Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
276 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR GAZDA. A szőlős-gazdák újabb csapása. Nagy csapás érte — több vidéken — szőlősgazdáinkat. A legszebb termésre volt kilátás — egyszerre csak hallani lehet a vészkiáltást: A liszt- harmat tönkre teszi termésünket! Szatmár, Eger, Debreczen és még számos helyeken sirva nézik a szőlőtulajdonosok a szomorú pusztulást. És még még szomorúbb, hogy egészen készületlenül találta őket a vész; plane Szatmáron még az annyira várt és sürgetett szakértő tanár is cserben hagyta a szép számmal összegyűlt gazdákat. Azért egyelőre elhagyjuk e rovatunkban a szokott gazdasági czik- keket, sietünk a szőlőnek ez újabb betegségéről mindazt közölni, a mit csak szaklapokból (főleg a »Szőlőben« cz.-ből.) szakférfiak tapasztalatából össze hordani tudunk. Mióta ismerik ezt a betegséget 9 Az ötvenes évek előtt hazánkban ezt nem ismerték. De mondják, hogy a délvidéken a lisztharmat már előbb is pusztított; különösen Franczia, Görög, Olasz és Spanyol országokban oly nagy mértékben öldöste a szőlőket, bogy a vidék lakosai, (kik a szőlő jövedelméből éltek) elhagyták otthonukat és más vidéken ütötték fel tanyájukat. Mint sok mindennek, úgy a lisztharmat keletkezésével se voltak tisztába a szakértők. Csak később sütötték aztán ki, hogy ez a szőlőbetegség is A m e r i k á b ó 1 került hozzánk. Hogy nálunk eddig nem tett olyan nagy pusztítást, annak köszönhetjük, hogy a lisztharmat a nap melegét nem szenvedi. Miből áll tehát a lisztharmat 9 Gombákból, mint a peronoszpora. Az ám, de hogy a peronoszpora terjedhessen, ahhoz nedves (csapadékos) időjárás kell. A lisztharmatna k elég a levegő nedvessége. A harmatból is megél. A lisztharmat a szőlő hajtásainak, venyigéjének repedéseiben, továbbá a tőkén telel. Jól" meg- huzódhatik itt, hogy a tél fagyaitól mentve lesz. A tavasz első sugarai már életre kelthetik és igy kezdi meg működését! Ezt jól jegyezzük meg! Ez a betegség megtámadhatja a zsenge leveleket, hajtásokat, fürtöket; ekkor aztán már szembetűnő károkat okoz. A támadás eredményei: A levelek fejlődésükben visszamaradnak. Később pedig el is száradnak. Ha a lisztharmat a már kifejlődött leveleken lép fel: akkor már nem tehet oly nagy károkat. A fürtöknél visz végbe legnagyobb pusztítást. Mert előbb megtámadja a fürt nyelét, később a fürt bogyóit is belepi. A bevont szőlőbogyó többé nem fejlődhetik; igy a bogyóban levő mag szabadon fotytatja fejlődését és annyira megnő, hog}r a bogyókat fölrepeszti. A lisztharmatos bogyók kevés vagy éppen semmi levet nem tartalmaznak; innen származik aztán a végzetes kár. Nem tehet azonban a liszt bar mat már többé olyan nagy károkat, ha akkor lép fel, mikor a szőlő bogyója ki van fejlődve, sőt színesedni kezd. A különbség. Több gazda összetéveszti a liszt harmatot a peronszpórával. Pedig egy kis figyelemmel határozottan észrevehetők a különbséget. Ám lássuk: Igaz ugyan, bogy a peronoszpora betegség a szőlő zöld részeit támadja meg éppen úgy, mint a lisztharmat. Az is való, hogy a peronoszpora nem tesz kárt a szőlőtőkében, és megfásult részeiben, mint a lisztharmat. Ebben tehát megegyeznek! De a peronoszpora által megtámadott szőlőlevél felső részén semmiféle fehér pontot nem látunk, csak az alsó részén. Ellenben a lisztbarmat a szőlőlevelek felső rés z é t is belepi, melyeken eleinte fehér, később piszkos fehér foltok képződnek. Mig ha a levél alsó részét nézzük : ott egész normális (sértetlen) a levél, a betegség egyáltalán nem látható. A peronoszpora továbbá csak folt alakokban jelentkezik, a levél alsó részén. A lisztbarmat pedig a levél felső részét egészen beborítja piszkos, fehér porral. Meg aztán: a peronoszpora által meglepett leveleken oly nagyságú foltok keletkeznek a felső részen, a mily nagy a folt alulról. Ezen foltok előbb barnák, később veresbarna színűek lesznek; végre elszáradnak és a levelek kilyukadnak. A lisztbarmatnál ez nem következik be. A lisztharmattól bevont levél egészségesnek látszik, csakhogy rajta szennyes szinii por van. Sőt a megtámadott levelek sem balnak el sokkal előbb, mint az egészséges levelek. Szóval a lisztharmattal megtámadott levelek egész lehullásokig teljesitik természetszerű hivatásukat, ha nem is teljes erőben, de annyira, hogy ha a bogyók meg nem támadtatnának, azt megérlelni is képesek lennének. Úgy a peronoszpora, mint a lisztbarmat — mint már tudjuk — egv gombabetegség. Hol tehát egyszer fellépett és kitelelt: a következő esztendőben is fölléphet és ha a körülmények kedveznek neki, még erőssebben fog pusz- t i t a n i. Úgy látszik tehát itt is állandó védekezésre lesz szükség. .4 védekezés. Úgy tartják a szakértők, hogy a lisztbarmat ellen könnyebben lehet védekezni, mint a peronoszpora ellen. A peroneszpora gomba szálai ugyanis a zöld részeket keresztül-kasul átjárják. A lisztharmat azonban csak a z ö 1 d részbe bocsátja gyökereit. Ez esetben tehát a védekezés csakugyan könnvebben mehet. Azt is tudnunk kell, hogy a lisztharmat a szőlőfajokat nem egyenlő mértékben támadja meg. A kadarka, mézes-fehér, az oportó, a chasseles — egyáltalán a vékonyabb level ü, finomabb szövetű zöld leveleket jobban tudja támadni. Az erősebb természetit, vastagabb szövetű levelekkel már nem bir úgy elbánni. (Ilyenek: a nagy-burgundi, rizling, tramini, kövidinka stb. szőlőfajok.) Egyébként a lisztharmatot még föllépte után is lehet orvosolni. Ha ugyanis a lisztharmatot sikerül eltávolítani: a nagy baj megszűnik. Mit csináljunk tehát? A gazda gyakran figyelje szőlőjét; ha aztán észreveszi a lisztharmatot, a szőlő lombozatát és a fürtöket finomra tört kénporral kell jól behinteni. A kénpor a lisztharmat gombáját kiöli, meg- semmisiti. (Bár mondják azonban, hogy a kénpor a bornak bizonyos mellékizt kölcsönöz.) A kénpor minden nagyobb kereskedésben kapható. Egy mm. 9 — 11 frt. Egy magyar holdra egyszeri használatra 2—3 kgrm. elegendő. A kénpor elhintésére már vannak gépek. Kisebb szőlős gazdák használhatják azt az egyszerű eszközt, melyet »bojtos k é n e z ő «-nek neveznek. (Budapest Schotta Ernőnél csekély áron kapható.) A nagyobb gazdák a kénpor fuj tatót használhatják (.~ira 4 frt 50 kr. Geitner és Raus Budapest.)»