Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-03 / 22. szám
170 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZÖVETKEZZÜNK ! A hitelszövetkezetek és az — árvapénzek. Tapasztalhattátok atvámfiai, hogy a városi és vidéki takarékpénztárak, — ha egyszer a biztosíték meg van — végnélkül tudnak hitelezni. Ezt tehetik pedig azért, mert ők könnyű szerrel juthatnak ám a nagy bankoknál — kis per- czentre — kölcsönökhöz. Mentői többet hitelezhetnek forgathatnak tehát, annál nagyobb a nyereség, az osztalék és a részvények értéke. De nem csak a nagy bankoktól szereznek pénzt. Vannak takarékpénztárak, hol mint betétek szerepelnek vagy szerepeltek az árvapénzek, alapítványi összegek, fundacziók és általán a közvagyon. Hogy ezek az összegek milyen biztosíték mellett kezeltettek, kezeltetnek, arról most nem szólunk. Elég legyen felemlíteni, hogy csak a közel múltban a mármarosszigeti takarékpénztárban is temérdek közalapítvány, templompénz veszett el vagy van veszendőben. Egerből is szállingóztak ilyen hírek. A hitelszövetkezeteknek is az a feladatuk, hogy mentői szélesebb körben nyújthassanak tagjaiknak segély-kölcsönt. Persze egészen más czélból, mint az önzsebükre dolgozó és takarékpénztárnak csúfolt bankok. Azért szervezték az Országos Központi Hitelszövetkezetet, hogy az állam milliókat érő anyagi támogatása mellett a vidéki hitelszövetkezetet kölcsönökkel lássa el. De igy sem képes annyi kölcsönt nyújtani a hitelszövetkezeteknek, tehát a kis embereknek, hogy a méreg drága, költséges banki pénzektől, uzsoráktól megszabadítsa őket. Nagyon helyesen, okosan cselekszik tehát a belügyminiszter, mikor valamenyi vármegyei törvényhatósághoz írott körlevelében kinyilvánítja, hogy az 1809. évi XXIII. t.-cz. alapján alakult Országos Központi Hitelszövetkezet azon pénzintézetek közé tartozik, a melyeknél a gyám- pénztárak pénzkészletei elhelyezhetők. Elhelyezhetők pedig azért atyámfiai, mert nemcsak megfelel a törvényeknek az intézmény szervezete, de a kormány, tehát az álla m széles körit ellenőrzése alatt működik, és mert a felmondások feltételei oly előnyösek, hogy azoknál előnyösebbeket elérni alig lehet. Meg van tehát adva a mód atyámfiai. hogy azokat az árvapénzeket, közalapítványokat, templompénzeket stb, — elvonjuk azon spekuláns szellemit bankoktól, melyek annyi árvát, tönkrement családokat neveltek rövid harmincz-negyven esztendő allatt, a szegény' hazának. Meg van adva a mód igen, hogy' ezen pénzek a közjónak, a kis embereknek, a csapással sújtott föld népének segedelmére, megmentésére forgattassanak. Igen. a mód meg van adva, de vájjon sikerül e odaterelni ezen természetű tőkéket. Nehéz lesz a dolog ! Mert a zöldasztaloknál megyékben, városokban és a vidéken olyanok intézkednek a gyámpénztárak, és más pénzek elhelyezésének ügyében, kik rendesen nagyon is érdekelve vannak a bankokban, takarék- pénztárakban. De azért nem kell feladnunk a reményt. Ösz- szetartással, éberséggel itt is sokat tehetünk. Csak annak idejében és nyomatékosan sürgetni kell az ügyet, azoknak, kik a né]) érdekét szivükön viselik. A legszebb szónoklat. A pap prédikált. Egyszerre csak dörögni, csattogni kezd az ég, hogy a hivek csak összerezzennek. Mit tesz a pap? Befejezi beszédét e szavakkal: Uram, ha Te beszélsz, szolgádnak hallgatni kell. És e predikáczió óriási hatást keltett. TÁECZA. A szolgabiró előtt. Kardos uram már a törvény előtt van. Nyugodt, mint a tiszta lelkiismeret, erős, mint az igazság és bátor, mint a becsületesség... — Tudje-e Kardos, szól a szolgabiró, hogy mit beszél kendről a falu ? — Csak nagy későn hallottam, hogy mily erkölcstelen beszédet folytatnak ellenem. — Hát hogy egészen tisztába lehessünk, elmondom kendnek Kardos Péter. — Kérem alázattal. — Azt mondják, hogy kend sohasem szerette a feleségét, akkor sem, mikor megesküdött, hogy szereti. Hanem szerette a Gáborék Erzsókját, a kit azonban el nem vehetett. És mert nem szerette ... ütötte, verte hitestársát mint a rossz jószágot szokták. Az asszony áldott állapotban volt és kend még akkor is ütötte verte, sőt azon nap, mikor a szegény asz- szony megszülte gyermekét, akkor is rugdosta, ütötte és pedig úgy, hogy az asszony belehalt. Mit szól mindezekhez Kardos Péter ?- Tekintetes Szolgabiró ur, mindezen szóbeszédek, a miket hallottam merő hazugságok. Én szereltem, nagyon szerettem megboldogult feleségemet, azért vettem el. A ki ismerte családi életemet, az tanúbizonyságom lehet, hogy a legboldo- gabbul éltünk. Isten a tanúm, hogy soha kezemet a feleségemre nem tettem. Sőt tiszta szivvel állíthatom, hogy perpatvar sem volt közöttünk sohasem. Mikor a legboldogabb időkre készültünk, mert vártuk azt az árván maradt kis jószágot, akkor reánk nehezedett az Isten keze. Az asszony megszülte gyermekét, de a szülés után nagy, nehéz beteg lett. Akkoron magához ültetett. Érezte a lelkem, hogy távozni kell tőlünk. Hát megfogta kezemet és igy szólott: ígérd meg nekem, hogy a mint teheted, anyát fogsz hozni a gyermeknek. Azt akarom — mondotta — hogy a gyermeknek anyja legyen. A Gáborék Erzsije legyen az anyja. így kért engem a szegény asszony és mikor megígértem neki, nyugodtan halt meg. Egy év elteltével teljesítettem ígéretemet. Megkértem a Gáborék Er- zsókjának kezét... Akkor egyszerre, mintha csak parancs szóra történt volna, el kezdtek rólam pletykálni... aztán az ujságlapba is kitettek... most pedig a börtönbe kerültem. A szolgabiró részvéttel hallgatta Kardos Péter beszédét. Aztán kevés gondolkozás után igy szólott: — Kardos Péter! Mit gondol, boldogult felesége miért kötötte kendnek szivére, hogy a Gáborék Erzsókját vigye családjába akis árva anyjává? Vájjon nem azért-e, mert tudta, hogy kend Gáborék Erzsókjához vonzódott; inkább azt szerette volna annak idejében feleségül, sőt — és itt kérem kendet, legyen őszinte — tudta, hogy akkor is viszonya volt a Gáborék Erzsókjával... ? A szolgabiró merev szemekkel vizsgálta e pillanatban Kardos uramat. Leste, várta, milyen lélek állapotba jut Kardos Péter. Kardos most is nyugodt volt. — Én úgy gondoltam — beszélt őszinteigazán — hogy boldogult feleségem még leánykorából ismerte a Gáborék Erzsókját és igy tudhatta, hogy kis árvánknak jó édesanyjává lesz. E gondolatban megnyugodtam és nem is húztam tovább annak fonalát. A mi többi dolgokat illeti, én sohasem akartam elvenni a Gáborék Erzsókját. ez irányban | egyetlen lépést sem tettem. Nem is szerettem, beszédbe is csak nagy ritkán ereszkedtem vele, viszonyom tehát annál kevésbbé lehetett vele. — Kardos Péter — kérdezte most a szolgabiró, de itt tanuk vannak, a kik kendnek szemébe
