Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-04 / 5. szám
Szatmár, 1900. február 4. 5. szám 111 évfolyam Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZEItKESZTÖ ÉS KIADÓTULAJDONOS: Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évi'e .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Biró-választások. A mi újságunk már egy ízben ugyancsak apróra szedegette annak mivoltát, hogy hát milyennek kelljen lennie a község Jurájának ? Most, a napokban kezünkbe akadt egy ujságlap, melyben az újságíró ember emigyen üzen egy községnek: Bizony nem szép az, hogy kentek azt választják bírónak, a ki etet-itat! Hát jó magunk is amondók vagyunk, hogy nem szép. Sőt tovább fonjuk a dolog fonalát, mikoron állítjuk, hogy a községre nézve szörnyen veszedelmes is lehet, ha a bíró uram etetés és itatással jut a bírói székbe Miután pedig ebből az izenetből, de meg tapasztalásból is tudjuk, ösmérjük, hogy nagyon sok községben a biróválasztás ügyét nem az érdém, nem a j ózan megfon- tolás, de nem is a falu jóléte, üdvessége viszi dűlőre, bele markolunk ebbe a darázsfészekbe, ha mindjárt csípésre is számíthatunk. Himezés-hámozás nélkül rögvest kimondjuk, hogy az a birójelölt, a ki etet és itat, már ezzel a cselekedetével önmaga bébizo- nyitotta, hogy nem való, nem érdemes — a bíróságra. Hiszen azon sok-sok tulajdonság között, mikkel a biró-embernek felruházva kell lennie: főbenjáró a lelkiismeretesség és függetlenség. Halljátok-e ezt atyámfiai? Miképpen bizhatni azon embernek lelkiismeretességében, a ki törvényszegéssel lopja be magát a bírói székbe. Mert a tiszta, lelkiismeretes választásnál tiltja a törvény az etetést és itatást. Hát hogyan fog a törvény felett őrködni az, a kinek első lépése is a törvénybe ütközött! Vájjon ha ő maga ilyesmit cselekedett, nem fogja-e más ügyben is elnézni az etetést, itatást, például községi ügyekben, gazdaságnál, büntetéseknél és a többi. Nem fogják e szemébe vágni, hát hiszen kend is ilyetén módon szerezte a bíróságot! Az ilven biró nem lehet független, sza- bad sem! Sőt az ő útja az érdek, a pajtáskodás, komaság útja leszen. Megverte a jó Isten az ilyen községnek életét! Nem, atyámfiai! Hogy ki légyen a község bírája, abba nem szabad beleszólani sem a bornak, sem a pálinkának, sem a komaságnak! Jó bírót csak az a közmegegyezés jelölhet, a mely közmegegyezést a liszta lelki- ismeret. a község szent érdeke vezet. Lehet (és hányszor van igv!) hogy éppen az való igazán a bírói székre, a ki nem etethet, nem itathat! És csak az való bírónak, a ki ezt a csúnya, lealázó szokást megveti, tőle plfordul! rm azt gondolom, hogy ez irányban minden becsületes ember vélünk tart, nekünk ad igazat! De mondják sokan: Ez már nálunk szokás, igy volt régi időktől fogva. Hát nem jól, sőt nagyon rosszul volt — atyámfiai! És sok minden más nem volt és nincs jól községekben és az egész hazában, Azért nem boldogultak a községek, azért nem boldog a magyar. Legyen ezután másképpen. Bíráljuk meg magunkát és lássuk be már végre, hogy azért adta a teremtő Ur Isten a magyar embernek a józan eszet, hogy azt felhasználja. Nem pedig, hogy itatás és etetéssel meg- esufolja. BODNÁR GÁSPÁR.
