Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-13 / 19. szám
150 MAGYAR FÖLDMIVELO KÖZSÉGHÁZA. Esküsznek-e a pásztorok? Pásztor félfogadáskor sok helyen sok szóbeszédre okotadó kérdés az, vájjon a pásztoroknak kell-e esküt tenni, mikor beszegődnek. A mezőren- gőrségi törvény szerint ott, ahol a községi lakosok közös legelőre hajtják jószágaikat, a pásztorok fogadalmat (esküt) tesznek a községi elöljáróság előtt, hogy a reájuk bízott állatokat hűségesen fogják őrizni, hogy a gulyába más marháját be nem veszik csak azt, amelyikről az elöljáróságnak tudomása van. ha pedig valamely állaton betegedést vennének észre, azt azonnal bejelentik. A pásztor fogadalmáról (esküjéről) Írást is vesznek, véle aláíratják és behelyezik a hivatalos levelek közé. A bojtár nem tesz esküt, mert a pásztor összes bojtárainak minden dolgáért, az okozott károkért felelősséggel tartozik, mely alól még akkor sem menekülhet, ha a községi elöljáróság beleegyezését adná, hogy a bojtárok dolgáért nem felel. A közös legelők gondozása. A gazdaközönségnek és az elöljáróságnak a mézőrendőrségi törvény értelmében intézkednie kell, hogy a legelő csak akkor szabadittassék föl, mikor eléggé föl van szikkadva, mert ha a gulyát átázott, lucskos legelőre eresztjük, úgy össze tiporja az istállából szabadult marha, hogy egész nyárra elromlik, emellett a mételyt, meg más veszedelmes betegséget idéz elő. A kellőleg járható legelőt április közepe táján helyes dolog jól megfogasolni. Legelőre korán ráereszteni a jószágot szintén nem helyes. Vagy a községi közmunka-erővel, vagy pedig a pásztort ugv kell fogadni, de mindenesetre intézkedni kell. hogy a káros gyomok, tüske, szerbtövis kiirtassék. A legelőtt egy két heti időközbe osztva kell használni, semmiesetre sem lehet megengedni, hogy a gulya untalan becsatangolja az egész legelőt," mert a fűnek is gyarapodnia kell. A legelő gondozása nem éppen könnyű kérdés, nem lehet tavasztájt ráereszteni a gulyát, aztán elvetve a gondját; rá se hederiteni többé, azt gondolva, hogy ahogy esik úgy puffan. Mert vajmi sok csinja-binja van annak, M. N. Kínai észjárás. A németek nagyban építik vasutaikat Kínában, néha azonban megjárják vele, amennyiben annyi kellemetlenségük akad a copfosokkal, hogy igazán csak német kedély s nyugodtság tud beletörődni. Nemrég Schautung kerületben rakták le síneket s az útjelzőket: a földbe verték a sürgönydrót-rudakat s azután tovább mentek, másnap nagy csodálkozásukra látják, hogy se sin, se pózna. Újra szépen lerakták, utána következő napon ismét látják, hogy az egész vonal mentén egyetlen pózna s útjelző sincs. Rájöttek, hogy a copfos kínaiak emelték el a póznákat s útjelzőket. A főmérnök jelentést tett a kínai hatóságnál, amely meg is Ígérte, hogy majd gondja lesz rá, hogy copfos társai békét hagyjanak a munkálatoknak. A hatóság részéről kiment tehát a legfőbb ember, hogy majd ó ráriaszt a tolvajokra, ha észreveszi őket. Jelenlétében szépen újból letüzték á czövekeket és másnap is ott voltak még a sínek mentén. Egy hét múlva, amikor a főmérnök arrafelé ment, szörnyüködve látja, hogy se czö- vek, se útjelző. Nagy haraggal állít be a hatóság fófó emberéhez, hogy ismét ellopták a póznákat. Majd csinál ó rendet, levágatja a tolvajok fülét stb. stb. A mandula- szemű fófő ember erre sunyi módon igy felelt a főmérnöknek : »Sohse haragudj azért, uram, légy nyugodt, a póznák egytól-egyig mind itt vannak a kertemben összerakva. A saját embereimmel szedettem ki a földből, nehogy más valaki lopja el, mert esküdni merek, hogy ellopták volna, igy legalább visszakapod tőlem, mert én becsületes ember vagyok s ha akarod, holnap ismét kimegyek veled — amikor letüzeted.« MI ÚJSÁG? A magyar király Berlinben. Az egész világ Berlin felé fordult a múlt napokban. Mi történt ott ? Bizony nem mindennapi dolog. A hatalmas Vilmos német császár nagykorúvá avatja és fölesketi trónja örökösét. Ünnepel hát az egész német nemzet és az ünneplők sorában első helyen áll a mi ősz királyunk Ferencz József, a ki — viszonzásul, hogy Vilmos német császár is járt nálunk — most megjelent Berlinben. És megjelent ám, mint magyar k i r á 1 y is, mint a magyar szent koróna és magyar nemzet külön fölkentje. És hogy ez igy van, hirdetik azon magyar zászlók, melyek Berlin utczáin tudtára adták a világnak, hogy ez ünnepélyen nem csak ansztria császára, de a magyarok apostoli királya is jelen van. Május 4-én pompás tavaszi napon érkezett a mi ősz királyunk Berlinbe. A bevonulás a pályaudvartól a királyi kastélyig valóságos diadal ut volt. A nagy diadalkapu előtt a berlini polgármester beszédében ajánlotta fel uralkodónknak a város hódolatát. I. Ferencz József szívélyesen válaszolt kocsijában ülve. A válasz vége felé megpillantotta azt a három kisasszonyt, a kiknek virág bokrétát kellett átadniok. A mint a király észrevette a feléje közeledő hölgyeket kiszállott a kocsiból, barátságosan üdvözölte a hölgyeket és meghallgatta a főpolgármester leányának verses üdvözletét. Most aztán megindult a diadal menet a — kastély felé. Másnap nagy lakomát rendezett a német császár a király tiszteletére s ebéd alatt következő felköszöntőt mondotta: »Nehéz volna szavakat találnom, hogy kifejezzem köszönetemet és népem háláját Felséged kegyes látogatásáért. El kell némulniok a szavaknak, a hol egy egész nemzet érverése érezhető. Felséged eljött, hogy felajánlja fiamnak leendő utódomnak a legdrágább kincset, melyet valaha kaphatott volna, szeretetének és barátságának megbecsülhetetlen ajándékát. Egyúttal tudtára adta Felséged látogatásával a világnak, mily szilárdan áll szövetségünk. Én és népem meghajlunk e szövetség legbölcsebbje s legidősebbje előtt s hálát mondunk Felségednek, amiért fiamnak áldását adja az élet útjára. 0 Félsége hurrá, hurrá, hurrá! (Éljen.)« Királyunk erre következőleg válaszolt: »Köszönöm Felségednek és népének szives fogadásomat. Boldog vagyok, hogy ma alkalmam van Felségeddel övéi körében kezetszoritani. Törhetetlen barátságunk értékes jásza népeinknek is. Szövetségünk a béke védősáncza Európára nézve. Örömteljes bizalommal barátságunk fenmaradásában poharamat emelem Felséged, a császárnő ő Felsége és a királyi család boldogságára. Éljenek!« Később katonai szemlére s színházba mentek. Egész Berlin környéke ünnepi díszben van s a német sajtó nagy politikai jelentőséget tulajdonit e találkozásnak. Bizony ha az uralkodók barátságban élnek egymással a népek is nyugodtabban élhetnek. Az ünnepségek fénypontja természetesen a trónörökös nagykorusilása volt, a mely az udvari várkápolnában folyt le. Először közösen énekeltek a jelenvolt főméltóságok s ezután az udvari lelkész mondott beszédet. Azután ismét egy karének, majd az áldás következett. Legszebb jelenelvolt ahűségi- eski'i tétel melyet a fiatal trónörökös felemelt jobbal s baljában egy zászlót tartva mondott el. Utánna kezet szorított a császár fiával és többször megcsókolták egymást, végre a trónörökös megcsókolta atyja kezét s ezzel véget ért a szertartás. Az eskütétel után az osztrák-magyar nagykövetségnél vendégség volt. melyen a német császár is megjelent. Lakoma alatt Vörös Miksa magvar-czigány ze- 1 nekara mulatatta a magas társaságot. Az ünnepsé-
