Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 309 ISMERETES TÁRA. Miért maradt meg a magyar magyarnak? Volt nekünk egy népszerű iró-emberünk: V a s Gereben-nek irta nevét. Vagyis nem jól mondom atyámfia, meg van ma is, mert él az ő neve, lelke, esze műveiben, melyeket — őszinte igazán bévallom nektek estenden, mikor elfáradtam, naponkint olvasgatok. Hej, atyámfiai, csak ti is olvasgathatnátok, be gyönyörűen, be Ízletesen beszél, ir az a ti eszetek járása szerint. Nem hiába dicsekszik ő-kegyelme maga-magának, hogy az Isten méltónak tartotta fölvenni azon választottak közé, kik e szép virágnak a magyarnyelv és néperkölcsnek illatát megérzik. De hát — hogy soromra térjek — sokat irt ő, nagy, vastag könyveket; bajos a hozzáférés. Azért igy hébe-hóba böngészek én az ő Írásai közül nektek való dolgokat, mert bizony megérdemli, hogy szinméz folyású beszédjét megértsétek. Hát a többi közt azt gerebléli ki a már említett iró-emberünk, hogy hát mi volt legyen főbenjáró oka annak, hogy a magyar magyar maradt. Nemde érdemes ez a felvetett kérdés a meggondolásra ? Bizony, hogy érdemes. Hallgassátok hát, miként felel erre az ő esze- járása, szorgos figyelésü pennája. — Sokan — igy ir ő kegyelme — rövid észszel a csudák titkában keresik annyi vész közt való fönmaradásunknak okát; pedig — úgymond — azon titok: népünknek az egyszerűség erkölcséhez való álhatatossága. mely nem engedi, hogy a mam- monért (pénz, kincs, vagyon és a többi) szolga kívánjon lenni. Továbbá, a kegveletes ragaszkodás őseink földjéhez, honnét nem áhítozik kaliforniai vándorlásokra. A múlthoz való hűség, hogy azt példátlan szívóssággal védeni képes, a lelkesülés, melylyel a legutolsó bojtár is dicsekedve vallja magát magyarnak; a keleti képes beszéd, melyből az iróember is, mint eredeti forrásból merit; és a tudós nem a népnek, hanem a nép ajkáról bizonyít: ezeknek összege a mi eddigi létezésünknek összege és jövendőnknek titka. Hallgasd meg a nyelvet, mit a gyöpön az anya nyelvével szopott be, — van-e egy szó, mit elcsavart volna, hogy a nyelvész tűvel, ollóval és árral volna kénytelen az atyafiságát mégis kutatni. Nyelvünket, ezt a drága kincset, meg nem tudtuk őrizni a városoknak falai közt. A falusi (pusztai) nép ajkán szüzén őrizte meg a Gondviselés és himporát sem a szellő, sem a vihar nem tudta leverni. Hej, még a költő is megsüvegelné a puszták fiát. mikor azt a szép gondolatot meghallja; Ha fölnézek a csillagos égre, Azt gondolom, nézek a babám szemébe. Vagy a babám szeme ment oda csillagnak, Vagy az ő szemében csillagok ragyognak ! Aztán, hogy miért maradt a magyar magyarnak, tovább igy folytatja... Mert törvénye a tízparancsolat, azaz: emberiség; szerződése a kézadás ; bölcsessége a példa s z ó, melyet úgy idéz, mint a prókátor a törvénykönyvnek szakaszait... Folytatja ő kegyelme még tovább., tovább, de nekem ennyi is elég, hogy elébetek terítve amúgy igaz magyarán én is mondjak és kérdezzek egvet- mást tőletek magyar nép! Vas Gerebenünk, a mi édes mézii iró emberünk ezeket néhány évtizeddel irta. Akkor ilyen vala a magyar nép. Tegyétek szivetekre a kezeteket, ma is ilyen maradt? Sokban, elismerem. De engedett, mint az ernyedt bur, mint a vizet kapott erős kötél. A ma- monért nem kíván szolga lenni ez a nép ? Nem felelek rá, ti bólintsatok reá! Kegyelettel ragaszkodik ősei földjéhez? Nekem szívfájdalmamba kerül a felelet! Gondolkodjatok hát ti! Nem áhítozik kaliforniai vándorlásokra. Hallgassunk, maradjunk némák, mint a sir? Hát miért is maradt a magyar magyarnak! Tanuljátok meg Vas Gerebentől, a magyar nép egyik legnagyobb iróemberétől! Mester. A gazdák és a — mészárosok. Egyelőre csak a fővárosban tervezik-főzik a mészáros urak a húsárak felemelését, de hogy ha e tervük sikerül: megérzi majd a vidék, illetőleg a gazda-világ is, annyi bizonyos? Mit akarnak tehát a mészárosok? Hogy a gazda-ember, a ki eladja az állatot, fizesse az eladott állatnák fogyasztási adóját is. Eddig ugyanis a mészárosok fizették a fogyasztási adót persze ezt aztán a közönségen vették be; most már a gazdákra akarják rátukmálni és pedig azon czélzattal, hogy a hús ára marad a régi, a fogyasztási adót meg, mint jó hasznot zsebre teszik. Világos ebből, hogy a gazda a fogyasztási adót az állat árába lenne kénytelen beszámítani, a mi nem kis mértékben nehezedne ám az állatvásár forgalmára és sok más nehéz körülményt idézne elő. Megdrágul a hús, ezzel együtt csökkene a húsfogyasztás és igy a szegényebb néposztály sokkal nehezebben jutna a tápláló eledelhez. A minek szomorú következményei: a nép munkaerejének gyengülése, satnyulása és igy tovább! Mint halljuk a főváros tánácsa már el van készülve a husháboru kiütésére. Jó lesz, ha a vidék is résen áll, mert, mint tapasztalásból tudjuk, a vidéken is kedvet kapnak ám a háborúskodásra a mészáros urak, ha látják, hogy a fővárosban sikereket aratnak. Zp AÍA AFA rp» rp Zp Zp Zp Zp Zp KÖZÖS BESZÉLGETÉSEK. A beteg burgonyagumókat ne hagyjuk a szántóföldem, mert nemcsak álczáknak adnak menedékhelyet, hol biztosan bebábozhatják magukat, hanem a mezei egérnek is táplálékot nyújtanak; továbbá a beteg burgonyában székelő gombák inficiálják a következő burgonyatermést is. Legjobb tehát a beteg és kiselejtezett gumókat kupaczba összehányni és mészszel jól leönteni. Erzsébet fa. S. E. Mi is tapasztaltuk, hogy az oly nagy lelkesedéssel ültetett Erzsébet-fák, ligetek, erdócs- kék egyes községeknél (sót vasúti állomásoknál is nagy pótlásokra szorulnak. Egy állomásnál láttuk pl., hogy ott van a kis tábla : »E r z s é b e t-f ä k« de egytől egyig kiszá -adtak a fák. A földm. miniszter úr meleg felhívást intézett a nagy közönséghez, hogy ezeket a fákat pótolják. A gyászos évforduló alkalmából ezeket irta a miniszter: »Az a megható lelkesedés, mely a magyar társadalmat ez emlékfák ültetésében vezette, nekem reményt nyújt arra, hogy a társadalom gondozásukat is épp úgy szivén fogja viselni, mindenkor. A mai emlékezetes napon kívántam tisztelt czimedet arról értesíteni, hogy ha e kegveletes faültetés netalán valamely pótlást igényelne, részemről ahhoz legnagyobb készséggel módot fogok nyújtani. S ezért, ha t. czimed a vezetésem alatt álló minisztérium erdészeti főosztályával (Budapest, V kér., Nádor- utcza 5. szám) avagy a t. czimed lakóhelyéhez legközelebb fekvó kincstári erdészeti vagy egyéb a fenhalóságom alatt álló s a kiültetésre alkalmas” fák (cserje, bokor) nevelésével foglalkozó hatósággal ezt a körülményt egyszerű levelező-lapon tudatni szives lesz, az általam egyidejűleg utasított hatóságok a t. czimed számára szükséges Erzsébet- fákat (cserje, bokrok) díjmentesen, a szállításra legalkalmasabb időben haladéktalanul megküldik.« Darányi IgnAcz.
