Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
266 MAGYAR FÖLDMIYELO hogy a vásárolt vetőmagvak csiraképességéről az elvetés előtt meggyőződjék? Az adatok igen szomorúak. Száz-meg száz gazda csak úgy ni jóhiszembe veti el a magvakat! Persze aztán száz és száz gazdának a csalódása lesz bizonyos. Hány gazda szórta el a drága pénzen vásárolt műtrágyát, a nélkül, hogy meggyőződött volna: van-e szüksége reá, tényleg jó, hamisítatlan trágyát alkalmaz-e? Aztán hány gazdának van czeruzája, a melylyel hébe-hóba, legalább úgy a hosszú téli estéken egy kis számítást tenne. Legtöbb gazda csak úgy találomra csinálja dolgait, azt se tudja, mit költött, mit várhat! De ha aztán évröl-évre jobban és jobban alámerül a bizonytalanság süppedékébe: akkor zúgolódik és mindenkit okol a sikertelenségért, csak önmagát nem. így atyámfiai egész sorozatát vethetnék fel a nagyon is megfontolásra méltó kérdéseknek, de ez alkalommal nyomatéknak csak még egyet teszünk a — mérőre. Hány gazda van, a ki talán sohasem vetette fel azt a kérdést; — Vájjon az én családom fentartására, megélhetésünkre elegendő-e, ha csak a földre, a várható terményekre támaszkodom ? Nem lenne-e időm, képességem valami más irányba is biztosítani megélhetésemet ? Hiszen ha csak egy pár garast hozok sóra, mire a házhoz, már az is valami? Háziipart nem tanulhatnék? Nem nézhetnék e körül a vidéken, hogy a téli, unalmas napok alatt is értékesítsem munkaerőmet. Bizony a magyar gazda nem élelmes. Azért előle sokkal élelmesebb emberek halászszák el könnyű szerrel a kereset forrásait. De hát hiába, a magyar gazda megszokta egyedül a búzára támaszkodni. Pedig évről-évre láthatja, hogy ma már más idők járnak, ma mar megtanulhatta volna azt a közmondást, mely igy kezdődik: „Kaparj kurta!“ stb... Jóltevőink. Uralkodó házunk egyik ismert nevű tagja naponkint imádkozni szokott jóltevőiért. — Kik azok ? — kérdék kíváncsian a be nem avatottak. — Jobbágyaim — feleié — kik értem dolgoznak és kik után élek! Khinai közmondások. Cseng-ki-tong tábornok, ki honfitársairól franczia nyelven érdekes kötelet adott ki, könyvébe sok khinai közmondást vesz be, mint a melyek — szerinte — hű tükre a kínaiak gondolkozásmódjának. Itt adunk nehányat: Könnyű vagyont szerezni, de nehéz megtartani. Az öreg ember élete olyan, mint a légvonatban lobogó lámpáé. Csak az értheti meg mások szenvedéseit, a ki maga is szenved. Az a fa, melynek gyökere mélyen nyúlik, nem fél a széltől. Ha nem hisztek az Istenekben, nézzetek a villámokra. Egy pillanatnyi tévedés sokszor egész életre való gondot okoz. A bölcs ember úgy tud alkalmazkodni a körülményekhez, mint a viz ahhoz az edényhez, melyben van. Az agráriusok bünlajstroma. Nem is oly régen, — a minapában — egy fővárosi (német nyelvű, de magyar pénzen hizolt) — újság, mely arról hires, hogy a magyar gazdákat (agrárokat) megfojtaná egy kanál vízben — egész nyíltan kibökte, hogy hát milyen bűnöket követtek el ezek a magyar gazdák, az agráriusok. No hát atyámfiai, erre már jómagatok is kiváncsiak vagytok ugv-e bár? Hát azért elősoroljuk mi is ezt a hires bünlajstromot, hogy lássuk tisztán van-e okunk a »mea kulpára«, a bünbánatra. , Az első bűn. Hogy ezek a merész agráriusok nyakra-főre tisztogatják a magyar borpiaczot a hamis, csinált boroktól. Hogy ő miattuk, már mint az agráriusok miatt az ide vonatkozó törvényt komolyan kezdették venni, sőt mi több a borhamisítókat meg is büntették. Nagy bűnt követtünk tehát el a kereskedelem és ipar ellen, mert most már nem lehet ám olyan könnyen megmérgezni a fogyasztókat és tönkre tenni a magyar borok becsületes hírnevét ! A második. Hogy ezek miatt az agráriusok miatt üldözni kezdik e hazában a gabonaelővételeket, az az magyarán, mert már a kufárok és gabona- kupeczek nem szedhetik rá olyan könnyen maiii- pulacziókkal — a magyar gazdát. Mit ér a gabonaüzem tehát ezután, ha általa nem lehet tönkre tenni egész vidékeket-falvakat. Harmadik megrovás. Már ki látott ol\at, hogy a katonaság számára a gazdáktól és kisiparosoktól vásárolnak. Hát mire valók akkor a nagy szállítók, kik potom áron összeszedegették a szükséges dolgokat és hallatlan drágán sózták az ország nyakába. Mik következnek ezután? Ni csak még az őrlési forgalmat is megszüntetik, de a legszörnyü- ségesebb dolog talán, hogy a szövetkezetek nyakra- főre terjednek. A fogyasztási szövetkezetek meg épen megölik a kereskedelmet, mert hát ki látott olyat, hogy ebben az országban ezután olyan apró szatócsféle hitelezésekkel nem lehet lesz egész birtokokat összeszedegetni a kis gazdáktól és — a többi. No magyar gazda, no agrárius — mindezen bűnöket vágják a te szemeid közé. Hát Ítéld meg magad, van e okod a »mea kulpara», a bünbánatra? Lásdd-e, ugv van az, hogy a kit az Isten meg akar verni, annak az eszét veszi el. Itt is úgy vagyon. Jajgatnak és kiabálnak, hogy meg vannak verve és nem veszik ezen közben észre, hogy hiszen, mikor minket vádolnak bűnről: akkoron a saját maguk bűneiről tesznek tanúbizonyságot. Azokról melyek már-már tönkre tették a nemzet javát — a gazdákat! Csak ennyit akartunk ez alkalommal Írni! * * Hogy nőnek a hires emberek? Vitéz János esztergomi érsek szegény tót föld- mives gyermeke volt és önszorgalmából tanult meg Írni, és olvasni s irnoksággal kezdette meg fényes életpályáját. * Marti nuzzi Fráter G y ö r g y bibornok a Zápolya családnál mint kályhafütő volt alkalmazva 16 éves korában, mikor tanulni kezdett. * Lincoln Ábrahám, az amerikai köztársaság elnöke, ifjú korában hajós legény és favágó volt. Később jogtudományokra adta magát s mig nappal a postahivatalt kezelte, éjjeleit tanulásra forditá. Egy ügyvéd ismerősétől kölcsönözte ki minden este a szükséges hönyveket s kora i-eggel mindig visszavitte azokat.
