Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 275 — Már hogy a mennydörgős mennykőbe ne’! De akkor komám ne fogózkodjatok holmi lim-lom emberekkel, a kik kakukmódra mind azon egy mesét regélik, hogy hát éhen hal a földmives ember ; azonközben meg olyanok, mint a tücsökről mondják: csak csupa szó, az az minden ségitségük a nyelvükbe száll. Van nektek papotok, tanítótok, hát fogjatok ezekkel kezet és ne kerülgessetek kacskaringós utakon, a melyeken a szegény emberrel csak a bolondját járatják ! — Koma, hát vájjon a réthátiak is talpra állhatnának ? — Talpra bizony a csillagát! Csak egv-két jó ember kell, a ki meg fogja a rúd végét! A mi ügyünket igy ütötte nyélbe a tanító ur. * * * .........Messze földről szárnyal sokszor a kis ma dár. Csőrében egy magocskát hoz — és elejti, földre hullatja. A mag egyszer csak kikel... nagy terebélyes fa lesz belőle ! Ilyen mag hullott most Réthát földjére s kikelt belőlé a fogyasztási szövetkezet fája. A következőkben elmondom hogyan és miképpen. A szegedi országos mezőgazdasági kiállítás Szegeden, mint azt már jól tudjuk, a jövő hó elején mezőgazdasági kiállítás leszen, melyet nagy érdeklődéssel kisér az egész ország. Az alföldi vármegyék gazdasági egyesületei, a nagv alföldi városok hatóságai, uradalmak vesznek részt e kiállításon. Látható lesz az alföldi kis gazdának egyszerű gazdálkodása mellett a nagy uradalmaknak minta gazdaságát. Sokat lehet ebből okulni, tanulni, tapasztalni. Igen érdekes lesz például az elő állatok kiállítása. Bejelentetett 1300 drb. szarvasmarha. 317 darab ló; 284 juh: 415 sertés; 2001 drb. baromfi. Itt aztán láthatni fajtákat, különbnél különbeket. Hát aztán a gazdasági eszközök, gépek, a legnagyobb változatokban! Tudom, hogy azt mondja erre gazd’uram. — Bizonyhogy jó lenne oda eljutni! Amondók vagyunk gazd’uram, hogy még nem is olvan nagyon nehéz az oda való jutás. Lesznek társas-utazások a szegedi kiállításra, olcsó utazási jegy, hát oda kell nézni, hogy a garast összerakjuk. Mert bő tapasztalatokat szerezhet ott a gazda, annvi bizonyos. Fogd a fogót liogy kezed meg ne égesd. A fősvény mindig koplal, sajnálja ételét. A hazugnak akkor sem hisznek, ha igazat mond. ISMERETEKTÁRA. Hogyan gazdálkodtak őseink ? — Második közlemény. — Jobb idők következnek. A szatmári béke után (1711.) a gazdasági élet is nvugodtabb lett. Sőt a nagyobb birtokon jobb gazdálkodás következik. De a közép és kis birtokokon most is csak minden a régi módira — ment. Csak kevés földet fogtak eke alá. Éppen annyit, a mennyit a gazdának házi szükségletekre elég volt. Buza-gabona forgalom, kereslet nem lévén, a termés ára szerfölött csekély volt. Inkább az állattartásra fordítottak nagyobb figyelmet. Mária Terézia uralkodása alatt azonban hazánk mezőgazdasága is előbbre haladt. Szabályozták ugyanis az úrbéri viszonyokat. Azt is meghatározták, hogy a jobbágyság mivel tartozik a földesurnak. Ezek a rendelkezések mind a jobbágyság javát czélozták. Eddig hazánkban a termelés egyoldalú volt. A mi annyit jelent, hogy hát csak kalászos növényeket termeltünk. Most már kezdették termelni a tengerit és emelkedik a burgonya termelése is. A dohány és takarmányok virágzanak... Szarvason létesült hazánkban az első gazdasági iskola. Hazánk gazdasági életében azonban az 1797. esztendő a legnagyobb fontosságú. A szép Balaton partján, Keszthelyen gróf Festetics György nagy áldozatkészséggel egy nagy gazdasági iskolát (Georgikont) alapit. Itt nőnek fel aztán a magyar gazdaság apostolai: ez iskola bocsátja ki a gazdászokat évenkint az ország minden vidékére, hogy a helyes gazdálkodásra tanítsák Magyarország népét. Majd 21 évvel későbben Magyar-Ó-váron is megnyílt egy gazdasági intézet, honnan szintén szakszerű gazdászok kerültek ki. Ekkoriban már számos uj gazdasági gépet és eszközt találtak fel Angolországban. Vető és cséplő gépéket hozattak tehát a nagy birtokosok, aztán igyekeztek értékesíteni a terményeket. Malmok, sorházak, ezukorgyárak kezdettek épülni. Szabályozták a folyókat, mert ezek kiöntései a termésben nagy károkat okoztak. így értünk azon időponthoz, mikor Magyar- országban megtörtént azon világra szóló, páratlanul szép esemény, hogy a főurak és nemesek, kiknek a törvény nagy kiváltságokat biztosított: ezen kiváltságokról önkényt lemondottak. Ezután a haza minden lakosa egyformán osztozkodott a közterhekben, de a jogokban is. Megszűnt az úrbéri viszony, a jobbágyság felszabadult, önálló lett. TÁRGZA. f -ül 1 To e rrx á s z ó. Mossa a ruhákat, Mossa N y e 1 v é s Trézsi, Mialatt őt kománéja Hallgatja és nézi. Jár Nyelves Trézsinek, Járdogál a szája, Mint a sulyok, mely alatt nyög Áztatott ruhája. »Ugyan komámasszony. Hallót már ilyesmit: Birónénál találták meg Az ellopott reklit. A falu beszéli, Nem az én mondásom, ’Sz tudja, lelkem, a r á g a 1 o m Nekem nem szokásom... Hát ahhoz meg mit mond, Hogy a Mák k n é lánya, Mint égy grófné semlyemkendőt Bígygyeszt a nyakába ? En ugyan nem bánom, Bármi lehet máson, ’Sz tudja lelkem, a rágalom Nekem nem szokásom ... Mondják, hogy B o g á r n é t Megverte a férje. Tegnap hallottam, nem tudom, Mi igaz belőle? Nem hallotta lelkem? Na kérem alásan, Egyébiránt — a rágalom, Tudja, nem szokásom«... * Mi az a rágalom? Alig van rá más szó; Méregöntő csodabogár, Undok f ii 1 b e m á s z ó. Beregi Sándor.
