Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-30 / 39. szám

308 MAGYAR FÖLDM1VELŐ Kereskedelmi kongresszus. Mérjünk egyformán! A gazdák kongresszusá­ról, nagy gyűléséről hűségesen elszámolunk olvasó­inknak. lgv kell tennünk, mikor a kereskedők is kongresszust tartanak. Mert azt tartottak a múlt heteken Miskolczon. Jól tették, joguk van hozzá, csak aztán ne ször- nyülködjenek, ha a gazdák is élnek ezekkel a jogokkal. Jelezték már jó előre, hogy ezt a gyűlést a tulkövetelő gazdák, az agrár törekvések »ellensú­lyozására«, (lehűtésére) tartják. Mi nem hittük! Elolvasván azonban a beszédeket, csakugyan igazat kell adnunk azoknak, a kik előre tudni vélték, hogy ott mi fog történni. Mi a bajuk tehát a Sándor Pálok, Gultmann és a többi merkatill kereskedő uraknak ? Nem tetszik nekik a gazdák, az agrárok moz­galma ! Ugy-e bár olvasóink nem ütköztök meg ezen! Atyámfiái, ti sokszor tapasztaltátok, bogy mikor va­lamely földterületet, mezőket egyes csoportok sza­badon basználgatták, azokon háborithatlanul garáz­dálkodtak és végre is ennek a szabad gazdálkodás­nak véget szakítottak: akkor bizony kiabálás, zúgo­lódás, zsörtölődés nélkül erről a könnyen szerzett területről senki emberfia nem elkotródott el. Ilyen az emberi természet, hát ezen nem is kell csudálkozni. Ilyen hangulatban forgatták a miskolczi keres­kedelmi kongresszuson is a tisztelt tanácskozó urak panaszukat, kapaczitácziójukat és egyéb. . . kibújt lólábukat. Mi már a múltkor, öregbetüs czikkelyünkben megbizonvitottuk, hogy hát az agráriusok nem har- czolnak. Csak önvédelmet folytatnak. Es pedig nem egv osztály nem egy csoport érdekében, mint pl. teszik a merkatelisták önmaguk érdekében — bá­néin az ország a nemzet gerinczének (a köz- és kisbirtokosok) érdekében. Es teszszük a tisztes keres­kedelem érdekében is. Mert nekünk igenis szüksé­günk van a tisztes kereskedelemre, hiszen ő vele karöltve lehet csak felemelni gazdasági helyzetün­ket! De igenis védekeznünk kell a tisztességtelen üzletek ellen, melyek piócza módra kiszítták a föld zsírját, tönkre tették a föld népét és ha sokáig igv ment volna, tönkre teszik a tisztes kereskedő osz­tályt is. Csak az a legfeltűnőbb, bogy annak a kongresz- szusnak nem volt egyik fő főfeladata: megállapodni abban, mit kelljen tenni, hogy tényekkel, tör­vényszéki ítéletekkel, egész elpusztult vidékekkel ne mutathassanak reá: íme ilyen bűnei vannak a magyar kereske­delemnek! Erről azonban mély hallga­tás v a 1 a! * A kereskedők nagy gyűlése különben üdvözlő táviratot intézett Széli Kálmán miniszterelnökhöz, a ki igy válaszolt: »Fogadják megtisztelő megemlékezésükért és kifeje­zőit érzelmeikért őszinte és mély köszönetemet. Az ország kereskedelmi érdekeinek támogatását szivemen hordom és legfontosabb kormányzati feladataim közé sorolom. A leg­nagyobb súlyt helyezem arra, hogy az összes közgaz­dászat! ágak ossz hangzatosán és szervesen fejle sztessenek. E munkában a kereskedelemnek, mint a közgazdasági élet egyik fő tényezőjének meg van a maga nagyfontosságu hivatása, a melyet minden helyes gazdasági politikának szem előtt kell tartani. Egész gaz­dasági szervezetünknek és minden részé­nek ossz hangzatos ápolása biztosítja az ország anyagi erejének felvirágozását. Széli Kálmán.« Nos, a miniszterelnök most sem válaszolhatott másképpen, mint első, programmbeszédének megfe­lelő módon. Hogy t. i. a kormányzat arra fog töre­kedni. hogy egyik közgazdasági ág a másik rovására, megölésére ne "fejlődjék, mert csak az összhangza- tos, igazságos ápolás biztosíthatja az ország jólétét. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. A borhamisítás ellen. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter ren­deletet intézett az alispánokhoz és városi polgár mesterekhez, a melyben a közeli szüretre való te­kintettel fölhívja őket, hogy a szőlősgazdákat figyel­meztessék a bortörvényre és az ennek végrehajtása tárgyában a kereskedelmügyi, belügyi és pénzügyi miniszterrel egyetértőleg kiadott rendeletre, mely­nek értelmében a mustba vagy a borba, úgyszintén a már kész kierjedt törkölyborba vizet keverni, bármi csekély mennyiségben is. föltétlenül tilos, még akkor is, ba ezt maga a vevő kívánná. To­vábbá tilos a természetes bornak a törkölyborral, vagy gyümölcsborral való összekeverése (összehá­zasítása) is. A viz használata csak a törkölybor ké­szítésénél van megengedve, de ott is csak az idézett végrehajtási rendeletben körülirt megszorítással. Egyszersmind, mondja a miniszter rendelete, figyel­meztetni kell az érdekelteket arra is, hogy az, a ki a fenti tiltott módon készített vagy kezelt bort for­galomba hozza vagy eladja, az az 1893. XXIII. tör- vényczik értelmében 600 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntettetik, a ki pedig a bort maga vi­zezi, vagy tiltott anyagokkal kezeli, vagy a termé­szetes bort törkölyborral vagy gyümölcsborral ösz- szekeveri, az, mint mesterséges bor készítője. 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és ezenfelül még hét hónapig terjedhető elzárással büntettetik és ezenkívül az illetőktől a tiltott módon kezelt bo­rok még el is kobozandók. A házasságkötéshez rendszerint szükséges okmányok: születési bizonyítvány, (ha kiskorú az egyik, vagy másik fél, szülei beleegyezés, tanúsítvány, a mely igazolja, bogy a legutóbbi három hónap alatt hol laktak, (vőlegénynél) a katonai hatóság bizonyít­ványa, hogy hadkötelességének eleget tett. 2. Mind a két helyen kell kihirdetni. 3. A házasság kihirde­tése és a házasságkötésnél való közreműködése az anyakönyvvezetőnek díjmentes, sőt a polgári tiszt­viselő köteles a házasság megkötéséről a házasfe­leknek bélyeg- és díjmentes tanúsítványt azonnal kiszolgáltatni. 4. Az egyházi hatóságok mindenütt más díjszabás szerint esketnek. A magyar állampolgárságot kérő folyamodás­hoz a következő okiratokat kell mellékelni : a) annak bizonyítását, hogy vagyonával szabadon rendelkezik. Az igazolás hiányát törvényes képvise­lőjének beleegyezése is pótolhatja, b) Bizonyítvány arról, hogy a község kötelékébe fölvették vagy föl­vételét kilátásba helyezték, c) Magyarországon öt év óta megszakítás nélkül lakik, d) Erkölcsi bizo­nyítvány. c) Yan annyi vagyona, vagy olyan kere­setforrása, a miből magát és családját eltarthatja, f) Az adózók lajstromába már öt év óta be van ve­zetve. A bélyeges folyamodást a polgármesterhez kell intézni. Jó mondások. A szerencse forgandó. — A szerencse nem mindig a jót pártolja. — A szerencse könyebben törik, mint az üveg. — Ha az ember békés, szerencsés. — A szerencse gyakran részre hajló. — Szerencse, hogy vak a szerencse. — Csak az igazán szerencsés, ki szerencséjét nemcsak a szerencsének köszönheti. — Szeszélyes a szerencse. — A szerencse akkor is csal. mikor kedvez. — A ki mindig szeren­csés volt sose volt boldog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom