Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÖ 157 ISMERETEK TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Nap és Hold elmúlnak. Szegény régiek! Mennyit becsméreltük már őket, hogy igy, meg amúgy nem értették az égi jelenségeket! A Nap és Hold világának szokatlan megfogyatkozását ez égitestek betegségének tartották. Azt is gondolta sok tudatlan ember, hogy a fogyatkozó Napot és Holdat valami nagy kutya, vagy iszonyú sárkány kezdi felfalatozni. Ámde még ma is akadnak a Föld hátán olyan tanulatlan, babonás népek, melyek dobokkal és más kongó-csergő szerszámokkal nagy lármát csapnak, hogy elijeszszék azt a rettenetes szörnyeteget, amely a Napot és a Holdat fel akarja falni. Atyámfiái, az ilyeneknél a magyar ember, még ha nem is oskolázott, sokkal értelmesebb a maga józan esze után is. De mindazáltal kérdezhetné valaki : mi a csoda rejtőzhetik mégis a dologban, a Nap és Hold világának szokatlan megfogyatkozásában, bog}' annyi ezer esztendőn keresztül nem tudták kimagyarázni még a tudós emberek sem? És vájjon a mai kalendáriumcsinálók nem csak úgy gondolják, hogy rájöttek a dolog nyitjára?... Atyámfiái, olvassátok el Könyves bácsinak jelen oktatását és győződjetek meg, úgyszólván a saját szemetekkel az igaz valóságról, mert egyszerűbb, átlátszóbb, érthetőbb dolog nincs is több ezen a világon. jY apfogyatkozás. Iloldujság alkalmával történhetik meg, bogy a Nap tányérja bizonyos időre szokatlan módon elsötétül. Tudjuk már, hogy holdujság idején a Hold a Nap és a Föld között áll a világtérben. De néha úgy adódik, hogy a három égitest éppen zsinóregyenes vonalba esik. Ilyenkor egy nagy nyárssal mind a hármat keresztül lehetne döfni. A többit most már könnyű elképzelni. Ha te, atyámfia, este a szobában úgy állsz az égő gyertya közé és én közém, hogy mind a hárman egy vonalba essünk, akkor én nem láthatom a gyertyát, mert te elfedted azt előlem a te testeddel. így van ez a nagy természetben is. A Hold éppen a Napnak elébe állván, eltakarja ezt a Földön lakók szemei elől, és úgy tetszik, mintha a Nap az ő fényében fogyatkozott" volna meg. A Földön ilyenkor világos nappal felhőtlen időben is szokatlan, kissé félelmetes homály kezd borongani, mindig sötétebben és sötétebben nehezedvén reánk. Olyan különös is az! Fényes délben egyszer csak setétség támad, és a ragyogó Nap eltűnik az, égnek kékségéből. Oh jaj ! Mi történt vele ?... Állatok elkullognak fekvőhelyeikre. A szárnyas jószág megyen felülni, mint estének beálltával. Még az embert is egy kis barátságtalan érzés fogja el... Ez a tünemény addig tart, mig a Hold lassanként el nem húzódik balra a Nap elől. Aztán megint visszaáll a dolgok régi rendje. A Hold nem tett legkisebb kárt sem a Nap fényében; hanem csak elfedte azt egy időre, egészen, vagy részben, mert földkörüli pályáján éppen elébe került. De hogyan is árthatna a Hold a Napnak, mikor ez vagy 150 millió kilométernyi távolságra van tőlünk? Holdfogyatkozás. Ez pedig csak holdtöltekor lehetséges. Ilyenkor, amint már tudjuk is, a Hold a Föld megé jut; vagyis most a Föld áll a Hold és a Nap között a világtérben. Néha aztán itt is az történik, hogy a három égitest éppen egy vonalba kerül. A fényváltozást itt sem nehéz elgondolni. Egyszerűen arról van szó, atyámfiai, hogy a mi Földünk magában véve sötét, át nem látszó test. Tehát a Napnak sugarait keresztül nem bocsátja, hanem árnyékot vet arról az oldaláról, ahol éjszakája van. Árnyékot vet a Föld a világtérben éppen úgy, mint a te tested, atyámfia, ha a Nap rád süt, vagy más fényforrás rád világit. A Föld árnyéka aztán messze- messze elnyúlik a világürességbe. És ha egy vonalba esvén a Holddal, erre rávetődik az a sötét árnyék: akkor a Hold fényének renden kívül teljes, vagy részben való megfogyatkozása következik be. Atyámfiai, mindössze ennyiből áll a holdfogyatkozás, mely aztán addig tart, mig a Hold ki nem mozdul megint a Föld árnyékából. Nevezetes még e tüneménynél az. hogy meg lehet győződni belőle a Föld gömbölyüségéről is. Mert tapasztalásból tudjuk, hogy gömbölyű testeknek árnyéka kerek foltot mutat olt, a hová ráesik. Már pedig a Holdnak tányérján puszta szemmel is meglátszik, hogy a Föld árnyéka rajta, mint egy kerek folt húzódik odább és odább. A miből következik, hogy kerek árnyék a nagy világtérben is csak gömbölyű testnek lehet az árnyéka. A Föld árnyéka sem tesz kárt a Holdban. Mindössze annyi történik ott vele, hogy az árnyék pár órára nemcsak elfödi, hanem valósággal meg is fosztja világától a Holdat. De sokszor nem is hederit rá az ember, hogy holdfogyatkozás van; mert a Hold gyakori fényfogyatkozásaihoz már különben is gyermekkorunk óta hozzá vagyunk szokva. * ¥ * Lám, atyámfiai, sárkány nem falja fel a Napot, sem a Holdat, mikor ezeknek fénye megfogyatkozni látszik. A Holdnak világa meglesz épségben mindaddig, mig a Nap az égen tündökölni fog; mert a Hold is tőle kapja fényét. A Napról pedig azt mondják a természettudósok, hogy még sok ezer esztendő múlva is gyengülés nélkül fogja áraszthatni szépséges világát és áldásos melegét az ő plánétáira. Az úgynevezett nap- és holdfogyatkozások csak mulékony, csekélyke tünemények a nagy természet örök rendjében. Záradékul még valamiről kell megemlékeznem. A Holdnak keringéséből és a Földhöz a Nappal és a plánétákkal együtt állásából időjárást is szoktak volt ennekelőtte jósolni; sőt még ma sem hagytak fel egészen azokkal a jövendölésekkel. Atyámfiai, az ilyen időjóslások, különösen pedig, melyeket a mi kalendáriumaink valami régibb száz esztendős tapasztalás után kiírnak, meg egy száz esztendős jövendőmondónak a szájába adnak: ezek az időjóslatok egyáltalán nem megbízhatók. Azok csak puszta találgatások, a melyek, ha már arról van szó, egészen komoly hitelt nem érdemelnek. A csillagvizsgálók perczek szerint ki tudják számítani az égitestek járását és egymáshoz való állását, a nap- és holdfogyatkozásokat stb. akár messze következő esztendőkre is; de a változékony időjárást jó előre biztosan megmondani nem képesek. Ez az emberek okosságának és tudományának talán soha sem is fog sikerülni; mert az időjárás intézését a felséges Úristen a maga számára tartotta fenn. A szent Biblia nyíltan kimondja, hogy az ember ültet ugyan és öntöz, de a növekedést az Isten adja, a ki mindent, a mit akar, megtesz mennyben, földön, a tengerben és minden mélységben; a szeleket kibocsátja táraiból és kiméri a felhők nagy ösvényeit. (Korint. I. 3, 7. — Zsolt. 134. — Jób k. 37, 16.) P. L. Hajótöröttek szenvedése. Amerikai lapok leírják azokat a borzasztó szenvedéseket, melyeket a pár hét előtt a belle isiéi sziklában hajótörést szenvedett Scotsman nevű gőzös utasainak eltűrniük kellett. A hajótöröttek, kik közt sok nő gyermek is volt, négy napot töltöttek étlen-szomjan az éles szélnek és hidegnek kitéve a kopár partokon és még csak a szólójukat se olthatták, a legénység azonban, mely minden italt magának foglalt le, teljesen lerészegedett és a védtelen utasokat durván kínozta. Az utasok négy nápig éheztek és fáztak, mig őket szorult helyzetükből ki nem mentették.
