Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-09 / 49. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 389 Hogyan építsük házunkat? A svábról azl tartja a közmondás, hogy csak negyven éves korában jön meg az esze. 8 ha azon pillanatot nem veszi észre negyven éves korában, melyben megjön; akkor sohasem lesz okos. Hát a mondó vagyok, hogy én is azt gondoltam, hogy bizony nem lehet valami okos nép a sváb. De minkutána jobban megismertem őket s láttam milyen szép rendezett a sváb falu, milyen szép. nagy házakban laknak a svábok, más a véleményem. Sok falut bejártam. Láttam kis házakat, hol egy konyha s egy szoba volt csak az udvaron pediglen egy kis istálló állolt külön s ismét külön egy disznó óll. Szűk kis helyen három külön épület. Ez oláh falu volt. Mig a szomszéd falu egész más képet mutatott: hosszú nagy épület nagy udvar s nagy csűr, a házak mind egyformán voltak építve. Ez jellemzi a sváb falut ez sváb falu volt. A helyett, hogy mindent külön építenének egy fedél alá építik a házat meg az istállót is. Kívülről nem is látszik, hogy az istálló is ott van. Azt gondolná az ember, hogy az egy nagy lakóház. Ez első szobából át lehet menni anélkül, hogy ki kellene jönni a tornáczra az istálóba s pedig a lóistállóba s onnan a tehénistállóba. Hát bizony ez nagy kényelem, különösen esős, vagy téli időben, hogy nem kell átmenni az udvaron a jószágot etetni. Melegebb is az istálló s a ház is. ha igv építünk. Sok előnye van az ilyen építkezésnek hátránya pedig nincsen. Nem megalázó az, hogy egy fedél alatt lakjon a jószág is meg az ember is. Hisz Isten adománya a jószág az ember fentartására. Meg kell azt becsülnünk. Legjobban meggyőződhetik mindenki arról, hogy milyen czélszerü a sváb építkezési modora, ha megnéz egy sváb falut s azután egy oláh falut. Azt szeretném, hogy mindenütt úgy építené a nép házait mint építik a svábok. Külsőleg sokkal szebb lenne a falu képe; szebb az egyes udvar s mi fő igen kényelmes lenne. Ezt a szokást megtarthatják a svábok, ha teljesen megmagvarosodnak is. A magyarok pedig átvehetik tőlük ezt az építkezési modort, nem lesznek azért svábokká. I>r. C.s. V. Az öreg; Nótárius uram szentencziái. A mi nagy Vörös- martynk éppeg száz esztendős lenne, ha a jó Isten mostanság még életben tartotta volna. Nem hiába nevezte magát vén hegedűsnek, a nemzet vén czigányá- nak, de olyan nótákat, verseket húzott, dalolt ő, a milyeneket mostanában már hallani nem lehet. * Édes jó Istenem, ha most mint száz esztendős aggastyán kikélne sírjából! Osztég körülnézne itt az Magyar hazában. Tudom biztost, hogy megfognák az öreg ur karjait és vinnék először az szédületes fővárosba. Megmutogatnák neki: mivé lett negyven és néhány esztendő óta, hogy ő kegyelme béhunyta áldott, jó szemeit. Megmutogatnák neki a magas palotákat, a hatalmas, nagy gyárakat, a nyüzsögő kereskedést. De én hiszem, hogy megtörölné izzó homlokát, osztég odaszólana: — Hát a föld népe, melyei én úgy szerettem, hogy van? Elnek-e vagy pusztultak? Meg vannak-e még a bogárhátu kis földmives házak? Szeretik-e még a földet. Elégedetten hasogatják-e még a barázdákat ? Azt is tudom, hogy a tiszteletreméltó ősz aggastyán kérdéseire — sokan hallgatásba merülnének. „ *De vissza nem szállana sírjába, mig az ő kedves magyar népét meg nem látná. A népet, a nemzet sarjadzó gyökerét. Es merre .. . menne vidék- ről-vidékre. Hallaná, hogy hányán és hányán elpusztultak. Hogy a magyar földből mennyi és mennyi került idegen kézre. Szeme könybeborulna, mikor meghallaná, hogy évenkint hány magyar ember hagyja itt, ezt az áldott földet, ezt a megszentelt ős hazát... Es én hiszem, hogy ujfent elővenné költői lantját, hegedűjét, miként egykor Lehel az ő kürtjét és odazengené a magyarnak: Hazádnak rendületlenül Légy hive oh magyar! A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely. * Aztán odafordulna a nemzethez és zengene egy másik szózatot. Mely szerint csak úgy fogtok élhetni, boldogulhatni, ha nem engeditek alföld népét elpusztulni. Vissza a földeket, egy talpalatnyi föld is szent e hazán, mert minden talpalatnyi földnek a magyarénak kell lenni. Hiszen Árpád apánk és dicső őseink vérével van az megpecsételve! *De hogy is álmodok én! Mintha bizony jó Yörösmartynk valójában itt járna! Pedig hát itt jár szelleme, fiát hallgassátok meg, mit beszél, mire int, miért, fed Ez lesz aztán ünnep, igazán nagy ünnep! 3SA&YAK KIS GAZDA. Hogyan élhet meg a kisgazda? Azok után, a miket igy kis adatokban nyújtottunk a magyar kisgazda megélhetésének egv"némely módjáról: még csak egy megjegyzésünk van. A magyar kisgazdának is tudnia kell a számítás titkát, Fájdalom, ezt sokan, de nagyon sokan nem tudják . . . Az olyan kereskedőnek, ki kereskedelmi könyveit nem vezeti rendesen, elhanyagolja és csak úgy ni a felmerült körülmények szerint rendel, hozat. ad, fizet, veszi a fiókból saját háztartása is a pénzt: nem sok jövőt jósolnak. A helyes utón járó kereskedőnek tudnia kell, mi volt jövedelme, kiadása, mit költött önmagára, mit fektetett be, mit vesztett — és a többi. Az az számítania kell! Ezt meg kell tennie a kisgazdáknak is. Mert ezeknek is szükségük van arra, hogy tisztán lássák: mit hozott ez vagy az az esztendő? Mivolt a kiadás pénzben, munkában. Mennyi kellett a háztartásra, ruházatra. Az az a kisgazdának is jegyzéket kell vezetnie minden garasról, minden értékelhető terményéről. Hej. ha a kezdő gazda péld. mindjárt kezdetben igy tett volna • bizony hogy másképpen ütött volna ki a sora. Akkor láthatta volna tisztán, pontosan, hogy meddig lehehetett volna nyújtózkodni, hol lehetett volna kurtábbra fogni a gvépíőt és miben lehetett volna fordulatot adni "a gazdálkodásának. De ugv ni kapkodva, mint mondani szokás ötletszerűen vinni a háztartást, a gazdálkodást: bizony : hogy sikamlós bizonytalanság.
