Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 419 mi újság? — Munkácsi Mihály hazánkfia, világhírű festőművész — nagy heteg. Legújabb hírek szerint szemevilága is nagy veszélyben van! A magyar nép részvéte kisérje a nagy embert szenvedéseiben. — A nagy takarítás. Hont vármegyeházán deczember 11-én reggel váratlanul jelent meg Kaffka László miniszteri tanácsos, Jaeger és Wess szaktitkárok kíséretében, a honti állapotvkat megvizsgálni. Kezdte az árvaszéken, folytatja a megyei közigazgatás egyél ágaiban, kimegy, ahol kell, a községekbe is, meghallgatni a szegény paraszt- emberek panaszait, aktákból, tanúvallomásokból meggyőződni, mi alapos a belügyminisztériumhoz érkezett följelentésekben, mi igaz a vádakból, mi nem. mit csinálnak a tisztviselők, körjegyzők és bírák azzal a néppel, mely gondjaikra bízatott. — A szőlő és borgazdasági ismeretek terjesztése czéljából Darányi Ignácz földmivelés- ügyi miniszter a tél folyamán az összes szőlőszeti és borászati területekben, több helyen 5—6 napra terjedő ingyenes, népies tanfolyamok rendezését határozta el. E tanfolyamok előadási anyaga az illető vidéken alkalmazott szőlőművelési irány szem előtt tartásával állapíttatott meg olyképpen, hogy a kötött talajú vidékeken az ott szükséges ingeretekre (oltványokkal való telepítés, szénkéneggel való gyérítés) az immunis homoktalaju vidékeken pedig a homoki szőlőművelés ismertetésére fektessék a fősulvt. — A szegedi borgyáros. Fried Sámuel szegedi borkereskedő, az Engel-iskola kitűnő követője, nagyban hamisította a borokat. Nemrég 450 hektoliter kotyvalékot találtak pincséjében, de sokáig sikerült neki megakadályozni, hogy a lefoglalt bort kiöntsék. Most azonban végleg eldőlt az ügy s a 459 hektoliter hamis bort a szegedi rendőrség már a legközelebbi napskban a csatornábö ereszti, a hol a patkányok rúgnak majd be tőle. — Az ellopott hozomány. Egy rákosfalvi munkáslakásba előkelő vendég kopogtatott be a minap késő délután. A czilinderes látogató tisztességtiulóan köszöntötte a háziasszonyt, a ki egyedül volt odahaza. — Itt lakik Ramg Mihály ? kérdezte. — Igenis, nagyságos ur, felelte az asszony. — Nevezzen csak röviden fiának. Szegény asszony nem értette a dolgot s csak bámult, a mikor az ismeretlen igy folytatta: — Tudja meg, hogy én szeretem a maga leányát s feleségül veszem. Ramg Mihályné nagyon megörült ennek s azt mondta, hog\r a férje, meg a leánya este jön meg a gyárból. Elhatározták, hogy mindjárt meg is tartják a kézfogót. Az asszony kiment a konyhába, hogy megfőzze az eljegyzési vacsorát, a kérő pedig azalatt kinyitotta a szekrényt s elvett onnan egy ezüst órát aranylánczczal, három aranygyűrűt és egy százas bankót. Aztán, mint a ki jól végezte a dolgát kiment a konyhába, kezeit csókolt az asszonynak. J 1 * — A vacsorára visszajövök, drága mama, mondta s eltávozott. Este, a mikor már együtt volt az egész család, szépen megtérítették az asztalt s várták a vőlegényt A boldog leányzó észrevette, hogy valami asztali disz még hiányzik, a mire édesapja a szeki’énybe nvult. A következő pillanatban ijedten kiáltott föl: — Ellopták az Annuska hozományát! Bizony, a hiba megesett s Ramg Mihály, az örömapa busán mondta kj a szentencziát: — A kérő volt a tolvaj. A szegény nép a rendőrségre szaladt, a mely most keresi a tolvajt. — Óriási tehén. Valóban óriásnak mondható az a fejős tehén, a melyet közelebb egy tiroli gazda adott el. E hatalmas, duxi fajtájú telién 13 métermázsa és 80 kilogram suhu volt s 1200 koronán kelt el. — Fehér róka. A tiszta fehér állatok általában ritkák a szabad természetben. Veréb, fecske, fogoly, fáczán vagy más, az emberi lakók közelében élő, vagy emberi gondozásban részesülő állatok inkább mutatnak hajlamot mint a vadállatok. Épen ezért valóban meglepő ritkaságnak tekintendő az a fehér róka, a melyek egy bárt fai vadász a napokban Budapestre küldött k i t ö- més végett. Bundájában egy színes szőrszála sincs; körmei, szemei szintén tiszta fehérek: csak a szembogár vérvörös. A szerencsés vadász, a ki ezt a szép állatot most kitömeti, 300 forintért sem akarta eladni, pedig ennyit kínált a bundájáért egy külföldi múzeum. — A piros bugyelláris. Országos vásár különösen a vidéken, nem eshetik meg czigány nélkül valamint a nélkül sem, hogy egv-két jámbor föld- mivest a legkörömfontabb módon he ne csapjanak. Legutóbb szepesváraljai vásáron szedtek rá egy embert furfangosan, ki a sokadalomban járkálva, egy szép bugyellárist lát a földön. Fölemelni és a lajbi alá dugni egy pillanat műve volt. Odaugrik azonban hozzá egy czigányképü ember. — Hallja kend, mindent láttam. Osztozzunk,, mert kendnek se lesz semmije. Megegyeztek. Jó távoleső pepeshelyi erdőbe mentek osztozni, hogy senki meg ne lássa. Kiérve a czigányképü ember indítványára, a kápolna előtt letérdeltek és imádkoztak, hogy a jó Isten bocsásson meg nekik, de hát ők nem tehetnek másképpen nagyon kell a pénz. Alig veszi ki aztán a bugyellárist, odaugrik egy másik czigányképü ember: — Hallja kend, ez az én bugyellárisom, adja ide kend a pénzem, mert baj lészen. A bugyellárisról azonban kisült, hogy üres. — Kilopta már kend a pénzt belőle. Adja ide. Hiába fogadkozott a paraszt, a czigányképü emberek kikutatták. Találtak is nála egy kendőbe csavargatva százöt forintot, de ez a paraszntnak saját pénze volt. Az egyik czigányképü ember elvette : — Hadd látom, nem-e az én pénzem. És sokáig gondosan vizsgálgatía, aztán visszaadta a parasztnak. — Menjen kend Isten hírével, úgy látszik, más a tolvaj, nem kend. Es a czigányképü embernek igaza volt, mert a paraszt, a mikor benn a vásáron, egy birka árát akarván kifizetni, kibontogatta a kendőt, bankó helyett rongyos papiros volt benne. A czigányképü ember vizsgálgatás közben kicserélte. A kárvallott paraszt persze jelentést tett. A csendőrök több lőcsei czi- gányra gyanakodnak, a kik most szabadultak ki a börtönből. — Mi az ára a bajusznak ? Németországban történt, hogy egy szépbajuszu gazda elaluldt a birtoka közelében levő csárdában. A korcsmáros fia egy kicsit meg akarta tréfálni a vendéget s lepörkölte a bajuszát. A felébredt gazdának sehogyan tetszett ez az állapot, óriási zajt csapott s legott kijelentette, hogy kártérítést fog követelni. Ezzel el is ment ügyvédjéhez, a ki azt tanácsolta neki, hogy a kártérítés összegét 500 márkára tegye. A dolog azonban nem került perre, mit a felek békés utón 150 márkában egyeztek. Ha már egy német bajusz majdnem száz forintot ér, ugyan mit érhet akkor egy magyar bajusz. — Magas életkor. Kopasz János Foktő községének legidősb embere meghalt Foktőn e hó 12-én, 96 éves korában.
