Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-26 / 34. szám

272 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Uj bankók. Az uj bankjegyek készítésé­vel már annyira vannak, hogy szeptemberben ki­bocsátják a 20 koronás jegyeket. Amig 10 forinto­sok lesznek forgalomban, nem adnak ki 10 koro­nás bankjegyeket, mert ki akarják kerülni, hogy egyforma számokkal ellátott, de különböző értékű pénzjegyek legyenek forgalomban. — Kenj érsütesből tűz. Oláhhomorog köz­ségben egy reggel Bones Mikola felesége kenyeret akart sütni, s a kemenezében már ugyancsak pattogott a száraz rőzse. Hogy. hogy nem, a tűz oly nagyon égett, hogy a kéményen is kicsapott és a nádfedeles kis házikót felgyújtotta. A szegény em­berek, a mit csak tudtak, megmentettek, azonban a száraz időben nagyon gyorsan terjedt el a tűz, úgy hogy rövid idő alatt az egész épület mellékhelyiségeivel együtt nagy lángtengerben álott, s a bútorok nagy része benn pusztult el. A vizsgálat folyamán kide­rült a tulajdonos feleségének bűnössége, a kit gon­datlanságból okozott tűzvész miatt feljelentettek az illetékes hatóságnál. Vigyázzatok !!! A cséplőgép szikrája. Gyula mezővá­rosban cséplés közben a gőzcséplőből kipattant szikrától több ezer forint értékű gabona elégett. A tűz tovább ter­jedt s rövid idő alatt leégett két szeszgyár, több gazdasági épület és egy lakóház. — Gon ősz szomszédok. Az udvarhelyvárme­gyei Oroszhegy községben tűz ütött ki, amely nagy kárt okozott, ötvenkét gazda összes gazdasági fölszerelése meg­semmisült. A lakosság nagy része nem akart segédkezni az oltásban. Karhatalmat és tűzoltóságot kellett kérni. — Élve eltemetve. Sirovicza József besnyói lakos, délelőtt az udvarán vermet ásott, amelybe gaboná­ját és burgonyáját akarta elrakni. Már jó mélyen leásott, amikor a kiásott verem falai beomlottak s maguk alá te­mették Sirovicát. A szegény embert halva húzták ki a veremből. — A könnyelműség áldozatai. Halmos Imre de breeze ni lakos szállásán csépeltek e hó 15-én, mely alkalommal két fiatal leány, a 17 éves Szabados Borcsa és a 16 éves Juhos Ágnes fent sepregettek a dob tetején. Mun­kájuk közben az egyik leánynak szoknyáját elkapta a cséplődob és magával rántotta a gépbe. Juhos Ágnes ijed­tében a mellette álló Szabados Borcsához kapott a kit magával rántott a cséplőbe. Mire a gépet megállították Juhosnak egyik lába és a jobb keze, Szabadosnak pedig a két karja volt leszakítva. A rögtön alkamazott köfószerek- kel megmentették ugyan a két leány életét, de mind a kettő nyomorék marad. — A makói határban Biró Sándor tanyáján dolgozott a cséplőgép, mely alkalommal Szabó Sándor gépfütő, a ki a cséplőgépet mozgás közben akarta megkenni, a gépszija elkapta és oly erővel vágta a cséplő­höz, hogy koponyája darabokra szakadt és agyveleje szét- locscsanf. A szerencsétlenül járt ember családos és több apró gyermeket hagyott hátra. A vizsgálat mindkét helyen megállapította, hogy a szerencsétlenségnek maguk az áldo­zatok az okai a mennyiben a saját vigyázatlanságuknak estek áldozatul. A NAGY VILÁGBÓL. — A koreai császár rokonszenve. A »Má­ria Terézia« osztrák-magyar hadihajóról érkezett távirati jelentés szerint a koreai császár rokonszen- vét fejezte ki a szövetséges csapaloknak és 1Ü00 zsák rizsét, 3000 zsák lisztet és 2ÜÜ doboz szivar­kát ajándékozott nekik, a miért a hajórajparancs­nokok a koreai miniszter utján köszönetét mondot­tak a császárnak.- Steyn elnök meghalt. A búrokat nagy csapás érte. Steyn, Oranje elnöke, a ki fel akarta keresni Krüger elnököt, útközben meghalt. Steyn, a ki mint a szövetséges Oranje állam elnöke, az ál­datlan küzdelemben mindvégig hősiesen támogatta nemzetével együtt a rokon transzváli búrokat, most arra lett volna hivatva, hogy a háború végén köz­vetítse a béketárgyalásokat Tránszvál és Anglia között. Halála most ép oly veszteség a burokra nézve, mint volt annak idején Joubert főparancs­nok halála, a kit a legválságosabb perezben szólí­tott el a sors küzdő nemzetétől. Joubert halála után azonnal megbomlott az apróbb búr táborno­kok egyetértése s a belviszály rohamosan vitte a búrokat a végromlás felé. Most ismét a legválságo­sabb perezben fosztotta meg a halál a szerencsét­len búr nemzetet attól az embertől, a ki a bukás­ban talán még segíthetett volna a búrokon némileg. — A burok ismét életjelt adtak magukról. Az afrikai hareztéren rendkívül mozgalmas az élet. A bu­rok világhírű tábornoka De Weit hónapokig folytonos rettegésben tartotta csekély, háromezer emberrel Roberts angol'hadvezérnek tizszer-tizenötször akkora seregét. Az angolokat kegyetlenül bosszantotta, hogy ez a maréknyi csapat annyi borsot tör az orruk alá. Teljes erővel neki dűltek hát, hogy eltegyék láb alól, Egy hires angol tábor­nok temérdek lovas katonával üldözőbe vette De Wett se­regét. A burok a túlerő elől a hegyek közé menekültek. A hajsza folyamán a két ellenséges vezér olyan közel került egymás mellé, hogy már szemtől-szemba látták egymást, de azért szerencsésen elszökhettek a burok. A búr vezér menekülése közben elfogott egy jókora angol sereget, mint hirl k négyezer embert és hét ágyút. Most már rák módjára megint hátrafelé kell az angoloknak előrevonulni. Meglehet, hogy az egész világ várakozása ellenére, még a burok javára dűl el a harcz, amit az angolokon kívül min­denki őszintén kíván nekik. — Kínából az a hir érkezik, hogy a szövetsé­ges csapatok bevonultak a ezopfosok fővárosába, Pekingbe és felszabadították a halálracsigázott és kiéheztetett euró­pai követeket. A lelketlen anyacsászárné a ki lelke a láza­dásnak hir szerint a fóczinkosokkal egyetemben elillant. A háború ezzel még nem ért véget. A követek már meg van­nak mentve, de a kárpótlás és a megtorlás még hátra van. Előreláthatólag még csak most jön a fekete leves. Meg az­tán a hatalmak is megkezdték a féltékenykedést. Úgy lát­szik azt tarlják, hogy mindenütt jó a segítség, csak az osztozkodásnál meg az evésnél nem. NEVESSÜNK!!! A kaszárnyából. Káplár: Hallja-e maga Kohn, ne feszítse ki menetközben úgy a hasát, mintha maga volna az egyetlen Kohn az egész vilgon! * Nyomós ok. A. : Barátom, én csak azt mondom, ki ne kezdj az asszonynval, ha főzőkanál van a kezében ! B. : Miért? A. ■ Mert lefőz vele! Pontosság. Bizonyos falusi egyházfi oly pontosan vezette magánjegyzeteit, hogy temetési lajstromában a többi közt ilyen feljegyzés is olvasható: • »Varga Imre, — fi — 3 napos — nőtlen.« .. * Önérzetesen. A nem rég városba jött falusi szolgáló égi háború alatt a szakácsnőhöz fordulva igy szól í «No ilyen erős égi háborút még nem értem!« ■* Megszólaltatás. Kárász ur sehogysem bírja kibékíteni a feleségét. Az asszony duzzog és sehogysem akar felelni a kérdéseire. Egyszerre csak a férj nyitogatni kezdi a szekrényeket, mindent össze-vissza dobál, keres, kutat. Ezt már nem nézhette a menyecske és felfortyan: — Mit keressz ? — A szavadat, édes, felelt a férj. Terményárak e hét folyamán. TERMÉNY-NEME 50 kilogramm ára TERMÉNY-NEME 50 kilogramm ára k. f. k. f. J k. | k.| f. Árpa 5 80 6 10 Muhar 7 50 7 80 Búza 7 05 8 05 j Bab tarka 5 20 5 20 Bozs 6 70 7----- j 1 B ab n. fehér 7 20 7 30 Zab 1 5 20 0 75 Borsó 10 — 11 — Tengeri C 30 6 35 Lencse min. szer. 12 — 14 — Luczerna m. 35 50 36 50 Köles 5 50 5" 80 Vörös lóhere Baltaczim i 50 T2 % '50 Köles kása 11 12 Szatmáron, nyomatott Morvái JánosnéUlSQtk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom