Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-13 / 19. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

151

gek szép rendben folyjak le s este kikocsizott a két fejedelem a fővárosba, hogy megtekintsék a nagyszerű kivilágítást. Végre 7-én este 10 órakor elutazott királyunk Berlinből, gondolhatni távozásakor milyen ünnepi színben ragyogott a német főváros.

— Az agastyán pápa és — a magyar zarándok. A legközelebbi nemzeti nagy zarándoklat alkalmával Rómában egy öreg magyar ember, mikor a pápa ő szentségét mellette vitték igy kiáltott fel latin nyelven:

— Száz évig fogsz élni szent atyám!

A pápa meghallotta a beszédet, feléje fordult az öreg magyarnak és igy szólott:

Miért mondod, hogy éppen száz évig élek ?

— Száz tiz évig fogsz élni szent atyám, — mondotta most a zarándok.

A 90 éves agg pápa ajkán mosoly kelt és aztán megáldotta — a magyar zarándokot.

— Munkácsy temetése. Nagy halottunk tetemét a nemzet kegyelete hazahozta édes hazája áldott földjébe. Mihelyt halálának hire elterjedt a fővárosban s a vidék nagyobb városaiban gyászba öltözött az ország A holttest május 6-án érkezett Budapestre. A pályaudvaron a hazai művészek küldöttsége várta a halott érkezését. Majd lassan ünnepélyes csendben indult meg a menet a Műcsarnok felé, melynek szobortermében állították fel ravatalát. Egyszerű s meghatóan komor volt a halottas ház. A temetés szerdán volt. A gyászszertartást Dessewffy Sándor Csanádi püspök végezte fényes segédlettel.

— Halálozások. A 1 e m b e r g i érsek lovag Morawszky meghalt. — A főrendi háznak gyásza van! gr. Sztáray János elhunyt.

— Kitüntetett tűzoltó. A király Szekeres Ignácz Baja városi tűzoltónak, saját élete veszélyeztetésével véghezvitt életmentésért, az ezüst érdemkeresztet admányozta. Szekeres tavaly egy tűz alkalmával két kis gyermeket mentett ki egy égő házból.

Emelik a börzeadót — Németországban! Mi alig bírjuk keresztülvinni a börzeadónak igen csekély mérvű behozatalát: Németországban pedig a börze-adónak újból való fölemelését tervezik. Ez az adó már közel busz év óta van érvényben a német birodalomban és a helyett, hogy megszorította volna a börzei forgalmat, évről-évre szaporodó számú millióval gyarapítja a kincstár bevételeit.

— Érdekes utazó társasága volt a napokban Potsdamban (Németországi városban) két lóvasúti kocsinak. Vilmos trónörökös, aki kíséretével a királyi várkastélyból jött ki, felült a 30-as számú lóvasutra. A berlini hídnál átszált a 7-es számú kocsira s jó darabig utazott, azután gyalog ment Yannseebe. Az utazás alatt a kocsivezetővel beszélgetett a fiatal trónörökös; kikérdezte tőle családi viszonyait, tudakozódott a lovakról s az egész lóvasúti szervezkedésről. Apróra elkérdezte hány órai szolgálatuk van, mennyi ideig megy egy ló ugyanazon kocsi előtt stb. Távozáskor megéljenezték.

— Hogy a magyar ember kezébe nemcsak az ásó, kapa, meg az eke való, illik, hanem e mellett, ha ideje engedi, különösen télen — az úgynevezett háziipar terén is szép eredményeket érhet el, azt mi már régóta hangoztatjuk s most a maga jó voltát szivén viselő nép egy jókora része ezt be is bizonyította. Egy épületben összegyüjtette a földmivelésügyi miniszter ur a télen készült legszebb tárgyakat, melyek a látogató közönséget szószoros értelmében elragadták. Az idén készült 60 ezer tárgy közül 1200-at mutattak be. Különben még erről bővebben szólunk, most már kifogytunk a helyből és időből.

— Hányszor mondjuk még, hogy az osztálysorsjáték nem józan embernek való dolog. Hétről-hétre leírjuk a népnek az osztálvsors- jegyek elárusítóinak csalárdságát, azért a nép, sőt a műveltebb közönség nagyrésze mégis koczkára teszi verejtékes munkájával szerzett pénzét. Az elárusítók szemtelen merészséggel már nemcsak a népet, szipolvozzák, hanem az »urakat« is megpróbálják lépre csalni, Egy aradi elárusító egy is mert szegedi orvoshoz következő levelet intézte:

»Tisztelt Uram ! Miután vidéken és nem Budapesten lakó osztálysorsjegy-árusitó vagyok, nem foglalkozom sorsjegyek más városokban való árusításával. Hogy ezúttal mégis megteszem, annak különös története van. Egy most Szegeden tartózkodó, hálás páciense egyenes felszóf- litására bátorkodom Önnek az ide mellékelt két negyed eredeti osztálysorsjegyet vételi-e felajánlani és kérem az érte járó hat korona vételdijat czimemre beküldeni. Volt páciense, ki üzletem előtt napjában többször elmegy, ugyanis azt álmodta, hogy Ön egy tőlem vásárolt sorsjegy utján nagyobb nyereményt csinált és mert csak olyan negyed sorsjegyből volt hajlandó egy darabot venni, melynek másik példányát előtte uraságodnak elküldöm, én fel- szóllitásomnak ezennel eleget teszek, miután magam is hive vagyok a (felepáthiának, vagyis ő kelme hisz az álmodozásban.) Midőn még megjegyzem, hogy ugyanezen számú sorsjegy többi eladatlan példányát áruba nem bocsátom, hanem magamnak megtartom, maradtam stb. Kőrös Albert Szeged.« Az aradi fogorvos e levélre a következő választ küldte : »Miután az a bizonyos páciens, a kire ön hivatkozik, hajdanában úgy nyilatkozott, hogy legszebb álma lenne a nekem járó tartozását kifizetni — és ez fájdalom, mai napig sem következett be, tehát álmára nem adok sokat. Az álmodott számolt ezennel visszaküldöm.« Hát aztán hányféle módon csapják be a hiszékenyebb népet ?

Érdekes természeti tüneménynek voltak tanúi Sátoraljaújhely lakosai nemrég. A város fölött napsugaras, derűs, fényes időben a nyugati égboltozat egyik pontján tündöklő csillag jelent meg, mely majd ezüst, majd aranyfényben ragyogott. Koronkint a csillag közepe kialudt s ekkor az egész tünemény fénytszóró aranygyűrűhöz lett hasonlatossá, melynek ragyogása annál intenzivebbé vált, mert mellette fekete felhőszerü képek rajzolódtak az űrben. A meseszert! tünemény délután 2 órától este 7-ig volt látható.

— Szerencsétlenségek. Dunaföldvá r- nál a »Csongrád« nevű vontató gőzös teljesen el- siilyedt. A hajószemélyzet menekült. — Bajna községben az influenza betegség pusztítja a lakosságot.

— Óriási jégvihar. A torontálmegyei Számos község határában Számos és Dobrica között, mint temesvári tudósítónk Írja, óriási jégvihar dühöngött a napokban. A vetések teljesen tönkrementek, a földekről összegyűlt viz a vasúti töltésen átcsapott és 200 méter hosszban nemcsak a kavicságyat, hanem a vasúti töltést is teljesen elvitte. A 109. számú pályaőrnek köszönhető, hogy az Alibunár- ról délután 4 óra 19 perczkor induló 311. számú vonattal szerencsétlenség nem történt. Felfedezte a veszélyt, amelyről Dobrica állomásnál azonnal jelentést tett. Az ár által okozolt akadály elhárítása 48 órai szakadatlan munkát vett igénybe. A vasút mellett fekvő szántóföldről a viz a jeget összehordta úgy, hogy ott a töltés oldalán másfél méter magas jégtorlaszok képződtek és még két nappal a vihar elmúlása után is galambtojás nagyságú jégdarabok voltak találhatók. A viharnak emberáldozata is van, a menynyiben az aláhulló jégdarabok Frenki Lyubica dobricai 19 éves hajadont, ki a szántóföldeken volt, agyonütötték.

— Égő szénásszekér. Rémes jelenetnek voltak tanúi a minap a nagyváradi Sztaroveczky-utczán járókelők. Egy megrakott szénásszekér haladt a szakadó záporban. A szénásszekér tetején nagy mennyiségű oltatlan mész volt. Egyszerre hatalmas lángoszlop csapott fel s a széna égni kezdett. A tűzoltók teljes felszereléssel jelentek meg s a veszedelemnek hamar elejét vették. A tüzet a szénára rakott mész okozta, amely az esőben átázott s a nagy hőfejlődés következtében a széna tüzet fogott.

— Tüzek. Sajó Szent Péreren a minap leégett 31 ház 35 melléképülettel egyetemben. — A fővárosban a Klinika (gyógyintézet) épületének egy tekintélyes része elégett. A kár 60—70 ezer forint.