Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMI VELŐ 307 TAEGZA. Ünnepeket szentelj! i. »Gazda! a cséplés be vagyon végezve, Holnap a bemérés leend majd megejtve, Adja kend tudtára ezt ma a cséplőknek Részt vesztnének azok, a kik el nem jőnek.« így szólt Gőgösi ur, s nagy urak módjára Intett gazdájának az eltávozásra: A gazda nem mozdul, s arczán olvashatni, Hogy ő is szeretne valamit mondani. Szól is ilyen formán: Megkövetem szépen A téns uraságot, hallgasson meg kérem, Holnap nagy ünnep lesz, szt. István ünnepe Kereszténynek ekkor templomba a helye. Közel fél századja e népet ismerem, Soha sem dolgozott még ily nagy ünnepen. Most se kényszeritsük. mert tudom előre Parancsolatunkkal nem érünk dűlőre. Téns uram! megettem kenyeremnek javát. Szolgáltam a téns ur apját és nagyapját, E parancsnak mását még soha sem értem, Vonja vissza téns ur : az Istenre kérem ! Mit?! kend még énnekem leczkét akar adni? Oh vén szenteskedő! bitang sehonnai! Aztán ki vagyok én ?.. én a kend Istene, A kitől van kendnek a napi kenyere. »Nem jól beszél téns ur, szólt közbe a gazda, Mert mit megszolgálok, az ur csak azt adja. Hogy szolgálhatok az egészséget s erőt Adja a jó Isten ! áldom s imádom őt. Ne bántsa az Istent, ne legyen oly kevély, Áldására az ur úgy rászorul mint én, S tudja meg — szólt végül lelkesen a gazda, •Istennek önénél nagyobb a hatalma.« [kend, »Nagyobb ? majd meglássuk ! nem ijeszt ám meg Holnap mint mondám a bemérés megleend; Ide ünnep, oda! — kend pedig vén dőre Elmenjen, hogy többé ne halljak felőle.« II. Fölvirradott másnap szent Istvánnak napja, Megszólalt a falu legnagyobb harangja, Komoly s ünnepélyes hivó szózatára Elindul mindenki az Isten házába. S im a hivő s jámbor közönséggel szemben Lapáttal kezükben közelednek többen, Egyik is másik is találgatva kérdi: »Vájjon hova mennek Gőgös cselédei?« Egy pediglen igy szól: hivő bátorsággal: »Hova atyafiak azzal a lapáttal?« Nem felelnek semmit a megszólítottak E helyett szemükből bánat-könyük hullnak; A nép pedig nyomban jövendöl ekképen: Várj Gőgösi, ezért megver még az Isten! III. III. Égetőn süt a nap, heve szinte fullaszt, Elfonnyad a virág, csak úgy zörg a háraszt, El-elbujik a nap, majd újra előjő. Tikkasztó a meleg s még egyre nő a hő. Fent a levegőben nagy terhes fellegek, Czéltalanul össze-vissza keveregnek; Miként két csatára készülő hadsereg, Úgy néznek egymásra a boszus fellegek. Gőgösi cselédi gyorsabban dolgoznak, Elejét akarják venni a viharnak. Az egyik lapátol, a másik sietve Viszi a vállán a gabonát a csűrbe. Alig hogy végeznek, im kitör a vihar. Port, füstöt, mit talál össze-vissza kavar, Gőgösi cselédi hazafutnak egybe. Gőgösi uram is menekül a... csűrbe. Czikázik a villám, nyomban nagyot dörren, A csűrnek teteje erre egyet recscsen. Füst-lepel vonja be, s alig pár perez múlva A nádfedelü csűr lángba van borulva. Elmúlt a zivatar... a község népsége Szent borzalommal fut a hely színére. Isten kezét látja az üszkös falakon, Egyszerre eláll a szó minden ajakon ; Mert amint a csűrnek ajtaját feltörték Hogy mit menteni lehet o'daben — megmentsék, Villámtól sujtottan lapáttal kezében Feküdt Gőgösi ur egyik szögeletben. Jiacsi/ Ferencs. III. Viktor Emanuel és a bérkocsis. A római lapok a következő kis föriénetet Írják az uj olasz királyról. III. Viktor Emánuel legutóbb Nápolyban időzvén, egy este sétálni indult. Kíséretében nem volt más, csak egy udvari tiszt, akivel együtt beleült az első bérkocsiba, melyet útban talált és ki hajtott a város kör nyékére. A kocsis, abban a hiszemben, hogy vendégei egyszerű katonatisztek, beszélgetést kezdett és elpanaszolta, hogy mostanság ugyancsak rossz dolguk van a nápolyi bérkocsisoknak. Mindenki a lóvonaton jár, a bérkocsiknak alig jut utas. Nem segíthet már rajtuk senki, csak talán a király, akihez ez irányban a bérkocsisok nemsokára küldöttséget fognak meneszteni. III. Viktor Emánuelnek tetszett a bizalmaskodás és megkérdezte a kocsist, hogy mi a véleménye a trónváltozásról? — Oh — felelt a kocsis — Umberto királyt nagyon sajnáljuk. Ritka derék, jó ember volt, sőt túlságosan jó és ez okozta vesztét. De az uj király igen gyanakodónak tetszik és ha tudni akarják az urak, hát azt hiszem, hogy ő kelme nagy ravasz. A király mosolyogva fogadta az Ítéletet és nem válaszolt. A kocsi ezenközben a királyi palotához érkezett. — Hajtson be — szólt a király. — De az őrség nem ereszt be — szabódott a kocsis. — Csak hajtson bátran. És csakugyan ! Az őrség fegyverbe állt és tisztelgett a kocsi előtt. A jámbor bérkocsis még magához sem tért a bámulatból, mikor megjelent egy udvari szolga és egy tiz lírás bankjegyet adott át neki. — Itt van a dija — szólt — ő felsége küldi. — A kocsis még csak most volt igazán meglepve, de egy pillanat múlva durrantott az ostorával és erős vágtalással kihajtott a palotából. Sietett, mert félt, hogy megadatják vele az árát meggondolatlan nyilatkozatának. Uj vasút a Hegy alján. Nagyfontosságu uj közlekedési ut fog létesülni a közel jövőben Kassa és Szerencs között. Az uj vasút Mád- Zombor állomásból kiindulva érinteni fogja Tályát, aztán Abauj-Szántó, Boldogköz s Göncsön át Hidas-Németiig vezet, a hol csatlakozik a kassai vonalhoz. A kormány segélyezésül 150,000 forintot utalványozott az uj helyi érdekű vasút létesítéséhez, mely összeghez Zemplén és Abauj-Torna vármegyék összesen 60,000 forinttal járulnak. Az uj vasútnak főkép kereskedelmi szempontból van nagy fontossága, mert a Hegyalja bortermő vidékét közvetlen összeköttetésbe hozza a Felvidékkel, a mi a kiviteli forgalom tekintetéből nagy szolgálatokat tehet a magyar borkereskedelemnek.