Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
MAGVA!! FÖEDM1YELŐ 34 A község költségvetése. A telepítés. Feleleveníteni olvasóinknak azon kötelességet, mely minden adó fizető polgárt igen közelről érdekel most, midőn az elmúlt év községi számadásai a községházánál közszemlére ki vannak, vagy a közelben ki lesznek téve, mert nem elég csak pana- szolkodni egymásnak: sok az adó, nagy a kő z- ségi teher, hanem tudni kell annak az okát is. hogy sok esetben a községi adó miért nagy? Erről meggyőződni a községi számadások megtekintése által. Minden adófizető polgárnak jogában áll ez. s az értelmesebbje ezen jogának gyakorlásával nem csak magának tesz anyagi hasznot, hanem többi polgártársainak is. Felhozok erre egy példát, mely sajnos egy körjegvzőség fi községében egyformán meg történt, és hiszem, hogy e tekintetben nem az egyedüli eset az országban. Ez is sajnos. Ezen községek egyikében a község évi kiadásainak vagyis háztartásának előirányzata 1249 irt 30 kr. Ebben a községben ennek fedezésére szolgál csupán az állami adó után kivetett községi pótadó. Ezen pótadó az adózókra kivettetett az állami adó után 79 százalékkal. Az előirányzatba föl volt véve kiadásba minden községnél külön: Körjegyzői lak és mellékhelyiségek jókarban tartására 40 frt. Körjegyzői lak és irodák tatarozására 15 frt. Tűzoltó eszközök jókarban tartásár a 10 frt. Anyakönyvvezetői iroda szolga részére lö frt. Tanítóknak gyűlésekben való megjelenésre 10 frt. Sorozási költségre 25 frt. Előre nem láthatókra 50 frt. összesen i 05 frt. Magam láttam, hogy körjegyzői lak és tatarozására el nem lett költve évenként több mint 10—15 frt. Meggyőződtem, hogy tűzoltó eszközöket be sem szereztek évek óla. ilyenek nincsenek is. tehát ezek jókarban tartására kiadás sem tétetett. Az anyakönyvi irodában a szolgálatot végezte az a községi szolga, ki a többi irodát ellátta külön töl- számitott fizetésért, tehát ezen 13 frtot nem élvezte. A tanító soha egyetlen tanítói gyűlésen meg nem jelent s a 10 frt mégis ki lelt adva neki. Ha ezek ellen a képviselő testület, kinek elsősorban kötelessége ezt ellenőrizni, kifogásolta volna vagy az adófizetők bár melyike észre vételét meg tette volna, úgy mint ezen példából mely igaz. kiviláglik a községi pótadó nem 79 százaléka hanem, csupán 05 százalék lett volna minden adó forint után. Hát még ha vesszük, hogy fölszámítanak ismétlő iskoláért a tanítónak 40 forintot, holott soha ismétlő iskola nem tartatik, és más egyebeket miket itt elő nem sorolhatok, mennyivel kevesbbedne a teher. Ajánlom tehát a községházát fölkeresni, s a hol ily jól számolni tudó elöljárót találnak, meggátolni a további visszaélésben, [mert akkor nem csak a teher leszen kevese b b. hanem a becsületes ember is tö bb. It/ázniondő. A villanyvilágítás. Hódmező-Yásárhelyen a napokban lépett életbe a villanyvilágítás. Az első este két ember borzasz - tóan csodálkozott rajta, hogy valamenyi helyütt egyszerre gyűl meg a villanylámpa. — Te, kérdezi az egyik a másiktól. — nem tudod, ki gyújtotta meg a villanylámpákat, hogy valamennyi egy perez alatt égett? — Dehogy nem; — felelt a kérdezett, — hisz láttam is, a mint a villany végig szaladt a dróton tr. kkora volt, mint egy macska. — No hát már a kormány is fog osztogatni földet! Szólott a minap egy becsületes földmives ember. — Hogy-hogy szólottám megütődve, — mi módon értelmezi ezt kigyelmed ? — Hát nem olvasta az újságban, hogy a fővárosban a földmivelésügyi miniszter meghívására sok tudós ur gyűlt össze, hogy a nép telepítése ügyében intézkedjenek, a mi azt jelenti, hogy az állam földjét fogják osztogatni. — így van az lássa kigyelmed, mikor olyan ujságlapot olvas a földmives ember, mely nem tud a földmives ember eszéhez igazodva Írni. Hiszen kigyelmed szörnyű nagy tévedésben van! Azok az urak igaz összegyűltek és arról tanácskoztak, hogy mimódon lehetne egy-egy vidékre letelepíteni az olyan lakosokat, a kik a maguk emberségéből egy pár száz forintot vagy koronát már szereztek és képesek arra, hogy földet v e g y e n e k és ott további szorgalommal állandóan megtelepedhessenek. — Persze, hogy ez egészen más, mondogatta az én emberem. — Bizony hogy más. Földet amúgy potyára senki sem kaphat itt e hazában. De igenis segíteni akarják a kis embereket arra, hogy meglevő vagyonkájukkal megvethessék lábukat a magyar földben, melyen a magyarnak élnie és halnia kell. — Hát az a parczellázás, az sem földosztás? — Az sem földosztás olyan értelemben, mint kend hinné. Hát hogyan és miben áll? Hát összeállónak teszem azt 200-an a lakosok közül. Es azt mondják, mi megveszszük éztvagy azt a földterületet. Egyetemlegesen, a szabad egyezkedés szerint mi fizetünk pl. négy ezer forintot e földért. Nos már most felosztjuk ezt az egész területet 200 részre és kiszámítjuk mennyit kell egy-egy részre fizetni kendnek vágj- vagy a komának egyszóval egyeseknek — No lám, milyen jó hogy kiokosodtam. A mi falunkban járt egy újságkihordó, árusító, az egészen máskép beszélt. Az valójában ingyen földosztásról beszélt. — Ugyan az ég szerelmére, mondottam már. hogy seprőzzék ki az ilyen embereket, meg újságokat is. — Ugv is teszek! — A helyett a magyar ember tegye fel a mai naptól magában, hogy kétszeres s/.orgalommal fog dolgozni, takarékoskodni, krajezárt-krajezárra rakni, hogy ekkép néhány száz koronát összegyüjthessen. Akkor aztán utána nézhet, hol lehetne telepesnek lenni vagy hol parczelláznak ? Mert már ekkor a maga erejéből, mint mondottam megvetheti lábát egy kis földben, hol aztán megmutathatja a maga szorgalmát és okosságát. — No, most már tisztába vagyok a dologgal. — Azt akartam én is bátyó! Napi kiadás háború esetén. A német, osztrák-magyar, olasz, továbbá a franczia és orosz katonaság ellátási költségeiről van szó ha ezek közzül akármelyik háborúba keveredik. Azért előre kiszámították, hogy ilyen esetre mennyi volna a hármasszövetség és a kettős szövetség napi kiadása. E számitás szerint Németország 2,550.000 katonájának napi kiadása 25 és félmillió frank. Ausztria-Magyarország 1,304.000 katonájának napi kiadása 13 millió frank, Olaszország 1,281.000 katonájának napi kiadása 42,800.000 frank. Egy napi háború tehát a hármas szövetségnek több mint 50 miliő frankjába kerülne. Francziaország háború esetén 2 millió 554.000 katonát állít ki, akiknek napi kiadása 25 és félmillió frank, Oroszország 2,800.000 katonát szerel föl s elkölt naponkint 28 millió frankot. A két szövetséges állam tehát háború esetén naponkint 50 és félmillió frankot költ el.
