Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-20 / 20. szám
158 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR G-A2SDA. A magyar gazdák téli munkái. Budapest, május hó. Mikoron az ecsém uram, a ki ott a földmive- lésttgyi palotában ugyancsak fáradozik a kigvelnie- tek javán — sorsán igy szólott nekem: — Bátyám uram, — jöjjön velem, nézzük meg a magyar gazdálkodó nép téli munkáit. Hát, ucscse nagyot pislantottam reá. Mics’a ? A magyar gazda szép téli munkáit. Hát hiszen én úgy tudtam és tudom, hogy a magyar népnek nincs egyéb munkája a hosszú téli napokon, mint a pipázás, talufosztás. ásitás, kártyázás, korcsmázás — és a többi. Azért kíváncsian szegődtem az én ecsém uramhoz, hogy hát láthassam, mindezen általam felsorolt téli munkákból, ugyan hát mit lehessen kiállítani? * * ¥ Ecsém uram az utón el kezdett beszélni. — ügy biz a bátyám! Most aztán kitűnik, hogy hát otthon a faluban mi mindent lehet ám összemesterkedni. Mert a magyar gazda eddig azt hitte, hogy neki csak a földhöz, ekéhez, kapához szabad nyúlnia. De nem úgy ám! Telik a magyar észtől, meg a kéztől más munka is. A múlt esztendőben négy ezer kis gazda és munkás mutatta ezt meg. Télen megtanulták az ipari foglalkozást. Aztán fabrikáltak vagy 60 ezer különféle tárgyat. Ez megéri az 56 ezer koronát. Tessék csak bátyám utána számítani. Hát nyolcz, tiz, húsz és a többi ezer — mit fogna produkálni ? — A bizony ecsém, mondok, erre még alig gondoltam. — No hát, csak Írja meg bátyám haza, hogy ők is jelenjenek meg egy szálig mindannyian a háziipari tanfolyamon, melyet a mi falunkban is rendezni fognak a télen. — Bizony, hogy megteszem én ecsém. * ¥ ■* Ez alatt megérkeztünk a helyre, ahol leesett bizony az álam, mikor a szép gyűjteményt meg- pislantottam. Ecsém uram rendre elmagyarázta, elsorolta, hogy az ország minden részében rendezett házi- ipar tanfolyamon mi mindent is tanultak. — N y i t r a m e g y é b e n, úgymond, hat községben faragást, kosárfonást, seprű és kefekötést és lábtörlőket készítenek. — T e mesmegyébe n — hallja csak bátyám, milyen leleményes emberek vannak. Felhasználták a kukoricza csuhét és olyan szép kosarakat fontak belőle, hogy na! — Szabóié s-v árm egy ében és Hajdú- vármegyében a szalmafonás járta. — A Bodrogközről — Perbenyikről —; nem különben FélegjT házáról, D u n a földvárról, Zentárói olyan szemrevaló, ügyes szatyorokat, párszáritókat, kötőkosarakat küldöttek, melyeket mind e télen készítettek. Nézze csak bátyám ezeket a szép gyékénykalapokat. Magam is eljárogalok benne. Ezt a szorgalmas perbenyikiek készítették. Még eljön az idő, hogy a perbenyiki kalapot országszerte viselni fogják. — Adja Isten bizony, hogy magam is szerzek egyet. Az idő ezalatt múlott, telt, pedig annyi mindenféle, fajta dolgok voltak ott még, hogy akár öreg estig mindig nézegethettük volna. Lábtörlők, pelyvahordó kasok, baromszállitó kalitkafélék, abrakolók és a többi. ügy megköszöntem én az ecsém uramnak ezt a szerfelett tanulságos kis időtöltést, hogy igazán. Siettem aztán haza, hogy a másik ecsém uramnak, az ujságcsináló ecsém uramnak is megírjam ezeket a dolgokat. Mert tudom már miért szorongatta a magyar népet, hogy az ipari tanfolyamokat látogassa szorgalmasan. Most már az a 4000 tanult munkás egy-egy községben megtaníthat sokakat arra, hogy a magyar ember esze és keze garast csinálhat fából, fűből, szalmából, kukoricza- háncsból, fából pedig vaskarikát is. Isten velünk. Hikfalvy Dániel. Fagy a Hegy alján. Szomorú szüret elébe néznek újra a Hegyalja szőlősgazdái. Az erős fagy a fiatal hajtásokat tönkre tette sok helyen. Legerősebb volt a tolcsvai hegyeken, de a többi hegyaljai részeken is tetemes kárt tett. A nagy csapás. A gazdavilág keservesen és hosszú időn keresztül vissza fog emlékezni május hó 12. éjének virradására, a mikor —- tudvalevőleg hazánk majdnem összes vidékein a legerősebb fagy tönkre tette legszebb reményeinket. Legnagyobb kár esett azonban a szőllőkben. Milliókra menő, sőt kiszámithat- lan az a kár, a mi szőlősgazdákat és az egész Magyar- országot érte a szőlők pusztulásával. Sokan egész vagyonukat fektették a szőllőkbe, mások életfentar- tásukat várták tőlük. A magyar társadalom pedig reménykedett, hogy immár ismét visszajönnek a boldog idők, mikor Magyarországon olcsó, tiszta bort lehet lesz kapni. íme most mindezen remények füstbe mentek. A jó Isten kezei reánk nehezedtek. Ne zúgolódjunk érte, mert a gondviselés utjai ki- fürkészhetlenek. Hanem türelemmel és megnyugvással munkáljuk tovább szőllőinket, hogy legalább a jövendőt el ne veszítsük. így adjuk azon tudósítások rövid foglalatját, melyeket lapunk zártáig kaptunk. S -A.-Ujhely. A csapás melytől remegtünk bekövetkezett. Szőlőink tönkre mentek. Sokan attól tartanak, hogy ez iszonyú csapás kihatással lesz a jövő esztendőre is. Szerednye, Munkács, Ungvár. Kérdésére szomorúan jelentem, hogy mi is túl estünk a szüreten. Szol Ankét a lassan, de biztosan bekövetkezett fagy teljesen tönkretette. Beregszász. F. hó 11-én oly hideg volt már, hogy aggodalmunk nőttön-nőtt. Estére az idő teljesen kiderült és igy a fagy bekövetkezése előre látható volt. A csapás hajnal 3 órára következett be. A gyöngébb tavaszi növények, a gyümölcsfák, a kalászba menő gabonák nagy része áldozat fett. De legnagyobb a kár szőlőink- b e n. Bár sokan tüzeltek és füstöltek a szőlőkben — ugv látszik minden részen a magasabb helyen és az aljakban is teljesen tönkre mentek szőlőink. A kárt ma nem is tudjuk még felfogni. A nép kétségbe esetten szomorúan jár- kel. Az Agrar kölcsönök első évi törlesztése most következik. Mit fog tenni e szegény nép, nem tudom. A szatmári hegyen a fagy az összes szőlőket úgy tönkre tette, hogy egyetlen perczentre se lehet számítanunk. Szinyérváralja, Sikárló. Itt is nagy a csapás. A fagy semmivé tette szőlőinket! Nagy-Szöllös. Könyes szemekkel nézzük szőlőhegyeinket. Le van ott tarolva minden, de minden reménység. Félreértés. A fiskális úrhoz tartott valami peres ügyben három atyafi. Beküldték a konyhába egyik társukat, Tejfel Palit, hogy megtudná, ha felkelt-e már az ügyvéd ur? A konyhában azt mondá neki a gazd- asszony, hogy várjanak, mert a tekintetes ur még slafrokban van és csokoládét eszik. Ki megy Pali az utczajtóhoz és azt mondja: — Várjunk még atyafiak, mert a tekintetes ur ferslókba van és kocsiládát eszik.
