Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
282 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Csak nem fér a bőrében 1 Kicsoda ? Az a hires német újság, a magyar pénzen hízott, P esz ter Lloyd, mely csak nem rég azért támadta meg a jó Darányi Ignácz földmivelési miniszter urat, hogy hát Párishan a magyar gazdasági érdekek győzelméért ürítette poharát __ Ak kor mi is elmondottuk erre a gyalázatos támadásra a magunk szentencziáját; azóta pedig a nagy közönség fricskázza napról napra a merész börze-szószólót. Napról-napra üdvözlik a tevékeny minisztert, városok, községek, gazdasági egyesületek egyaránt. Sőt megmozdultak a vármegyék is! Legközelebb Szabadkaváros és Nvitra törvényhatósága népes közgyűlésen indítványozta, hogy a törvényhatóság a támadással szemben háláját és mély kőszeiét fejezze ki a miniszternek a magyar mező- gazdasági emelése érdekében kifejtett tevékenységeiért. A közgyűlés egyhangúlag nagy lelkesedéssel fogadta az indítványt, sőt megvetését fejezte ki azon újság iránt, mely a miniszterben egyenesen a magyar gazdavilágot támadja. A város lakossága közt pedig mozgalom indult meg arra nézve, hogy ezt a Magyarországban megjelent német újságot az olvasókörök, kaszinókból ki kell lökni! De az el bizakodott német újság csak nem fér a bőrében! Most már kapdos, mint Bernát Jancsi a menykő után. Azt mondja sárga irigységgel, hogy ezeket a mozgalmakat Darányi miniszter csinálja — a maga érdekében ... És fenyegetőzik ! Hogy hát igy-meg úgy ! Atyámfiái ti sem estetek ám a fejetek lágyára, hát belátjátok: a földmivelésügyi miniszter ur ugyan senki emberfiától se nem kérte, se nem várta, hogy őt üdvözöljék, ünnepeljék. Hanem igenis, az egész ország érezte és érezi, hogy itt ez az elbizakodott börze-újság voltaképen nem Darányit, hanem a magyar gazdavilágot bántalmazza. Mert ennek a pénzkirályok lapjának az fájt, hogy a borpancsoló társakat üldözik, hogy a gabona uzsorások horogra kerülnek, hogy a magyar gazdát elvégre is nem engedik felfalni! És mert ezt már Magyarországon nem lehet lesz ám megcselekedni, mert a magyar gazdavilág nem enged többé a hátán fát vágatni: felbődül a nagy börze szószóló — éspéldátlan elbizakodottsággal fenye- getődzik, hogy majd eljön az idő mikor egy kérdést nagyon komolyan megvitatás alá fog bocsátani. Hát Magyarország gazdavilága és különösen a választó nép várja azt az időt! Majd olt lesz — a gáton! Hanem addig is köszönjük meg a nagy börze- szószólónak, hogy támadásaival ugyancsak felrázta a gazda-világot. Legalább látjuk mi (kik folyton a tömörülés zászlaját bontogatjuk,) hogy kikre számíthatnak amaz elérkezendő időben és látja az egész ország, hogy lesznek az országnak óriási részén népességei - kik uralkodtak, kik vezették az elpusztulás szomorú lejtőjére. Csak tovább tehát a támadással, hadd verődjenek fel még azok is kik alusznak! A búza ára és a gabonaértékesitő szövetkezetek. Tisza-Ujlakon — mint a »Szövetkezés« értesül — gabonaértékesitő szövetkezet alakult. Működését még jóformán meg se kezdte, mindössze a szövetkezet helyiségére tették ki a czégtáblát, a búza áru máris 30 krral felszökött. Később az árak folyton emelkedtek s ma már a tiszaujlaki helyi árak s a budapesti árak között mintegy 1 frt 10 kr- ban megállapított differenczia leszállt 65 krra. Érdemes volna kiszámítani ez adatokból, mennyit von el a közvetítő kereskedelem a kisgazdától még közepes terméseredménynél is és mennyit ment meg a gazda javára a gabonaértékesitő szövetkezet. CSALÁDI-KÖB,. Testvérek vagyunk! Nincs nagyobb boldogságuk az öreg szülőknek, főleg — úgy az élet alkonyán, mint mikor azt tapasztalják, hogy a testvérek igaz szeretettel, egyetértéssel vannak egymás iránt! De viszont semmi sem keseríti úgy meg az életben a szülők utolsó napjait, mintha látniok kell, hogy a testvérek viszálykodnak, egymás szájából kapdossák a kenyeret, versenyre kelnek a gyűlöletben és folyton folyvást arra törekszenek, hogy egymásnak ártsanak, a szülőket egyiket-másiktól el- idegenitjék . . . Hej, ha az a koporsó vagy sir beszélni tudna és elmondhatná, hogy mi volt az életben a legfájdalmasabb és legélesebb tőr. mely az anya vagy apa szivét átjárta még az utolsó nagy, halálos pillanatban is: bizonyára tanúságot tenne arról, hogy az az ölő gondolat, mely szerint a gyermekeket (testvéreket) gvülölségben és versengésben kellett itt hagyniok. Azért jó szülők, azt mondom nektek és arra tanítalak, hogy gyermekeitekben ápoljátok már igen-igen korán azt a vérszerint való vonzalmat, melynek testvéri szeretet a neve. Azt hiszitek, hogy mert ez természetes, hát hiszen kifejlődik az magától is! Nagyon igaz és legtöbb esetben gyönyörű példáját látjuk egyes családokban. De az is bizonyos, hogy ezt a természetes fejlődést nagyon sok-sok-féle utón módon, de meg rossz irányban terelni lehetséges. Első és fő kötelességük a szülőknek, hogy gyermekeiket egyenlő mértékben szeressék! Éz a fő fundamentum, melyen a családban oly szép összhang jön létre minden időre . . . minden ügyre. Ez az összhang folyton azt kiáltja, arra tanítja a gyermekeket: »Testvérek vagyunk!« Mihelyst a gyermekek észreveszik, hogy a szülő ennek vagy annak a gyermekeinek kedvez: ez az összhang kezd bomladozni. Mire aztán felnőnek : teljesen összebomlik. Tapasztaljuk, legtöbbször, hogy a családban legbecsesebb, legdrágább a legkisebb gyermek. Hát hiszen nem is lehet csudálkozni ezen, de itt is, úgy kell viselkednie a szülőknek, hogy úgyszólván velük együtt az ő (többi gyermekek) szeretete is összekapcsolódjék. Akkor aztán az a legkisebb gyermek is kettőztetett vonzalommal fog fordulni övéihez és ő lesz az első, kit mindig az az elv, gondolat, jólelküség vezet, hogy hiszen: »Testvérek vagyunk!« Ám, nehezebb a dolog, mikor aztán a szülő a többi gyermekek rovására egyet kiemel, egyért nagy áldozatokat hoz, sőt — mint az gyakran történik — a család vagyoni romlását idézi elő. Vigvázniok kell ez irányban a szülőknek, mert egynek akarnak voltaképen boldogságot szerezni — és édes mindnyájuknak szomorú jövőt létesítenek! A szülők szive legyen olyan kincs, melyből minden gyermeküknek egyformán jut. A szülők áldása legyen olyan, melyből minden gyermekük részaralást kapnak. A verejtékkel szerzett vagyon olyan közös birloka legyen a családnak, melyből minden cseppet érezzenek a gyermekek. Különösen ajánlom, hogy a család bánatát, örömét, a csapásokat, melyek az életben mindnyájunkkal közösek, ne titkolják el a szülők, a gyermekektől. Hadd érezzék ők is a bánatot és örömet. A közös bu és öröm egygyé teszi a sziveket. Azok a szülők, kik ily gondolattal, életbölcsességgel nevelik gyermekeiket a kezdetnek kezdettől; azok nyugodtan hallják majd az utolsó órákban is a körülálló gyermekek ajkairól: »Legyetek nyugodtak, mi testvérek vagyunk és azok is maradunk!
