Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
100 MAGYAR FÖLDMIYELŐ KÖZÖS TANÁCSADÓ. 14. A mezei munkás törvény 71. S-a élteimében büntetés pénzt szednek azoktól, a kik a szerződést megszegik. Akarnám tudni, hogy hova fordittatik ez a büntetés pénz? Felelet. Lapunkban már volt erről szó (I. 12. sz. szept. 12.) A törvény azt mondja, hogy e pénzből segély-alap létesítendő a gazdasági munkások és napszámosok javára. Meg kell tehát alkotni minden megyében a segélyalapot, mint a mint már több megyében tudomásunk szerint meg is történt. Mi szeretnők ha e megalakulásról a hivatalos lapban is szó lenne és ugyanott kimutatás lenne közlendő arról, hogy: mi folyt be és egyáltalán hogy álla segélyalap!? Ez a munkásnép megnyugtatására szolgálna. Lehet azonban, hogy ez ki is van tüntetve, vagy nyilvánosságra hozva. De ha nines, ez eszmét ismét ajánljuk a minisztérium szakosztálya figyelmébe. 15. Szeretnők tudni, hogy a nagyhatalmaknak mennayi katonaság áll rendelkezésükre. Olvasókörünkben nagy vita volt erről, nagyon jól esnék, ha szerkesztő ur erről nekünk — már t. i. ha nem terheljük — felvilágosítást adna. A m . . . i Olvasókör. Felelet. Csiklandós kérdés, mert ... az idő is pénz stb stb. No de azért éppen kezünk ügyében van egy kimutatás, hát szolgálunk adatokkal. Az orosz, béke idején 8(H) ezer katonával rendelkezik, De ha háborúra kerül a sor, három és fél milliót rukkoltat ki. A franc z iának béke idején van 615 ezer 413 embere. Ha baj van; két és fél milliót mozgósít. A német 585 ezer 401) katonát tart, mikor csendesség van. De ha ökölre kerül a dolog; három millió énekelve megy a táborába. Es mi ? Ausztria-Magyarország ? 385 ezer 697 katonával rendelkezünk — ha nem szorul a kapeza. De ha muszáj: egy millió 830 ezer katonát mozgósítunk, A talián 231 ezer 335 embert vezényel béke idején. Háborúban 500 ezer emberrel kevesebbje van, mint nekünk. Angliának elég 161 ezer 590 ember és szükség esetén fél millió. No de, most már aztán kegyeskedjenek kiszámítani, hogy hány katonáról van itt szó összesen? 16. Legyen szives Szerkesztő Uram egy pár szives szóval megokositani, hogy hát voltaképpen: mi az a pellagra, vagy hogy is hívják úgy uriasan ? K. Gy. gazda. Felelet. Igen szörnyű betegség az, mely rendesen a tavaszi nőnapokban mutatkozik. Először a gyomor kezd fájni, aztán lázba teszi az embert. Majd a bőrön piros, rozsda szinti kiütések láthatók. Ezek a foltok őszszel ugyan eltűnnek, de mikor a tavasz megérkezik, újra láthatók. Csakhogy most már aztán sötétebbek. Nyomában a bőr szakadozik, a gyomorfájás erősebb leszen, sőt hányás veszi elő a beteget, a ki elgyengül, eltompul annyira, hogy bele is őrülhet. E betegség először Olaszországban lépett fel. De fájdalom, most már nállunk is mutatkozik. Azt mondják a tudósok, hogy olyan ember kapja meg ezt a betegséget, a ki pusztán tengerivel táplálkozik. Es ez valószínű, mert nálunk az oláh népnél ütött ki; ez a nép pedig tudvalevőleg sok tengeri lisztet fogyaszt. Hála Istennek nálunk most már erősen sürgetik, hogy e szörnyű betegséget kiegszekválják a mi országunkból. Jó mondások. Ki mindig mások rosszaságáról beszél, maga sem lehet jó. A magyar nép csak úgy lesz boldog, ha ő is segít magán. A KÖZSÉGHÁZA. Ki a felelős? — Nagy bajban vagyok én prókátor uram, pedig Isten látja a lelkcmet, hogy merő jóakaratból, meg aztán nem is tisztán az én magam jó szántából. Hát mi volna a baj, biró uram, hadd néznénk a szemébe. A csutkafalvi biró megsimogatta gonddal teljes homlokát, aztán emigyen tálalta ki szive keserűséget Hát tetszik tudni prókátor uram úgy történt az. hogy a faluban egy takonykóros ló akadt. Azt én igaz csakhamar kitudtam, de a gazda társaim rám estek, hogy hát még nem is egészen bizonyos vájjon ilyen baj e, meg aztán ezt az egy lovat le- bunkózzuk és ezzel megmentünk tizet, húszat, százat. Mert — mint mondották a falubeliek — ha hivatalosan megtudják az esetet, Csutkafalunak vége van, minden lovát lebunkózzák. Hát engedtem a rábeszélésnek; bizony, hogy nem jelentettem én. Szentül azt hittem, hogy hát a falu üdvösségéért teszem, a mit teszek. Az ügyvéd rázta a fejét, mire a csutkafalusi biró is folytatta — Pedig bizony az üdvösség helyet kárhozat lett. A baj nagyon hamar kiütött, úgy hogy mikor már a szolgabirói hivatalnál bejelentettem, akkoron bizonyos nagyon késő volt. Most aztán rám akarják huzni a vizes lepedőt és azt mondják, hogy m i n- denérl én vagyok a felelős. Csak az fáj, hogy még azok a gazdák is azt kiabálják, hogy én vagyok a felelős. — Bizony biró uram. hogy hát kend a felelős. En, a kihez a faluházára úgy jártak a gazdák könyörögni, mint a gyermekek, hogy ne tegyek jelentést. Most még ők is ellenem fordulnak? — Hát igy szokott ez történni. Azért a bírónak nem szabad ám lágy szivünek, engedékenynek lenni. A mi törvény, az törvény. Ne hallgasson a biró, csak az eszére, lelkiisméretére és akkor majd nem fog panaszkodni, hogy a gazdák háládatlanok, A törvény követeli, hogy a járványos betegségeket, himlő, kanyarót, sertésvészt, vagy más kórt azonnal be kell jelenteni. Ha a biró kötelességét idejében megteszi: lehet hogy a járványt meg lehet fékezni vagy tovább űzni. De mulasztás esetén óriási károk származhatnak ember életben, állat pusztításban és vagyonban. Ez árt egyeseknek, árt a falunak, de árt az országnak is. Azért a törvény rendkívüli szigorral vonja felelősségre a mulasztó községi elöljárókat. Kendet is felelősségre fogja vonni és most mást nem is teszünk, mint lehetőleg kideríteni az enyhítő körülményéket és a büntetést enyhíteni. Biró uram lehorgasztotta fejét és nagy szomorúan ballagot haza felé. A sok bableves. Mórácsi János paksi lakos különös ókból akart elválni párjától, Fazekas Zsuzsától, a kivel pedig együtt ette meg a kenyere javát. Az volt a baja szegénynek, hogy az asszony télen-nyáron, este-délben, hidegben-melegben, mindig csak bablevessel várta otthon. Szegény Mórácsi János átkozta azt is, aki feltalálta azt az eledelt. Utóbb aztán megsokalta és eljárt a korcsmába, hogy egyebet is ehessék. Itt aztán ugv rászokott a különféle ételekre és italokra, hogy nem is járt többé haza. Ennek jjetiig a felesége nem örült és az asszony válópört indított ellene. A tárgyaláson Mórácsi azzal védekezett, hogy a feleségével csak úgy tud együtt élni, ha megtanul mást is főzni, nemcsak bablevest, különben ő is elválik tőle. Kíváncsian várjuk a per végét.
