Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-10 / 23. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 181 kiebb keringő planétákon pedig hovatovább gyengébb és gyengébb a Napnak fénye és melege. Legalább is azt tapasztaljuk itt nálunk, hogy a fűtött kemencze közelebbről jobban melegít, és a gyertyától távolabb kevésbbé látunk olvasni, vagy a tűbe czérnát befűzni. Igen nagy messzeségekben a Naptól tehát már csak szürke homály, vagy inkább örökös éjszaka boronghat azokon a plánétákon, és szüntelen való dermesztő hideg tenne lehetetlenné ottan minden tenyészetet, minden életet. Vagy lehet, hogy azok a legkülső plánéták azért oly fényesek mégis, mert talán még ki nem hűltek, még izzó állapotban vannak, — igy gondolják a tudósok. Akkor azonban más nehézség forog fenn. Mert a jég hátán ugyan még meg tud élni az ügyes ember, ahogy mondani szokták; de azokon az izzó meleg égitesteken bizony mihamarabb töpörtő válnék belőlünk* * * Atyámfiái, én ezek után azt kérdezem tőletek: melyik plánétán jobb hát laknj? És majd, ha egyszer személyesen találkozunk, megmondjátok rá a feleletet. Különben Könyves bácsi már előre is tudja. I*. L. JÓ EGÉSZSÉG. Ha az Isten reánk bocsátja! — Hallotta szomszéd aszony, hogy a községben megint kiütött valami ragályos nyavalya. Szegény kis jószágainkat, a gyermekeket szedegeti. — Hallottam, de hát tudja szomszéd aszony én azt tartom, hogy ha egyszer a jó Isten reánk bocsátja, nem tehetünk ellene! — De én nem azt tarlom ám jó szomszéd asszony. Az öreg tanító ur azt tanította nekünk, hogy segítsünk magunkon, akkor az Isten is megseit. — Az ám, de arra már, nem tanította meg, hogy mi módon segítsünk. — De bizony, szomszéd asszony. Én jól meg jegyeztem például magamnak, hogy szerivel-módjával majdnem minden betegség ellen lehet védekezni. — Ha úgy lenne! — Bizonyos például, hogy a tisztaság legnagyobb ellensége a betegségnek. — No már csak az én tűzhelyemen nincs hiánya a tisztaságnak. — Azt mindenki elismeri szomszéd asszony. Hanem az egy bizonyos, ne haragudjék meg az igaz szóért, hogy szomszédasszony nem igen szeret szellőztetni. — Mert a szomszéd asszony kíméli a szobáját attól a átkozott portól, mely minduntalan beözönlik az utczáról. — No már én inkább szászor is leporozom, de az ablakot ugyancsak jó időre nyitva hagyom, mert megtanultam az öreg mestertől, hogy a mék házban a megromlott levegő ujjal ki nem cserélődik, ott melegágya vagyon — a betegségnek. — Hiszen hát télen, mikor fütünk, folytonosan a szobában tartózkodunk, bizony kinyitogatom én az ablakokat, de igy nyárban, mire való volna az. — Éppen most van helyén a szellőztetés szomszédasszony. Mikor nagy meleg van könyebben romlik a levegő és igy hamarább is terjedhet a betegség. A szomszédasszony most már ugyancsak szellőztet, a minek úgy örül — az öreg mesternek okos tanítványa, a másik szomszédaszony. A fürdés. Itt a fürdés ideje! Azon városok, községek, melyek mellett vagy közelében folyam, patak halad, már igénybe is vették a kellemes, áldásos hatású szabad víznek élvezetét. Tudja ugyanis mindenki, hogy a fürdés nem csak kellemes, üdítő, de az egészségre rézve szükséges is. Tisztán tartja testünket, jótékonyan hat kedélyünkre, munkabíróbbá tesz és edzi idegeinket. Azért nem ajánlható eléggé, hogy, naponkint egyszer förödjüuk, élvezzük a viz áldását. De szülők és ti gyermekek is vigyázzatok és óvatosak legyetek. Mert a mint áldásos lehet a fürdés : úgy gyászba boríthat egész családokat, és nyomort, betegséget hozhat reálok. E helyen sokszor irtunk mi már a fürdés módjáról. Azért most csak pár figyelmeztető szót szólunk és rövid velősen emlékezetbe hozzuk a következőket. 1. Soha se engedjétek szülők a gyermekeket szabad folyóba vagy vízbe felügyelet nélkül. Még ha oly nyugodtak vagytok is. hogy a fürdés helye nem veszélyes, olt legyen őrködő szemetek, mert a gyermekek csintalanok, merészek, könnyen megtörténhetik, hogy a vidor, élettől duzzadó gyermek sirját leli a folyóban. 2. A községi elöljárók kötelessége szigorúan meghatározni, hogy hol szabad fürödni. De nem csak meghatározni, hanem még szigorúakban ellenőrizni, hogy a határozat teljesedésbe menjen. 3. Felhevülten soha sem szabad fürödni. Valamint arra is nagy gond essék, hogy éretlen gyümölcsöt fürdés előtt vagy után ne együnk. Egy félóránál tovább semmi esetre sem szabad a vízben lenni. 4. Hát a hol élő viz nincs ? Ott sokszor felkeresik a büzhödt pocsolyákat vagy olyan árkokat, melyekből vályogot vetettek. Az ilyen fürdés csak romlásunkra lehet. Sokkal czélszerübb víztartókba, kádakba — ilyen helyen — reggel fris kút vizet húzni és bevárni az alkonyt, mikor az átmelegedett vízben egészséges fürdést végezhetünk. Frissen húzott kút vízben veszélyes a fürdés. 5. A szeméremérzet legszebb erénye gyermeknek és felnőttnek egyaránt, azért e tekintetben is gondosak legyenek elöljárók és szülők egyaránt. A rémület áldozata. Borzalmas eset történi a minap Clichyben, Páris közelében. Egy Cuvier nevű asszony, kinek férje mostanában halt meg, különös zajra ébredt” a múlt éjszaka. Láncz- esörgést hallott az ágya alól. Rémülten ült fel erre az ágvá- ban és lélekzctét visszafolytva, tágra meredt szemmel bámult a sötétségbe. Nemsokára újra hallotta a lánczcsörgést és a sötétben valami rettenetes árnyékot látott ide oda mozogni. A szerencsétlen asszony nem mert világot gyújtani, hanem velőtrázó sikoltásban tört ki. A szomszédok betörtek a szobába, a hol borzalmas dolgot láttak Az asz- szonp arcza egészen eltorzult, szeméből már az őrület látszott és rettenetesen nevetve, odamutatott az egyik szögletre, a hol kinzója feküdt. Egy középnagyságú madrill- majom volt, a mely lánczostul megszökött a közelben levő cirkuszból és beugrott a földszinti lakás nyitva hagyott ablakán, Orvost hívtak, a ki konstatálta, hogy a szerencsétlen asszony megőrült a rémülettől. Mi ebből a tanulság atyámfiai! Hogy a keresztény lélek bár mily rettenetes árnyat lát, bízzék Istenben és ne essék kétségbe. Isten nevével ajkán és segítsége reményében nem vesztjük el oly könnyen lélekerősségünket! A ház mint iránytű és óra. A madagaszkari nép századok óta úgy építi a házait, hogy észak-déli irányban feküsznek, az ajtókat és ablakokat pedig a nyugati oldalfalakon helyezik el. Ebből a százados szokásból kifolyólag a lakás egyes tárgyait nem jobbra vágj" balra helyezik el, hanem északra, nyugatra, stb. Egy példa megvilágítja az egész dolgot. A családfő, mikor rendezkeeik az asztalnál, akkor a családtagokat az északi és déli sarokra ülteti, ő maga a nyugati asztalsarkon trónol s vele szemben keleten az anyra ül. Egy madagaszkari utazó azt Írja könyvében, hogj" ezeknek az embereknek a háza egyúttal napóra is és az órát a ház egyes megvilágított részeiről nevezik el. Délben azt mondják, hogy a nap a tetőn áll, egy órakor, hogy a nap bekukiics- kál és igy tovább. Ez a nép bámulatos ügyességgel tudja I megállapítani az időt és az utiránjmkat.
