Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-07 / 40. szám

Honfoglalás. Árpád apánk őseink vitézségével, kard­jával szerezte ezt a vérrel áztatott földet, mely a magyar nép előtt mindig kedves vala. Mert érezte, hogy az övé! Mert tudta, hogy ehhez a röghöz van csatolva élete és halála. Azért, mint a vihar szállott sikra, mikor ebből a megszentelt földből csak egy talpa­latnyi is veszedelemben volt. Azért sirt, bánkó­dott a nemzet, mikor három országra szakadt Magyarország és neki néma bánkódással kellett tűrnie a török és német tapadó hatalmát... De tatár, török, német pusztítások után is elienállhatlan vágyódással tért vissza földjeihez ez a nép. Örömkönyeket hullatva szántogatta bojtorjánnal benőtt mezeit, hogy csakhamar arany-kalász fakadt az ellenség lábnyomai után, hol azelőtt fű sem nőtt. Valóban folytonos honfoglalás, haza- fentartás volt ennek a magyar népnek élete; nem csuda, ha lángoló szeretetével ölelte kebléhez a termékeny talajt, melynek kalászai­val, virányaival úgyszólván szellemi összeköt­tetésben élt. Elmúltának a dúló csaták! Török, tatár paripái nem száguldanak földeinken, az ország határa kerek egész nagy, hatalmas, minő csak jobb időkben lehet. És ime ma már még sincs elég földje a magyar népnek! Több, mint harmadfél millió hold föld ebben az ország- ban, melyet Magyarországnak neveznek — nem a magyar népet boldogítja. Pedig csak nem is olyan régen, ezen a föld területen szántó-vető emberek tűzhelyei voltak. r,s most? Idegen elem sajtolja ennek a földnek zsírját, olyan elemek, kik nem fegyverrel, háborúval, de az ország törvényeinek látszó­lagos ótalma alatt, tetszés szerint vásárolhatták meg ezt a rengeteg földterületet. És most ? E földekről a szántó-vető népnek kell ki­vándorolnia, vagy nem is jobbágyává, de szolgájává lenni az idegennek! Szomorú valóság ez magyar népem! De azért a jó Istenre és ez édes hon szerel- í mére kérlek benneteket, egy pillanatra se férkőzzék szivetekbe azok balga izgatása, kik holmi földosztással akarják a magyar népet agyonboldogitani! Oh nem! A magyar nép sokkal józanabb, mintsem fel ne tudná fogni, hogy az igaz- talanságnak nem az igaztalanság, a törvény­ellenesség, az erőszak az orvossága. A nemzet vezetői nagyot tévedtek, mikor ezt a megszentelt földet oly hosszú időn keresztül elhanyagolták. A haza bölcsei ed­dig csak azon munkálódtak, hogy az ország határait a külső ellenségtől megóvják. Egész tekintetüket a külső ellenségre szegezték és itt bent nem látták, hogy a föld pusztul, vész és a nemzet gerinezén a sorvadás jelei mutatkoznak. Az óriási tévedést reperáini kell! Vissza kell szerezni törvényesen, bölcs intézkedések­kel, lépésről-lépésre a földet és azoknak jut­tatni, a kiké volt. A magyar népé! Meg kell kezdeni a második honfoglalást! Nem karddal, nem tűzzel és vérrel, ha­nem üdvös törvényekkel. Magyar nép! Ennek a második hon­foglalásnak munkája megkezdődött. A telepí­tésről szóló törvényjavaslatot nemsokára tárgyalni fogja az országgyűlés. Aztán következnie kell a bevándorlás ellen szóló törvénynek! Ezt követeli ma már az egész nemzet, melynek tekintete immáron a megszentelt föld felé van irányozva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom