Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-09 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 283 T A R C Z A. ^s^nnnn^^naHinmaaHH Királyné-asszonyunk koporsójánál. És megérkezett a második szomorú évforduló. Megrendítő, gyászos napja az egész világnak, benne egy nagy birodalomnak, de különösen Magyar- országnak ; ennek a sokat szenvedett édes hazának, j mely mérhetetlen fájdalmaiban összeforrt »királyné asszonyával«, hogy még a halál sem tudja őket"elválasztani. Mig e nemzet él, nem feledi soha »Nagyasszonyát,« odavándorol lélekben most is a második szomorú évfordulón koporsójához. * * * De vissza egy pillanatra! Engedjük először ahhoz a koporsóhoz hetvenéves agg királyunkat. Csak imént környezte szerétének annyi elmondhatatlan jelével a magyar nép . . . most ott térdel a bécsi kapuczinusok kriptájában a felejthetetlen »Erzsébet« koporsójánál. Oda vitte magával a 70 esztendőt, a mi vállait nyomja, oda vitte ifjúsága emlékeit, férfi korának munkáját, örömét, bubána- tát. A csöndes kriptában egyszerre vonulnak el a hosszú esztendők esemenyei. Es vájjon ezek közt, melyik hagyott nagy szivében legerősebb nyomot? Bizonyára az a nap, melyben tőr szúrta át azt a csodálatos szivet. Hiszen ő is elmondhatja, a mit egy jó fiú mondott édes anyja sírjánál. — Ez az egyetlen fájdalom, melyet nélküle sírtam el, ez mikor őt ide temettem el! De ne háborgassuk agg királyunkat! Hadd folyjanak csöndben enyhítő könyei! Hadd szálljanak nagy némaságban az ő fájdalmas sóhajai! Hadd találkozzanak háborithatatlanul szellemük! Ne háborgassuk e szivet tépő találkozást! Aztán siet a koporsóhoz maga a magyar nemzet! Kinek van nagyobb joga e koporsóhoz, mint a magyarnak! Ő uralkodónéja volt népének, de a magyar őrző, vigasztaló és mentő angyalát tisztelte, szerette benne! A fájdalom korán eljegyezte őt magának: azért hajolt oly közel a magyar nép szivéhez. Mert a magyart tenger fájdalomban találta itt, mikor közénk jött Isten végzéséből. A nemzet szemében meglátta a csillogó könyet, szabadságunkért, vértanúinkért ömlő könveinket! A magyar nép arczu- latán észrevette a szomorn vonást. Angyali kezeivel simította, távolította ezt lassan, csendesen. És nem vévé észre, hogy a nemzet könye fakadni kezd az ő szemeiben, a nemzet szomorú vonása az ő tündér arczára borul, hogy szövődjék halotti szemfedőnek. A koporsó lezárta őt, de a nemzet ma is látja. Látja szinről-szinre, mintha most is itt járna közöttünk, mintha most is kérne, esedeznék érettünk. A nemzet nem csak a történelem lapjairól fogja őt ismerni . . . emlékét ajkról-ajkra őrzi. A késő unokák is emlegetik. Szájról-szájra száll majd az ének: Erzsébetről, a szép királynéról, a nemzet nagyasszonyáról. * * ■* A hol magyar szív dobog, a hol magyar földön virág nyílik ... ott ma mindenütt emlékezetbe vagyon ő. Magyar leányok ápolnak emlékezetedre virágokat jó Nagyaszony! És elnevezték: Erzsébet virágainak. Magyar legények ültettek lombos fákat, és odajegyezték: Erzsébet fái! Csak minket szerettél úgy, mint a virágokat, az erdők sudár fáit . . . Hát keljenek versenyre emléked megőrzésében velünk a mezők liliomai és az erdők suttogó lombjai! Én uram én Istenem, ha az a koporsó itt nyugodnék közöttünk . . . magyar földben. Ma volna csak igazi zarándoklás e hazában! Magyar leányok letarolnák a haldokló nyár virágait. Magyar legények gyász fuvolákkal sietnének hozzád. Magyar virágboritaná sírodat és magyar köny öntözné haló poraidat! Ám, oda a távolba is eljut a mi sóhajunk! Innen is felszáll az égbe a mi imádságunk, honnan te megdicsőülten látod hálás és még mindig siró magyar népedet! Az ország gazdái Kassán. Október hó elsején ismét nagy gazdakongresz- szus, gyűlés leszen szép Kassa városában. A Magyar Gazdák Szövetsége ugyanis Felső Magyarország e jelentékeny városába hívja össze nem csupán a gazda-világot, de mindazokat, kik tudják, érzik, hogy hazánkat egv uj, egészségesebb nemzeti gazdasági politika mentheti meg. Nagyon nagy fontosságot tulajdonítanak e mozgalomnak is atyámfiai. Mert örömmel kell látnunk, hogy a derék agrar férfiaknál nem a hirtelen múló lelkesedés viszi a főszerepet; hanem a komoly munka, a czéltudatos törekvés arra nézve, hogy megteremtessék az erős, életképes gazdaosztály. É nélkül Magyarország sohasem boldogulhat. Eddig nálunk a nagyokat, az erőseket támogatta, dédelgette a hatalom. Most azon dolgozunk, hogy ezután másképen legyen. Boldoguljon mindenki és nem csak egyes kiváltságos osztályok. Azért a kassai gazdagyülés kifogja terjeszteni gondját az egész magyar középosztály helyzetének javulására. Mert nem csak a gazdák élnek itt e hazában kétség és ölő gondok közt; a város lakói is érzik ám a gazdasági bajok szúrását. Azért kell, hogy kezet fogjanak egymással, hogy közös erővel gyógyítsák, orvosolják a sebeket! A magyar földmives osztály tehát bizalommal nézzen a kassai gazda-gyűlés elé is, mert ott is az ő érdekeinek, sorsának üdvös munkáit végzendik! Kínai bölcsesség. Egy misszionárius újság érdekes esetet mesél el, mely jellemzi a kínai bírák bölcsességét. Három férfi és egy asszony került a biró elé s mind a három férfi azt erősítette, hogy : enyim az asszony ! — Egy asszonynak csak egy ura lehet, — mondotta a biró. — Én vagyok az ura, — kiáltotta mind a három férfi egyszerre. A biró nem tudta megállapítani, hogy melyik hát az igazi a három közül. Ekkor igv szólt: — Én nem tudok igazságot tenni köztetek. Haljon az asszony. így aztán békesség lészen köztetek. Egy kupa bort hozatott s valami titkozatos port vegyitett a borba. — Az asszony ürítse ki a kupát 1 Az asszony engedelmeskedett s csakhamar elterült a földön és nem mozdult többé. — Meghalt, — mondotta a biró. És meghagyta az első perlekedőnek, hogy vigye haza és temettesse el. — jin temettesem el? — vonakodott az. Es vonakodott a második is, de a harmadik sírva fakadt és ölébe vette az asszonyt, hogy hazavigye, mit látván a biró, imigyen szólott, kínai bölcsességgel: — Most már tudom, hogy te vagy az igazi. A asz- szony nem halt meg, csak aluszik, vigyed őt haza békességben, majd otthon fölébred. Ti ketten pedig pernahajderek, ti itt maradtok és ötven-ötven botot kaptok a talpatokra. A sör hazája. Németországban 13528 sörgyár van és pedig 9032 a különböző nagyobb városokban és 4496 a vidéken. Ezek a gyárak a mult'évben 33,151.111 hektoliter sört szolgáltattak, ha levonjuk ebből a kivitelre szánt sört, azt látjuk, hogy minden német 60 liter isszik évente. A sörgyártás után az állam 30,870.000 márkát vesz be évente.
