Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. szeptember 2. 35. szám. Megjelenik minden vasárnapSzerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADOTLLAJDOXOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Ne ölj! Nagy és mélységes értelmű a parancs, mit e két rövid szóban Isten az emberek számára adott! Azért véste nem csak szivünkbe, hanem külön kőtáblába, mikor a tízparancsolatot kinvilvánitotta... Ne öld meg embertársadat, mert égbekiáltó bűnt követsz el; mert azt rablód el felebarátodtól, a mi neki legdrágább és a mit neki a világ összes kincseinek árán vissza nem adhatsz ..... az életet! De ne öld meg önmagadat sem! Ne lökd el az életet enkezeddel, a mi nem a tied, a melylyel te nem rendelkezel, mert a te Urad és Istened adta neked. Csak ő veheti tehát el tőled! írjuk pedig e sorokat atyámfia nagy busán azon szomorú alkalommal, mikor halljuk a lesújtó panaszt, hogy a katonaságnál nagyon gyakoriak az öngyilkosságok! A magyar ifjú, hazájának, családjának, öreg szüleinek féltett reménysége, csak úgy löki magától az életet, akár azt a ruhadarabot, melyet megunt, nem kedvel! És miért? Sokszor kicsinyes érzékenykedésből, oktalan télelemből, talán legtöbbször az italtól, boldogtalan szerelemből vagy életuntságból! A ki az életet bármely okból ellöki magától — gyáva az! A magyar ifjú pedig nem született gyávának; a magyar fin nem ijjed ám meg sem a vas szigortól, sem a lágy szerelem nem veszi el eszét. A magyar ifjú katonának termett, vitéznek, bátornak, a ki szembeszáll viharral, börtönnel, kurtavassal -------az élet ezer bajával is. Há t hogy-hogy fordult meg ennek az ifjúságnak aczél keménysége, szilárd jelleme, messzeföldön hires bátorsága? Megmondjuk! A magyar ifjúságot otthon nem nevelik úgy, a mint kellene! Korán megszokják a munkátlanságot, az italt, a dorbézolást, a szabad csapongást Előbb élnek, mint kellene és igy a katonaságnál gyáván kétségbeesnek, a regulát nem tűrik, az italtól elszokni nem tudnak, sőt beleesnek a bujaság piszkos fertőjébe, a hol csakhamar életuntakká, munkaképtelenekké lesznek. Az ilyen legénynek aztán sem a katonaság nincs Ínyére, sem nem ápol reményeket szivében, hogy majd visszatér kedves falujába, hol egy bo- gárhátu kis föld míves házban családot, boldog tűzhelyet fog alapítani. Nem csuda, ha aztán sivár szivével, eltompult eszével ellöki magától — az életet. Atyámfiái, emlékezhettek, hogy mi ez újságban sokszor kértük a szülőket, hogy legény-fiaikat készítsék elő a katonai életre. Tegyék erőssé a szülők gyermekük lelkét, akaratát. Emlékeztek-e, mikor leírtuk, hogy egy derék községben, miként búcsúztak a legények? Miként tisztították meg szivüket, miként fogadták, hogy megőrzik hitüket, ártatlanságukat? A falubeliek miként őrködtek a távolból is földieik sorsa felett. Az Isten szerelméért utánozzátok a szép példát!.. Azt olvassuk, hogy a hadügyminisztérium meg akarja vonni az olyan katonától a szokott katonai parádés temetést, a ki öngyilkossá leszen, és ellöki magától az életet. Az éj csendjében és sötétségében fogják el- hantolni azt, a ki gyáván megugrott az élet feladatai elől. Halljátok e ti legények!? És halljátok e ti szülők? Nem borul e szemetek könybe, mikor majd gyermekeitektől az utolsó szent kegyeletet is megvonják, azt a kegyeletet, mi az embert megilleti. De helyesen leszen ez igy! Riaszsza vissza a mi fiainkat ez a szomorú parancs a nagy, iszonyú bűntől — az öngyilkosságtól. Riaszsza vissza annak gonöt/ o o
