Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

4 MAGYAR FŐI.DM1 VEI .0 TÁRCSA. Egy magyar fóldmives. Most, hogy a világ annyit beszél, ir a hurok­ról, hogy t. i. a burnép közt milyen gazdag, egy­szerűen élő alakok találtatnak: nem lesz érdektelen a magunk embereiről, a magyar hírneves iöldmive- sekről is megemlékezni. Hiszen a magyar földmives népnek is voltak és vannak ám kiemelkedő alakjai. Ilyen volt például H ó d m e z ő - V á sárból y város jótevő je. a magyar A 1 f ö 1 d m essze hires milliomos parasztgazdája: Nagy András János uram, ki csak néhány éve, hogy béhunyta szemeit. Az alföldi magyar ember fa j tájéi­nak egyik legérdekesebb képviselője volt ő. meg­érdemli, hog\' bővebben elmondjuk azt, a mit a hódmezővásárhelyiek róla beszélnek. Nagy András János, a ki 79 esztendőt élt, még mint jobbágy született. Szülei, tehetségükhöz képest, nagyon sok gondot fordítottak nevelésére. Három gimnáziumot is végzett a szegény jobbágyim, de azután hazament s odaállotl az eke szarva mellé. Kiütött a szabadság- harcz s a fiatal Nagy is zászló alá állott. Ertelmességének kö­szönhette, hogy egész a főhadnagyságig vitte a hadseregben, részt vevén a szenttamási, verseczi és ó-becsei ütközetekben. Idő­közben meghalt az öreg Nagy és fia át­vette az utána ma­radt kis parasztgaz­daságot. E mellett földbérlő lett, Palla- viczini Ede őrgróf egyik birtokának bér­lője. Később kivette Károlyi György gróf hódmezővásárhelyi egész uradalmát s ez a bérlet volt gazdagsá gának legfőbb forrása. Szerencséje nem kapatta el, s bárhogyan szaporodott is a bankó odahaza a ládafiában. Nagy András azért továbbra is ugv gazdálkodott, mintha csak most kezdődnék gazdasága. A parasztruhát sohasetette le, még akkor sem, m i k o r m á r milliomos volt. Szűrben járt mindig, egyszerű módon élt, de azért városának ő volt az egyik legtiszteltebb, leg­tekintélyesebb polgára. Mindig büszkén emlegette, hogy mikor a Tiszaszabálvozást megkezdték. Pale- ocapának, Széchényi hires mérnökének, ő magya­rázta meg a Tisza folyó természetét, sőt mi több, a mindszentapálfalvi gátat egészen az ő tanácsa sze­rint építették meg az inzsellér urak. A Pallavici- niek s a Károlyiak, ha Hódmezővásárhelyre mentek, mindig meglátogatták Nagy András uramat, ki kü­lönösen az öreg Károlyi György grófnak kedves embere volt. A szegény nép áldotta, 18(>3-ban, mi­kor nagy Ínség volt, 5(W) köböl búzát osztatott ki a szükölködők között. Azután pedig halljátok csak ! nagy artézi-kutat furatott városának s ezért meg­kapta a koronás arany érdemkeresztet, melyet csak nagy rábeszélésre fogadott el. Különösen régebben beleszólott a politikába is, mint nagy deák-párti; az utóbbi időben kormánypárti lett. Nagy gazdagságáról egész mesék kerekedtek a nép között. A kik nem tudták fölfogni, hogyan tehet valakit milliomossá az áldott anyaföld, azt rebesgették, hogy kincset talált Nagy András uram s azért veti fel most őt a pénz. Az öreg nevette a beszédet, azután fölkapott szekerére s járta sorra a tanyáit. Mindig parasztszekere volt, arra soha- s e m lehetett rávenni, hogy f é d e r e s ko­csit csináltasson magának. Megszólította őt egy ilyen tanyai szemléje alkalmával egy sze­gény ember s elbeszélte, hogy ő azt álmodta, hogy Nagy András uram neki ajándékozta egy birtokát. Nagy uram komolyan vette a dolgot, bevezette őt az istállóba s neki ajándékozta azt a nyolez tehe­net, tizenhat lovat és harminczkét disznót, mely azon a tanyán volt. A szerencsés ember egy róká­ról két bőrt akart nyúzni: megtette az állatok szá­mát a lutriba. A számok ki is jöttek egy híján: 32 helyett 33. »János bácsi bizonyosan eltagadott egy disznót!« — mondotta tréfásan, mikor esetét elbeszélte. Másnap Nagy András elküldte neki az »eltagadott« disznót. Hogy okos, a közügyek iránt érdeklődő em­ber volt Nagy András János, mutatja az is, hogy 14 lapot járatott magának. Hogy mily tekintélye volt, bizonyítja: Hódmezővásárhely városa lefös- tette tanácsterme számára Nagy András uramat és feleséget, Mucsi Má­riát, ki nemsokára e tisztesség után meg­halt. Fájdalom, Nagy András János uram­nak és Mucsi Mária asszonynak nem ma­radtak gyermek­utódai. Vagyona java részét — egy millió forintot — oídalroko- nai örökölték. De nagy összegeket ha­gyott hm. vásárhe­lyi jótékony czélokra. Végelgyengülés­ben halt el Nagy András János uram. kihez hasonló ember kevés volt nemcsak Magyarországon, de bizony egész Euró­pában, de még tán Dél Afrikában— a burok közt is. Hát atyámfiai, mikor Nagy András János uram életét elolvasod, tudom, hogy igv fogsz szólam: »Ilyen földmives ember sem lesz többé Magyaror­szágon !« De én a te szólásodra amondó vagyok, hogy ha amolyan milliós kevés is van vagy lesz, de le­het ám sok olv földmives ember, a ki hasonló lesz Nagy András János uramhoz : a munkásságban, az egyszerű életben, a földhöz, a f ö 1 d m i- i v e s tűzhelyéhez való ragaszkodásban és so k m á s m i n d e n b e n. Mert hej, a magyar földmives embert az Isten csak jó kedvében teremthette . . . Nem akadtok annak e földön párjára .... De csak ha az esze, meg a szive rendben van! K róni kán. Jó mentség. Tojásért küldte az egyszeri asszony szolgáló­ját, hogy délre tésztát gyúrhasson, vele, de biz az csak este felé tért haza. Pirongató asszonya előtt azzal mentette magát, hogy várakozott mig a tyúkok m e g t o j t a k. A burok hazájából. Johannesburgi vásártér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom