nevezetesen: 1. Mindent elkövetnek, hogy a gazdák valahára tisztességes gabonaárakhoz jussanak. E czélból mozgalmat fognak indítani, hogy értékesítő szövetkezetek országszerte alakuljanak. A mi újságunk erről már sokszor irt, nézzetek csak utána. 2. Hogy a gazdák levágott sertéseket is vihessenek ki a külföldre, rajta leszen az egyesület, hogy mentői több helyen sertésvágóhidak létesüljenek. Ezzel az állattenyésztők érdekeit akarják előmozdítani, mert az élő sertés kivitele bajosabb és nagyon költséges. 3. A jégkár czimén adott adóvisszatéritések évenként körülbelül egy millió koronára rúgnak. A Szövetség arra kéri tehát a kormányt, hogy ebből az összegből adjon az állam a »Gazdák Biztositó Szövetkezetének« négyszázezer koronát. Ha ezt a szövetkezet megkapná, akkor a legkisebb magj7ar gazda is oly jutányosán biztosíthatna jég ellen e szövetkezetnél, hogy úgyszólván meg sem érezné. Az államnak pedig nem kellene adót elengedni. Derék határozatok ezek! Csak aztán foganatja is legyen. Ha pedig a G. E. 0. Sz. ütni fogja a vasat, mig meleg, még az is leszen! Tanuljuk el a bolgár kertészek mesterségét! Nagy érdekkel olvastam a mi újságunkban, a Magyar Földmivelőben, hogy a törvényházban nagy gonddal tárgyalták az öntöző csatornák ról szóló törvényjavaslatot. Ezen alkalommal nekem eszembe jutott valami, a mit nem tartok feleslegesnek elmondani. Olyan vidéken lakom, hol az Alföld emlitett bibéje, az ugjmevezett aszálj7 nincs meg. Vagyis van bőven vizünk, esőnk, egyszóval vizi csatornára nem igen van valami nagy szükség. Jól kiismerték ezt a helyzetet a bolgár kertészek, számosán telepedtek le és a mire a magyar sohase gondolt, csináltak itt a bérelt földeken olyan kertészetet, hogj7 ma már jövedelem tekintetében azokkal a gazdákkal sem igen cserélnek, a kiknek tekintélyes számú holdakban búza, gabona terem. Hát az a mondani valóm van, hogy bizony a gazdák, földmivesek. munkások legjenek már élelmesebbek és tanulják el a bolgárkertészetet. Ha az a méltatott csatornázás létesül; akkor is, még nagyobb szükség leszen erre. De tanulják el minden vidéken, hogj7an és miképen kezelik ezek a bolgárok a plántákat? Hát az ültetést, mikor kezdik? Mit csinálnak a zöldséggel, hogy olyan szépen sikerül nekiek ? Miféle forgókat alkalmaznak ? Egyes vidékeken az egyszerű földmives emberek kitünően elsajátították a szőllő művelést. Rigorélozást, oltást, metszést egyszóval minden szollá munkát oly kitünően kezelnek, hogy híresekké vágtak. A mi embereinket visszik ám más vidékekre is Ebből láthatjuk, bog}7 a magyar ember esze. üressége, keze egy cseppet sem alább való ám adókénál a bolgárokénál. Hát ne késsünk, hanem tanuljunk ! Vállalkozzék egy-két munkás majd kora tavaszszal egy-egy községből, hogy oda megy a bolgár kertészekhez és ott tölt tanulásban, megfigyelésben égj7 bizonyos időt. Különben ezt az ügyet vármegyei Gazdasági Egyesületeknek kellene ám kezükbe venni! Ezt akartam elmondani. Kertész.
