Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-30 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 306 A szövetkezetek működésének főeredményét a következő számok mutatják: A múlt év végény 712 szövetkezet volt kapcsolatban az országos központtal 141.623 taggal, 278.346 üzletrészszel, úgy, hogy minden tagra közel két üzletrész esett. Az aláirt üzletrészek értéke 14,789.077 korona. Erre be volt fizetve kerekszám 6 5 millió, tehát az értéknek nem egészen fele. A tartalékalap 590.929 korona, a betétek összege 5,532.589 korona, a központtól igénybe vett hitel 17 millió korona, a nyereség pedig 480.512 korona. Minden jel arra mutat, hogy itt nagy, alig kiszámítható fejlődéssel állunk szemben, amelynek jó formán csakis a központ pénzerejének korlátoltsága szab határt. Máig a szövetkezetek száma újból félszázzal szaporodott s ez év végéig bizonyosan eléri a 900-at. Az a 12—13 milllió korona, mit a szövetkezetek tagjai e réven gyűjtöttek, mutatja, hogy népünk kapva-kap a neki nyújtott alkalmon, takarékoskodik és félre rakva a jelentől elvont filléreit igyekszik szebbé tenni a jövőt. Egy-egv szövetkezeti tagra eső vagyon közel jár a tizkoroná- hoz, a mi nem látszik soknak. Ha azonban figyelembe veszszük azt, hogy a szövetkezeteknek közel fele uj alakítás, nem fog olyan kevésnek feltűnni. Hiszen cseppekből leszen a tenger is! A vasárnap. Isten parancsolja, hogy szenteljük meg a vasárnapot ! Saját lelkünk, emberi voltunk kívánja, hogy hat napi munkálkodásunk után pihenjünk meg, földi gondjaink közölt lenvügzött lelkünket emeljük fel e napon az Ég felé. Legyen nyugalom, szünet tűzhelyeinkben, gazdaságunkban és legyen az... a közszolgálatban is. Országos törvényeink is vannak már, melyek a munkaszünet napjairól gondoskodnak... Mégis... mégis, mily nehezen és lassan érkezik meg az az idő, mikor hazánkban, miként a nagy és hatalmas Angolországban.,, a vasár- és ünnepnapok valójában a munkaszünet napjai lesznek, hogy külsőleg is látva láthassuk a valódi munkaszünet képét... Hogy ez igy történik, annak nem a legkissebb előidézője azon szomorú körülmény is, mely szerint városokban, de különösen egyes községekben is az állami és közigazgatási hivatalokban vasárnap nem tartják meg a munkaszünetet. Gyakran megtörténik pl. hogy a község házához vagy a szolgabirói hivatalokhoz a feleket v a- sárnapra, éppen az isteni tisztelet idejére czitál- ják meg. Ez nincs rendjén! Belátta ennek igazságtalan és keresztényellenes voltát Zalavármegye derék alispánja és ez ügyben rendeletet bocsátott ki a megye szolgabirójához, szigorúan felhívja az összes járási főbíró urakat, hogy a községi és körjegyzőket »a legerélyesebben utasítsák«, hogy ezentúl vasár- és ünnepnapokon az isteni tisztelet tartásának ideje alatt községi és egyéb természetű ügyek tárgyalása végett irodáikban sem a községi elöljárókat, sem más feleket be ne rendeljék, sőt ha akadnának is egyesek, a kik ezen időt akarják ügyeik tárgyalására felhasználni — azok is komolyan, feltétlenül utasitandók vallási kötelmeik teljesítésére. Követésre méltó példa ! Csak aztán a legerélyesebben végre is hajtsák az illetékesek ezt a rendeletet. A községi bírákat meg felhívjuk ez alkalommal : legyenek rajta mindenütt, hogy a község házában is szent legyen a vasárnap! Van-e szüksége a magyar népnek az önvédelemre? Egy cseppett sem csudálkozunk azon atyámfiái, hogy bizonyos újságok (és fájdalom, ezek a bizonyos újságok nagy számban vannak a mi édes hazánkban) nyakra főre támadják a szövetkezeteket, mert látják, tapasztalják, hogy ezekben van leg hathatósabb védelme a magyar népnek! De hát szerintük semmi szükség nincs ezekre a szövetkezetekre, mert a magyar nép egyáltalán nem szorul a védelemre! A magyar föld népét nem bántja senki emberfia, az ő megélhetése, földje, csekélyke jószága ellen semmi néven nevezendő törvénytelenségek vagy igaztalan- ságok nem történnek. Nem is olvasunk ama bizonyos újságokban atyámfiai — ilyen dolgokról. Kerülik ők*, ezeknek lenyomtatását, akár a macska a forró-kását. 'Meg aztán nincs is helyük erre; kell a hely másra, börze dolgokra. Darányi miniszter bántalmazására, meg a hitsorsosok ügyeinek megbeszélésére — és a többire. Hogy azonban a szegény, földre sújtott magyar nép törvényes esz közök kel való meg- védelmezésének ideje valójában megérkezett: annak egyik kiáltó bizonyítékát mutatjuk be a következőkben is: A májusban tartott megyei közgyűlés Isekutz Aurél megyei főjegyzőt és Sulyok Árpád megyei főügyészt kiküldötte, hogy a hihetlenül elszegényedett délvidéki községek kérelmére az ott gazdálkodó uzsorások ellen vizsgálatot indítsanak. Megtartották már Lúgoson, Fialka Károly alispán elnöklete alatt, a közigazgaiási ülést, melyben a megye összes bizottsági tagjai résztvettek. A jelentés megdöbbentő volt. 214 esetet adtak elő, melyékben az uzsorások a szegény, tudatlan parasztokat egész vagyonukból kiforgatták. A főuzsorások T a u b e r Mór, F r i e d man n Adolf és Unger voltak. A községeket tervszerűen felosztották maguk közt. 20 frt kölcsönt adtak, azért holdanként 5 mm. búza szállításra kötelezték a szegény kisgazdákat. De. minthogy ennyi nem termeti, 40 frtos váltót kértek a néptől, a melyet az esedékesség napján végrehajtással fenyegettek. Hogy ezt elkerüljék. 80 forintos váltót állítottak ki, de a 40 forintosat sem kapták vissza. A vége a dolognak az lett, hogy az 5 hold föld és ház elárvereztetek és minthogy más árverező nem volt, maga az uzsorás vette meg. így majdnem az egész községet kisajátították. T auber Mór Z s e n a és Gavnzsdia községe - két, Friedman n Adolf S k e u s, Dragu mirest községeket stb. sajátította ki magának. Legmegdöbbentőbb volt Unger pusztítása, ki Igazfalva magyar telepitvé- nyes községre vetette magát. Ezek a szegény emberek azonban az idén szövetkezve, az egész termésüket eladták és Ungert kifizették. így kerülték ki a végpusztulást. Ámde most nincs se termény, se disznó, se szarvasmarha már a községben. Szende Béla képviselő, Patyánszky Szilárd báró, Bruchenthal és többek felszólalása után, egyhangúlag elha ározta az ülés, hogy az igazságügyminiszterhez felfolyamodik védelem végett, az iratokat az ügyészséghez átteszik, az alispáni hivatal pedig adja ki a sajtónak ama hosszú liszta másolatait, a melyben a megyének majdnem minden községe szerepel. így olvassuk ezt atyámfiai azon fővárosi újságokból. melyek függetlenül és lelkiismeretesen mutatnak reá naponkint: mi okozza hát népünk elszegényedését és elkeseredését! Ezekből láthatjátok, hogy nagy okunk van népünket folyton-foly- vást kérni, sőt zaklatni: ne késsenek a szövet- zetek megalakításával; támogatni a kormányzatot és azon társadalmi férfiakat, kik az ellentábor pisz- kolódásai, rágalmai és támadásai daczára rendíthetetlenül folytatják a nagy munkát: népünk védelmét. Hiszen ezen munkára már a legutolsó órák is megérkeztek!
