Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 69 ISMERETEK-TÁRA. A földmives lia, Magyarország nagy költője. II. Ott hagytuk el, hogy Arany János, hazánk nagy költője megnősült, csendes családi tűzhelyen élt és megfogadta, hogy nem ir, nem olvas többé, hanem lesz egyszeri! ember, mint más. De mi történik? Egy régi iskolatársa és jó barátja, Szilágyi István Nagy-Szalontára kerül, mint iskoladirektor. Ez is írogatott, sőt már országszerte ismerték nevét. Szilágyi uram mindennapos lett az Aranyék házánál. Nem csuda, ha ösztökölte Aranyt, hogy hát ne rejtse véka alá tudományát, hanem Írjon verseket, szép rigmusokat ő is, már mint Arany. Hát hallgatott a szép szóra és írogatott. Mert hogy volt hozzá esze, meg pennája, az rögvest kitudódik. Első írásáért 25 darab aranyjutalmat kapott, a miket ő »csikókénak nevezett. Ez bátorította a további írásra. No de most jön a java! Pesten egy hires férfiakból álló társaság azt kívánta, hogy az iró emberek Írjanak a né]) számára a mi édes nyelvünkön valami szép verses históriát! Aki a legszebbet fogja Írni, azt aranyakkal jutalmazza meg. Arany János neki fogott a munkának és irt a hős Toldiról olyan verses históriát, hogy nem csak az arany csikókat nyerte el, de az egész ország tapsolt örömében, mert igy a magyar nép nyelvén még senki sem irt. Ez a verses história, mely Nagy Lajos királyunk idejében élt Toldinak hősies dolgait beszéli el: Arany Jánost egyszerre a mi nemzetünk legnagyobb költői közé emelte. Mindenki ismerte ezután már az ő nevét, mindenki olvasta munkáit és még ma is olvassák. A népkönyvtárakban bizonyára ráfogtok akadni a Toldi szép történetére ti is atyámfiai. Hát csak kérjétek és olvassátok, majd akkor magatok győződtök meg arról, hogy ki volt az az Arany János. Ezen sikeres munkálkodás után aztán egymásután irta Arany János a legszebb verseket, fájdalom, hogy ezen áldásos működésében megzavarja őt az 1848-iki események. Ó is, mint sok más derék hazafi elveszti hivatalát. A forradalom lezajlása után aztán Nagy-Kőrösre megy, hol tanárkodik. Itt is páratlanul álló szép költeményeket irt, melyek minnig híresebbé és híresebbé tették őt. Megválasztják a nagy irodalmi Társaságok tagul, majd 1860. esztendőben Pestre költözik, mint a Kis- faludi Társaság igazgatója. Rövid idő múlva a tudós Akadémiának titkára lett. így fejlődött nagy emberré Arany János, az egyszerű földmives fia, nevét ma már minden magyar gyermek, n inden magyar polgár ismeri. Verseiben örök időkig élni fog az ő emlékezete. Arany János már meghalt ugyanis. 1882. esztendőben temette el fiát a nemzet nagy kegyelet és szomorúság között. Ezer, — és ezer ember kiserte koporsóját a temetőbe. Es hogy ez a kegyelet igaz és őszinte volt. az is mutatja, hogy pár év alatt — mint azt már említettem - egy hatalmas szobrot állított a nemzet emlékezetére. De atvámfia, lesznek talán, a kik kérdezni lógják, hogy miért nagy emberek a költők. Azért, hogy verseket írnak ? Bizony úgy, azért, mert olyan verseket írnak, melyek a nemzet szivéhez szólnak. A költők a nemzet vigasztaló angyalai, ha nagy nemzeti fájdalmaink vannak. Ók szólanak lelkűnkhöz. Ők adják nekünk a szellemi kincseket, ük vidítanak fel. Hát ezért nagyok a költők. És ezért nagy ember Aranv János is, a kí szegény földmives ember házában s zületett és a kinek emléke, az egész országban él! Az öreg, hü cselédek jutalmazása Maga a nép. köztük az öreg, hü cselédek mutatják meg, hogy vájjon igazuk van e azon szájhősöknek, kik a cselédek jutalmazását is, (mint minden a világon) gáncsolják. A »M. N—ó* Írja a következő igazán megható kis esetet : I n g y i k á n Ádám, az öreg csabai béres is kapott 50 forint jutalmat és egy kitüntető levelet hűséges szolgálatáért a földmivelési minisztertől. Szegény öreg Ádám, halálos ágyán feküdt már, mikor a kitüntetés hírét megvitték neki, de azért úgy megörült, mintha soha nagyobb szerencse nem érte volna. Most már nyugodt lélekkal várta a halált s igy rendelkezett: — A kegyelmes miniszter pénzéből csináltassatok szép temetést. Ha életemben nem vettem hasznát, legalább szép tölgyfa koporsóban feküdjem, két pap kikisér- jen, a kántor sírván elbucsuztasson. Azt az Írást meg, amit a becsületes életemmel érdemeltem ki, tegyétek a szivem fölé, amig kiterítve fekszem. S ha lezárják a koporsót, csináljatok rámát neki, akaszszá- tok a falra a Jézuska mellé, hadd tudja mindenki, hogy Ingyikán ádám milyen ember volt. Ugv is lett minden. Az öreg Ádám künn pihen már a csabai temetőben, de boldog öntudattal költözött oda. Hogy él a király ? Egy könyv jelent meg Pécsben, melyben elsorolva van a király életmódja is. A melyről ezt olvassuk: — Az uralkodó korán kel. Télen-nyáron öt órakor a reggeliző asztalnál ül. Azt hinnék sokan, hogy az uralkodó reggelije nagyon dús. Nagyon csodálkoznának ezek, ha látnák, hogy ez a reggeli j csak egy csésze kávé és egy kis hideg húsféle. Az j uralkodó gyorsan étkezik, a reggelivel hamar végez és aztán dologhoz fog. Hét órán át, déli tizenkét óráig folyton dolgozik. Ezután következik a villás- reggeli, melyre szintén kevés időt szán és utána három óráig dolgozik. Három órakor ebédel. Hat fogása van az ebédnek: leves, hal, kétféle pecsenye, tészta és gyümölcs. Italul sört, minden fogáshoz másfajta bort s végül likőrt szolgálnak; az uralkodó azonban csak egy pohár sört és kevés bort iszik, az utóbbit mindig egy fajtából. A király csak bajor sört iszik s mindig egy pohárral. Este kilencz órakor a király aludni megy. A böjtöt az uralkodó szigorúan megtartja és az egész udvar kénytelen ehhez alkalmazkodni. Kedvelt étele a frankfurti virsli tormával: ezt a fejedelem régóta egy udvari lakájjal hozatja egy, a Mihálytemplom mellett, a Burg közelébén levő vendéglőből, melyet nagyrészt színészek és művészek látogatnak. Milyen sebességgel repül a fecske ? A fecskék postai czélokra leendő felhasználásának megállapítása czéljából repülési kísérleteket eszközöltettek, mely alkalommal egy — felismerhe- tés czéljából könvnyen színezett — fecske bocsáttatott egvidőben útnak több postagalamb társaságában. A fecske azonnal Antwerpen felé vette útját, a honnan a madarak hozattak, mig a postagalambok, szokásuk szerint, eleinte tétovázva s ide-oda rep- desve tájékozódtak, hogy merre vegyék útjukat, csak később indultak. Á fecske a — 225 kilométernyi utat megtéve — 68 perez múlva volt antwerpeni fészkében, mig az elsőnek érkezett postagalamb I körülbelül három óra múlva érte el duezát. Miglen : tehát a postagalamb másodperczenkint 23 métert lesz, a fecske ugyanannyi időben 62 méternyi idal lett. ami háromszoros gvorsvonati sebességnek felel meg. Ezek szerint a fecske annál is inkább lenne hírek továbbítására ezélszerüen használható, mert sebes repülése folytán ritkábban esik ragadozók 1 áldozatául, mint a postagalamb.
