Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
4 MAGYAR FŐI.DM1 VEI .0 TÁRCSA. Egy magyar fóldmives. Most, hogy a világ annyit beszél, ir a hurokról, hogy t. i. a burnép közt milyen gazdag, egyszerűen élő alakok találtatnak: nem lesz érdektelen a magunk embereiről, a magyar hírneves iöldmive- sekről is megemlékezni. Hiszen a magyar földmives népnek is voltak és vannak ám kiemelkedő alakjai. Ilyen volt például H ó d m e z ő - V á sárból y város jótevő je. a magyar A 1 f ö 1 d m essze hires milliomos parasztgazdája: Nagy András János uram, ki csak néhány éve, hogy béhunyta szemeit. Az alföldi magyar ember fa j tájéinak egyik legérdekesebb képviselője volt ő. megérdemli, hog\' bővebben elmondjuk azt, a mit a hódmezővásárhelyiek róla beszélnek. Nagy András János, a ki 79 esztendőt élt, még mint jobbágy született. Szülei, tehetségükhöz képest, nagyon sok gondot fordítottak nevelésére. Három gimnáziumot is végzett a szegény jobbágyim, de azután hazament s odaállotl az eke szarva mellé. Kiütött a szabadság- harcz s a fiatal Nagy is zászló alá állott. Ertelmességének köszönhette, hogy egész a főhadnagyságig vitte a hadseregben, részt vevén a szenttamási, verseczi és ó-becsei ütközetekben. Időközben meghalt az öreg Nagy és fia átvette az utána maradt kis parasztgazdaságot. E mellett földbérlő lett, Palla- viczini Ede őrgróf egyik birtokának bérlője. Később kivette Károlyi György gróf hódmezővásárhelyi egész uradalmát s ez a bérlet volt gazdagsá gának legfőbb forrása. Szerencséje nem kapatta el, s bárhogyan szaporodott is a bankó odahaza a ládafiában. Nagy András azért továbbra is ugv gazdálkodott, mintha csak most kezdődnék gazdasága. A parasztruhát sohasetette le, még akkor sem, m i k o r m á r milliomos volt. Szűrben járt mindig, egyszerű módon élt, de azért városának ő volt az egyik legtiszteltebb, legtekintélyesebb polgára. Mindig büszkén emlegette, hogy mikor a Tiszaszabálvozást megkezdték. Pale- ocapának, Széchényi hires mérnökének, ő magyarázta meg a Tisza folyó természetét, sőt mi több, a mindszentapálfalvi gátat egészen az ő tanácsa szerint építették meg az inzsellér urak. A Pallavici- niek s a Károlyiak, ha Hódmezővásárhelyre mentek, mindig meglátogatták Nagy András uramat, ki különösen az öreg Károlyi György grófnak kedves embere volt. A szegény nép áldotta, 18(>3-ban, mikor nagy Ínség volt, 5(W) köböl búzát osztatott ki a szükölködők között. Azután pedig halljátok csak ! nagy artézi-kutat furatott városának s ezért megkapta a koronás arany érdemkeresztet, melyet csak nagy rábeszélésre fogadott el. Különösen régebben beleszólott a politikába is, mint nagy deák-párti; az utóbbi időben kormánypárti lett. Nagy gazdagságáról egész mesék kerekedtek a nép között. A kik nem tudták fölfogni, hogyan tehet valakit milliomossá az áldott anyaföld, azt rebesgették, hogy kincset talált Nagy András uram s azért veti fel most őt a pénz. Az öreg nevette a beszédet, azután fölkapott szekerére s járta sorra a tanyáit. Mindig parasztszekere volt, arra soha- s e m lehetett rávenni, hogy f é d e r e s kocsit csináltasson magának. Megszólította őt egy ilyen tanyai szemléje alkalmával egy szegény ember s elbeszélte, hogy ő azt álmodta, hogy Nagy András uram neki ajándékozta egy birtokát. Nagy uram komolyan vette a dolgot, bevezette őt az istállóba s neki ajándékozta azt a nyolez tehenet, tizenhat lovat és harminczkét disznót, mely azon a tanyán volt. A szerencsés ember egy rókáról két bőrt akart nyúzni: megtette az állatok számát a lutriba. A számok ki is jöttek egy híján: 32 helyett 33. »János bácsi bizonyosan eltagadott egy disznót!« — mondotta tréfásan, mikor esetét elbeszélte. Másnap Nagy András elküldte neki az »eltagadott« disznót. Hogy okos, a közügyek iránt érdeklődő ember volt Nagy András János, mutatja az is, hogy 14 lapot járatott magának. Hogy mily tekintélye volt, bizonyítja: Hódmezővásárhely városa lefös- tette tanácsterme számára Nagy András uramat és feleséget, Mucsi Máriát, ki nemsokára e tisztesség után meghalt. Fájdalom, Nagy András János uramnak és Mucsi Mária asszonynak nem maradtak gyermekutódai. Vagyona java részét — egy millió forintot — oídalroko- nai örökölték. De nagy összegeket hagyott hm. vásárhelyi jótékony czélokra. Végelgyengülésben halt el Nagy András János uram. kihez hasonló ember kevés volt nemcsak Magyarországon, de bizony egész Európában, de még tán Dél Afrikában— a burok közt is. Hát atyámfiai, mikor Nagy András János uram életét elolvasod, tudom, hogy igv fogsz szólam: »Ilyen földmives ember sem lesz többé Magyarországon !« De én a te szólásodra amondó vagyok, hogy ha amolyan milliós kevés is van vagy lesz, de lehet ám sok olv földmives ember, a ki hasonló lesz Nagy András János uramhoz : a munkásságban, az egyszerű életben, a földhöz, a f ö 1 d m i- i v e s tűzhelyéhez való ragaszkodásban és so k m á s m i n d e n b e n. Mert hej, a magyar földmives embert az Isten csak jó kedvében teremthette . . . Nem akadtok annak e földön párjára .... De csak ha az esze, meg a szive rendben van! K róni kán. Jó mentség. Tojásért küldte az egyszeri asszony szolgálóját, hogy délre tésztát gyúrhasson, vele, de biz az csak este felé tért haza. Pirongató asszonya előtt azzal mentette magát, hogy várakozott mig a tyúkok m e g t o j t a k. A burok hazájából. Johannesburgi vásártér.
