Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
MAGYAR FÖLDM1VELÖ o Az öreg huszár, Tüzér Sámuel uram beszélgetései. A mi falunkban mindenki ismeri ám az öreg huszárt, Tüzér Sámuel uramat. Mankón jár ugyan, öreg pápaszemmel olvas, de azért mikor igy a téli estéken összegyűl kicsinye-apraja a fonókra. Tüzér Sámuel uram megifjodik, és oly tüzesen tud beszélni, hogy ritkítja párját . . Rendesen igy kezdi: Mikor Verona városában értünk . . . No akkor már mindenki elcsendesedik, sir leszen, aztán következnek azok a nagyszerű huszár- csinok, melyeket talán már éppen századikszor hallottunk, de azért mindig újabb és újabb alakban tálalódnak fel. — Verona városában egyszer bizony nagyon is későn találtam szállásomra menni — kezdte a minap Tüzér huszár uram. Nagyot mulattunk, osz- tég sötét volt, akár Pokolországában. — A pokolban tűz van — szólott közbe egy kötekedő suhoncz, a ki eskolákat is járt . . . — No öcsém, látszik, bogy nem igen olvasgattál — vágott vissza huszárosán Samu bátyánk. Hát nem úgy mondják e, hogy pokoli sötétség. — Úgy van, fogták pártját Samu bácsinak. — No hát ebbe a pokoli sötétségben kezembe vettem kardomat, szörnyen restelvén a hiába való csöiv.etést. De megjártam. Talán éppeg e miatt valami éjjeli kóborló — a ki bizonyára nem is sejtette, hogy voltaképpen kivel van dolga, mellém somporgált és igy szól nekem : — Ugyan kérem, hány az óra? Ránéztem magyarmiskásan a taliánra Verona városában, éjjel, pokoli sötétségben az utczán, aztán kardomat mutatva neki igy szólottám: — Holló! Órám ugyan nincs, de ha éppen kardot akarsz lopni, gyere -- vedd el talián ! Micsoda? A talián úgy elkotródott, hogy a veronai ujságlapok csudálkozva Írták a más héten; nem tudjuk hogy és miképpen történhetett, de Verona városának legnagyobb zsebmetszőse elhagyta városunkat! Ilyenkor aztán nagy dicséreteket kap Samu bácsi, csak az a kötekedő suhoncz somolyog úgy a baj’sza alól. — Ez sem igaz, de hát ha Samu bátyánk mondja, hát csak hadd legyen! * * *-# De legszívesebben hallgatjuk Sámuel bátyánkat, mikor a szép talián leánynak történetét beszéli el. Akkor az öregnek szemében könyek szöknek, mert meg van szentül győződve, hogy ebben a perczben, mikor ő nekünk arról a szép tündérről beszél, ott Mantua városának környékén róla, a vén huszárról regél — a talián matróna. — Annak a talián leánynak az édes apja nagy, gazdag ur vala. Összetett kezekkel kérlelt, ne jöjjek ide vissza hozzátok, mert a leánya belé hal a bu- csuzásba. Elhervad, mint a liliom ... és a többi. A leány is akasztott, marasztott, de hej! A magyar huszár szive nem olyan ám, hogy egykönnyen el lehessék vele bánni la. Akkor már a Sámuel fogva volt, itthon szép Magyarországban fogták el. Mit nekem talián gazdagság, talián szépség? . . . Magyar leány, magyar föld. magyar bor, magyar szív hűsége lelkesített engem ! De hát fájdalom, ott kellett hagyni a gazdagságot. Mert azt hittem, hogy a magyar huszár szerelemből — vitézségből él. Én vitéz valék, meg szerelmes! De hát mikor haza jöttem, elpusztult a fészek, hol galamb módjára csicseregtünk! Hűség, szerelem lemondás — mind mind elveszett! — Hogy hogy — kérdezzük részvéttel ilyenkor Sámuel bátyánkat. — Hogy ? Kiált mérgesen. A falunkban építkeztek. Talián munkásokat hozatott az uraság. És az én Trézsim. oda adta egy taliánnak a szivét... Csakis igy szedhetett reá a talián, de másképpen nem tudott megboszulni . . . Méty csend következett most, Sámuel bátyánk aztán felhasználta az időt a bűnbánó vallomásra. — A legszomorubb meg az fiaim, leányaim a dologban, hogy a talián nem volt más. mint az a Zsebmetsző, a ki kardomtól elhagyta Verona nagy városát. Én legalább azt hiszem. — És ti hisztek a vén huszárnak? ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Tilosban talált baromfit ha már beliajlátott nem szabad agyonütni. Ezt mondotta ki a kir kúria egy pörben hozott ítéletében. Az ügy állása igen érdekes, azért azt is rövidesen elmondjuk. * H. József tyúkjai 1897. év folyamán többször átjártak B. György kertjébe és ott kárt tettek. B. György kutyájával négy darab tyúkot megfogatott, azokat cselédje Sz. Terézzel levágatta és azután átdobatta H. József udvarára. H. József idegen ingó dolog szándékos és jogtalan rongálása s 2 forint kár iránt vádat emelt B. György és Sz. Teréz ellen a zombori kir. törvényszék előtt. A törvényszék úgy B. Györgyöt, mint Sz. Terézt a vád alól felmentette. A szegedi kir. ítélő tábla a törvényszék határozatát megváltoztatta s Sz. Terézt, mint tettest, B. Györgyöt pedig mint felbujtót bűnösnek mondta ki. A kir. kúria fenti határozatának a kir. tábla Ítéletét helybenhagyta s vádlott Sz. Terézt 1 frt. fő- és 1 frt mellékbüntetésre, B. Györgyöt 2 frt. fő- és 2 frt mellékbüntetésre ítélte a következő indokokból »Minthogy az 1894. évi XII. törv.-czikk 90. §-a szerint a tilosban talált baromfiak megölése csak akkor van megengedve, ha ennek behajtása nehézségekbe ütközik; minthogy azonban a vád tárgyát képező esetben B. György vádlott a panaszos tyúkjait már elfogatta, vagyis behajtotta s e szerint módjában volt azokat a hatóságnak átszolgáltatni és az okozott kár miatt törvényszerű utón megtorlást és elégtételt keresni; minthogy ennek ellenére nevezett vádlott a tyúkokat megölelte: ezen cselekménye a más vagyona szándékos rongálásának tényálladékát állapítván meg, a szegedi kir. ítélő tábla vádlottakat e miatt helyesen mondotta ki bűnöseknek.« A koronaértékben való kötelező számítás. A hivatalos lap közölte az igazságügyminiszler- nek a koronaértékben való számítás kötelező behozataláról szóló rendeletét. A rendelet főbb pontjai a következők: Az uj törvényes érték hivatalos elnevezése az 1899. évi XXXVI. t.-czikk szerint a »koronaérték,« Rövidítve a koronaérték k. e. hetükkel jelezhető. A pénzösszegek megjelölésénél szigorúan ügyelni kell arra, hogy ne támadjon kétség az iránt, vájjon a pénzösszeg koronaértékben, avagy ausztriai vagy más értékben szól-e. Az 1899. évi XXXVI. tör- vényczikk 7. §-a a pénzösszegnek koronaértékben való kifejezését kötelezően csak oly bírói határozatra nézve Írja elő. mely pénzben való marasztalásra szól. Ebben az esetben az 1899. évt XXXVI. tör- vényczik 7. § a megfelelő alkalmazásának van helye. A telekkönyvi betétek A) lapjának 5. rovatában (1886. évi XXIX. törvényczikk 3. §.) a kataszteri tiszta jövedelmet, ha ennek kitüntetése vagy átvezetése 1900. január hó 1-je után történik, csupáu az uj értékben kell kifejezni. ,
