Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 267 OSALÁBS-KÖB,. Neveljétek a gyermekeket takarékosságra . . . Hej, csak nincsen párja a magyar közmondásnak ! Imhol töröm az eszem, liogy hát miképen is magyarázzam ki magam a takarékosságnak (az okos háztartás e szép erényének) mivoltjáról? Egyszer csak eszembe jut a példaszó: — Jusson is, maradjon is! Ugv vagyon atyámba! Ez az igaz, a mit a közmondás tart. Valójában az a takarékos ember, a ki kevesebbet ad ki, mint a mennyit bevesz, hogy jusson is, maradjon is. Ne godoijáiok azonban atyámfiai, hogy ez a mesterség, már mint a takarékos életmód, amolyan könnyű dolog. Nagy titok az melyet bizony a mi öregjeink, szép és nagyapáink jobban tudtak ám, mint a mai pazarló nemzedék. A régi öregek kevesebbel beérték, mint mi, azért tudtak nemcsak a mára, de a holnapra is gondolni. Ok a hőség napjaiban is mérsékelten merítettek a forrásból, hogy ki ne száradjon; félre tettek, hogy az Ínség napjaiban elővehessék. Mai napság már ugv élünk mintha csak ma élnénk; a holnapban úgyszólván nem is hiszünk. Azért járja olyan bolond módra az adósság- csinálás. a váltóaláirás, azért vannak egész a ro- gyásig megterhelve a birtokok, mert kihalt népünkből, házainkból sőt gyermekeinkből is a takarékosság szép erénye . . . Mert, a mint látja a gyermek, hogy szülei nem tudnak bánni a pénzzel, nem becsülik a kicsit, té- kozolják a sokat, nem törődnek a holnappal, hanem a mának élnek — hasonló életre nőnek, hasonló módon cselekszenek majd a gyermekek is. A szülők tehát lelkiismeretbeli kötelességüknek tartsák gyermekeiket a takarékos életre nevelni. Vagyont nem adhat minden szülő gyermekének, de ha takarékosnak neveli a vagyonnál is nagyobb kincsesei bocsátja az életbe. Mert a takarékos ifjakból lesznek a hazának biztos, derék polgárai... De hát ugy e atyámfia, azt mondod erre, hogy hát oktasson ki engem az ur arra, mit tegyek, hogy gyermekemből takarékos ember válljék. No hát én szívesen kioktatom, Első regula, hogy maga a család, melyben a gyermek él: takarékos legyen. Az öreg Cserei Mihály uram hires ember vala és nagy bölcs. Hátrahagyott írásában igy szóll gyermekeinek: — Takarékosan éljetek, ne tékozoljatok, mert a tékozlásnak és a sok jólakásnak koldus-tarisznya leszen a vége. Csak az én életemben hány gazdag embereket értem, kik aztán más emberek ajtajára szorultak. Második regula, hogy a kis gyermeknek ne, teljesítsük minden kívánságát. Mert hiszen az a kis nebuló, a mit meglát, azt követeli is. Mi lesz belőle, ha felnőtt korában kis minden kívánságának, még adósság árán is eleget akar tenni. Csak azt adjunk a gyermeknek, a mire valóban szüksége van. Láttassák be vele, hogy a szülők mily keservesen keresik a garast, hogy a gyermekeket ruházzák és nekiek kenyeret keresnek. A legkisebb darab kenyeret kincsnek tekintse a gyermek; ruhájának minden gombját becsülje meg. Ezt követeljük meg tőle. Beszélik, hogy egy többszörös milliomos angol ember egyszer lóháton ment. Észrevette azonban, hogy kabátjáról egy gomb elveszett. Leszállód tehát lováról és azt az egy gombot órákig kereste. Mikor meglelte, akkor ment tovább. Ugy-e bár atyámfia. nem csuda ha az ilyen ember aztán meggazdagodott. Úgy van! Apró dolgok megbecsüléséből származik a nagyold) dologra való képesség. A ki egv darab forgácsot felvesz és féreteszi, annak már kitartása lesz egy szekér forgács gyűjtésére! Ne vesd meg azért az aprólékos dolgokat, mert »sok szal- maszáll az elefántot is feltartóztatja.« Pénzt ne adjatok a gyermek kezébe, Vagy ha ő keres néhány garast, vagy ajándékul kapja: vigyázzátok meg, vájjon nem siet-e túladni azagver- mek a garason. Mert ha ezt megszokja: felnőtt "korában is kámforrá válik kezében a pénz. Végre, ti földmives atyák, kik a szép természetet úgy ismeritek: magyarázzátok meg gyermekeiteknek, hogy maga a természet is nem pazarló, sőt takarékos. Nem vész el ő benne semmi nyomtalanul, csak átalakul. Ládd-e . . . atyámfia: a lehulló falevelet trágyául használja fel a jövő évi aratáshoz ! Hát még az állatoknál, mit tapasztalunk? Nézd a macskát... egérhőség idejében földbe kaparja a felesleges jó falatokat, hogy éhség beáltával elővehesse. Az ürge, hörcsök, borz, méhek, hangyák nyáron takarítanak, hogy télen megélhessenek. Hát csak az ember ne tanulná meg a takarékosság szép erényét? Ragaszkodjatok e földhöz ! ! ! A szent István-napi ünnepi beszédek között hangzott el főként a vidéki zarándokok ezrei előtt — a budavári Nádor-téren Soós István karmelita atyának a vallásos hevülettől áthatott magyar szónoklata. Ez a beszéd különösen is megérdemli a figyelmet. A zárdának egyszerű lakója ugyanis midőn ahhoz a vidéki néphez intézte szavait, amely nem kiméivé költséget, elzarándokolt a Szent Jobbhoz, arra figyelmeztette a magyar katholikus egyház nevében a magyar földművelőket, hogy ragaszkodjanak ahhoz a földhöz, mely már őseinknek is kenyeret adott, őrizzék meg annak minden rögét, hogy az idegen kézbe ne jusson, ki ne hagyják huzni gyermekeik alól, mert, a kié a föld, azé az orszá- a haza. Mondanunk sem kell. hogy ez az egyház nevében adott tanítás, mely annyira méltó volt a honalapító nagy király emlékezetéhez, mély nyomokat hagyott az egyszerű magyar nép lelki világában, mely megtanulta itt, hogy a hazai földhöz való ragaszkodás hazafias és vallásos kötelesség is egy- szersmind. Az Isten-szive szerint való derék papot pedig éltesse az Isten sokáig, hogy még sok ilyen lelkes szózatot intézhessen híveihez. Minél több ilyen lelkes papot adjon a hazának az Ég! Tanulni nem szégyen A csongrádi, horgosi, kisteleki és szegvári állami elemi iskolák tanítói a téli hónapokban a községbeli felnőttek számára előadásokat és felolvasásokat tartottak. Ez előadásokat a számolás, földmérés, helyesírás a közéletben leggyakrabban előforduló ügyiratok, történelem, de legnagyobb részben a gazdasági tudnivalók köréből vették. Némelyik előadáson 250 hallgató is volt, kik nagy érdeklődést mutattak az előadott tárgyak iránt. Ez is mutatja, hogy a magyar nép mennvire szeret művelődni. Minden földmivelést űző községben igen hasznosak lennének ilyen előadások.
