Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-26 / 34. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. augusztus 26. 34. szám. Tannlsá.o’nlr — aratás nt.án. Még az aratás közepében sem voltunk, nikor ki lehetett mondani: -Az idei termés a tavalyival szemben jelentékenyebben kevesebb lesz, nem csak mennyiségre, hanem minőségre is.“ Azóta a magtárak, zsákok, a szegény ember pitvara, ereszalja egész biztosan megállapíthatják: vájjon úgy vagyunk e a terméssel, a hogyan a tudósítás- szólott. Fájdalom, a gazdák némán és szótlanul bólingatnak, jelezvén, hogy bizony való igaz! Ez az esztendő kevesebbet hozott, mint az elmúlt. Sorsunk, főleg a gazda sorsa Isten kezében vagyon! Tőle függ az áldás, tőle, a ki adja a napsugárt, esőt, harmatot. Tőle, a ki uralkodik a fellegeken, kinek szavát hirdetik a mennydörgések és bus viharok zúgásai. Azért mi bizoda- lommal hálát adunk ezért is a jó Istennek, elrebegvén mindennapi imáinkban: „Legyen meg az ő szent akarata !“ De a jó Isten megengedi sőt akarja, hogy az ember a múltból, a tapasztalatokból értékesítse a felmerült jelenségeket, hogy a jövőben jobban boldogulhasson. o _______________Azért a magyar ga zdák is az elmúlt és a mostani esztendőkből is vonják le a tanulságot. Az az ne csak a jelennek éljenek, ne csak a jelen bajain töp- renkedjenek, de készítsék elő a holnapot, a jövőt is... Az elemi csapások, az idő visszontag- ságai ellen alig védekezhetünk. De igenis okos számítással, helyes gondolkozással, a tapasztalatok felhasználásával : segíthetünk sokszor bajainkon vagy legalább envhithetünk valamit. A magyar gazda például még most sem tud ahhoz, hogyan kell földjét a terményekre ügyesen, czéltudatosan beosztani. Erről nem régen bővebben irtunk, azért most csak megemlítjük. De ezzel kapcsolatban is folytatólagosan fel kell hoznunk azon nem törődöm- séget, sőt könnyelműséget, a mivel a gazdák a vetőmagokat beszerzik és felhasználják. Hány gazda élt azon jogával — kérdezi csak nem rég egy derék gazdasági lap — Vaszary Kolos Magyarország herczegprimása.
