Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
70 MAGYAR FÖLDMIVELŐ P^aYAB GAZDA. Botos ispán ur — a gazdák közt. Megígértem kenteknek — így szólott az olvasókörben llotos ispán ur a gazdákhoz, hogy a mai vasárnap délutánján elmondok egyet-mást arról, hogy mire kell a vetésnél ügyelni. Minek utána a vetés ideje immáron a nyakunkon van, hát sietek is beváltani ígéretemet. Ha jól tudom. Káplár József, meg Demjén András gazda a minap arról pereskedtek, hogy vájjon sűrűén vagy ritkán vessük-e a tavasziakat? Hát megvallom, bizony e kérdésről is annyi a vélekedés, a mennyi a — gazda. Mert egyik a sűrűbb, a másik a ritkább vetést pártolja. Nálunk Magyarországon a tavaszi gabonaféléket általában véve inkább kelleténél r i t k á b - ban, az őszi gabonaféléket meg kelleténél sürjeb- ben szokták vetni. De nem jól van ez igy gazd’uramék. Éppen megfordítva kell tennüuk. Á tavasziakat kell sűrűbben vetni. Még pedig azért, mert ezeknek megbok- rosodására, még a jobb földeken is kevéssé lehet számítani s ritkán vetve hamarább erőt vehet rajtuk a gyom, semmint az őszi ellen. De elmondom most már, ha röviden is azon okokat, melyek a gazdát arra figyelmeztetik, hogy vájjon sűrűbb vagy ritkább vetést tegyen-e. Vagyis röviden szólva : mikor kell sür üb kén és mikor r i t k á b ban vetni ? Az igen elbokrosodó és apró magú növények általában ritkább vetést kívánnak. De vannak ám azért az apró magú növények közt is némelyek, melyek a sűrű vetést követelik. És melyek ezek? A takarmány növények és füvek! Ezek rendesen annál jobban sikerülnek, minél sűrűbben vettetnek. Persze a sűrű vetésnek is vagyon határa. Hazánkban azonban igen sok gazdaságban nem elég sűrűn vetik, azért vannak a gazdák oly sokszor takarmány szükségben. Mentői göröngyösebb, kötöttebb és nedvesebb valamely talaj, annál sűrűbb vetést igényel. Az ily földeken ugyanis sokkal több mag elvész, mint a lazább porhanyóbb és kellő nedvességű fokú földekben. Minél jobb trágya erőben van a föld és műinél mélyebb mivelés alatt áll az, annál ritkábban lehet vetni, mert az ily földben a növények jobban elbokrosodnak. Régibb magból több, friss magból kevesebb kell a vetésre, mert a régi magok egy része elvesztette csiraképességét. Mikor vessünk ? Ez sem utolsó kérdés ám ? Minnél korábban vetünk ugv öszszel, mint a tavaszszal, annál kevesebb mag kell a vetésre. A korábban vetett ősziek jobban elbokrosodnak, a korábban vetett tavasziak kifejlődését meg a földben talált téli nedvesség jobban elősegíti. Mindenkor csak a legsúlyosabb, legszebb magot használjuk vetésre. Kísérletek bizonyították ugyanis be. hogy minnél szebb, minnél súlyosabb a vetőmag : annál tökéletesebben csirádzik, annál gyorsabban és erősebben fejlődik, annál jobb és gazdagabb termést is ad. Most gondoljuk hozzá mindezekhez a mull vasárnap mondottakat és a jövőben igyekezzünk azokat saját javunkra értékesíteni. A ki azt hiszi, hogy makacsságával fordít a dolgon, előbb-utóbb maga fog lefordulni. A repülő időnek csak az unalom szegi szárnyát. Az állatorvos bácsi tanácsai. — Hogy vannak a sértéséi gazd’uram. — Hát bizony, csehül doktor uram. — Már hát hogy-hogv ? — Úgy tapasztalom, hogy ámbátor jól esznek, még sem igen gyararapodnak. Sőt mi több, olyan bágyadság félét észlelek rajtuk, mintha az orruk vére folynék. — Hát gaz’duram az ilyen jelenségnek sok oka-foka lehet. De legvalószínűbb, hogy a sertésekben bélféreg lehet. Hogy ezt elkergethessük, adjunk csak a sertésnek gyakran tököt, ugorkát, savanyu almát, retket — a háznál bizonyára feles számban van ezekből. — Meg cselekszem, doktor uram. A pöszméte és ribizlibokrok metszése. Ez főképen abban áll, hogy a bokrok belsejét megritkitjuk, hogy oda napvilág lehetőleg behatolhasson. A kellőleg megritkitott bokrok mindig többet és szebbet teremnek, mint a túlságos sürülje hagyottak. A régi és fiatal hajtások egyiránt teremnek ; a mohos, nagyon elvénült ágak azonban eltá- volitandók. Az ilyen tisztogatásnak legjobb ideje az ősz, vagy kora tavasz. Szükséges ezen bokrok alját fel is ásogatni s időnként megtrágyázni, hogy jó termőerőben maradjanak. Baromfi-udvar. Ludhizlalás. Én nem tudom édes komám asszony . igy szólott Kaszásné egyszer a koma asszonyhoz, mit csinál dugott libáival? — Miért komám asszony ? — A komám asszony libájának a busa kövérje is fehérebb, puhább és izletesebb. — Hát már csak elárulom. A hídnak elesége közé lelkem bizony kevergetek én — persze kis mennyiségben egy kis friss porrá tört faszenet. Ugv találom, bogy a libának igy jobb étvágya és fehérebb busa legyen. — Köszönöm szívesen a jő tanácsot, bizony hogy én is igy teszek. Gyenge malacsok. Minden fészekben van egy v. két gyenge ma- laez. Ezekből jó sertés sohasem lesz stöbnyire5—6 hó múlva elhullanak. Ezeket azonban le kell vágni, hogy a táplálékot a többitől el ne vonják s nehogy amazok is meggátoltassanak az erőteljes fejlődésben. A keserűsé. Ezen olcsó és könnyen megszerezhető gyógyszer egy háztartásból se hiányozzék, mert evvel, ha czélszerüen alkalmazzuk, nem egy betegségből gyógyíthatjuk ki háziállatainkat. Pl. Ha a jószág télen olyan szénát kénytelen enni, mely esőben többször átázott és ezáltai táperejéből és emészthetőségéből sokat veszített, akkor emésztési bajokat, gyomor — és bélkatarust kapnak, elveszítik étvágyukat és le soványodnak. Ezen esetben tegyünk 10 liter ivóvízbe egy kis kanál keserű- sót. Ily adagban az állatok észre sem veszik, a keserűsét, gyógyhatású azonban ily adagokban is csodálatos. Lovaknál és szarvasmarháknál szorulás ellen 2-3 kis kanállal adjunk be. Ha a sertések elvesztik étvágyukat hetenkint 2-szer egy-egynck egy kis kanállal tegyünk a moslékba, vagy ivóvízben. Igen czélszerü ezen esetben egy etetést elvonni.
