Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
418 MAGYAR FÓLDMIYELŐ Tízezer kivándorló! /emplén-vármegve közigazgatási bizottságának ülésén az alispán bejelentette, hogy az utolsó három hónap alatt tizezeren vándoroltak ki a megyéből. Megdöbbenve vcszszük ezt a hirt! Mi ez? Ha a szemtelen verebek kiverik a szorgalmas fecskét fészkeikből, vagy elfoglalják azokat a fészkeket, a szegény fecske körülröpkedve siránkozik egy ideig az elpusztult, elveszett fészek körül, aztán munkához lát, uj fészek építéséhez fog, bár tudja, hogy neki két hazát adott az Isten! A költő szerint az e m b érnék egy szivet teremtett az Isten és egy hazát adott. És ez az egy szív oly természetességgel ragaszkodik az egy haza rögéhez, hogy ezt a természetes vonzalmat, ragaszkodást csak mesterséges eszközökkel lehet kiölni az ember szivéből. Igen, a magyar nép már ugv látszik még úgy sem ragaszkodik ehhez a házakhoz, mint a fecske madár — a fészkéhez! A fecske madár túltesz a szemtelen verebek fészekfoglalásán, mint mondánk munkához, uj fészek rakásához fog .... a magyar nép hagyja pusztulni, veszni ősi fészkeit. Könnyen elszakítja a kötelékeket, melyek őt e földhöz, a szent egyházhoz, a temetőhöz fűzik, hol szülei csontjai porladoznak. Hogyan lehetséges ez ? Mert a magyar népnek nemcsak fészkét tették tönkre, de elcsavarják eszét is. Szivébe képtelen vágyakat, kecsegtetéseket dobnak, hogy aztán bóduljon el esze is. Ti, kik oly könnyelműen itt hagytátok ezt a a drága anyát, ezt a földet, hol bölcsőtök ringott —- mondjátok, hogy töltitek ott a tengeren túl a szent ünnepeket? Nem fáj a lelhetek? A sziveteket nem marczan- golja a honfájdalom? Gyomrotok talán elégedettebb ? De hogyan érez kebletek! Hát írjátok meg csak nekünk idehaza küzdőknek . . . csalódásaitokat, fájdalmaitokat! De lelkiismeretesen! Nem vágyódtok haza? Nem jut e eszetekbe a szent este, mikor az öreg harang megszólal ? És ha csalódtatok és ha kenyereteket küzdelmesebben szerzitek, mint itthon . . . úgy esdve kérlek benneteket: írjátok meg kik csaltak a tengeren túlra ? Mit Ígértek nektek ? Minek vittek benneteket lépre? Mert ez nem lehet másképen! Itt mesterséges kezek működtek! És a megye ? Hát nem e jó előre voltak figyelmeztetve az illetékes tényezők, hogy az útlevelek kiadása valósággal gyárilag készülnek ? Nem e irtuk mi is annak idejében, hogy a jó magyar nép eszét, szivét tőrbe csalják! Most kell ébredni, mikor már tízezerről van szó! És éppen akkor, mikor egy szebb idő, egy elégedettebb falusi jólét integet a megye népe felé! A vármegye feliratot intézett a belügyminiszterhez, hogy nehezítse meg az útlevelek kiadását. Nem elég! Foglalkozzunk édes mindnyájan a nép ügyeivel. Ne engedjük, hogy a verebek tovább is foglalják az ősi fészkeket! És ha elfoglalták, szerezzük nekiek lassan-lassan vissza. . . Hogyan és miképen ? Az ut a mód meg van jelölve! Mai számunk bővebb tartalommal jelent meg, hogy népünknek a szent ünnepekre legyen mit olvasnia! POLITIKAI HÍREK. — Országgyűlés. Országgyűlési tudósításunkat azzal végeztük a múltkor, hogy a képviselőházban várják a miniszterelnök nagy beszédét. Hát úgy is volt. A főminiszter közel három órás beszédet mondott. A javaslat támadóit sorba vette és végül kijelentette, hogy az úgynevezett (és már megmagyarázott) átutalási törvényt minden körülmények közt életbe lépteti. Az ellenzéki képviselők ugyancsak folytatják az ostromot, bár távolról sem lehet mondani, hogy amolyan obstrukezió félével akarnák megakadályozni a törvény életbelépését. Deczember 15-én szólalt fel H o r á nszky Nándor. A hires volt ellenzéki követnek vátig oda- kiáltották. hogy hát tavaly nem igy beszélt. De meg kell adni, Horánszky ügyesen fejtegette álláspontját. Ez ülés végén a miniszterelnök beterjesztette indítványát az ülések meghosszabbítására. Sok még a végezni való, hát egy kis toldást akar a főminiszter — a munkaidőre nézve — Deczember 16-f»n tovább folyt a kvótavita. Marja}' Péter és Tóth János Kossuth-párti képviselők szólották fel. Marjay és Groman államtitkár között éles szóvihar fejlődött, nemkülönben a miniszterelnök indítványa is heves jelenetet idézett elő. — Mi lesz a vége ? Már t. i. annak a szomorú komédiának, melyet az osztrák képviselőházban játszanak a kvótatárgyalással. Hát az lesz a vége atyámfia, a mit mi jó előre megmondottunk. Most már csaknem bizonyos, hogy Ő felségének fog kelleni dönteni. A királynak gondjai ezzel nem végződnek. Hiszen ez a döntés is csak egv esztendőre szól. Az uj század virradásával tehát ujfent kezdődik majd a komédia, csak aztán az osztrák sógorok meg ne bánják ezt a csúnya de, meg veszedelmes játékot! Ausztriában a helyzet csakugvan világos kezd lenni. 0 felsége sem hajlandó több kísérletet tenni a parlamenti kormánynyal, de meg akad e ezek után valaki, a ki a kormány élére álljon. Nem marad tehát más hátra, mint a parlament felfüggesztése. Némelyek azt hiszik, hogy ő felsége. — a katonakörökből — egy miniszterelnököt nevez ki. És ez fogja átvenni a kormányt. — Sima Ferencs mór nem képviselő. Mandátumát (képviselőségét) mert csődbe jutott, megsemmisítették. Mit ettek a régi magyarok? Kgy régi könyvben a következő magyar ételeket találjuk felsorolva, a melyek némely részét azonban ma már nem is értjük, hogy mi lehetett: »Tormával disznóláb, káposzta íéhénhussal, ludhussal, szalonnával vagy télben uj disznóhussal, tehénhus polvékával, kukrjltel, árpakásával de abba soha azelőtt czitromlevet nem töltöttek; te- hénhus rizskásával, murokkal vagy peírezsemmel röstölt lével nyárban uj hüvelyges borsóval; lúd törött lével, tyuk sülve fokhagymával, eczettel, szalonnával; borsó vagy héjával s arra felül szalonnát perzseltének, s úgy töltötték az tálban vagy hajatlan, higan, abban darab szalonnát vagy disznóhust tettenek; berbécshus spékkel vagy tárkonynyal eczettel, vereshagymával: tehén- vagy disznóhus kaszáslével, ennél s az káposztánál magyar gyomorhoz illendőbb étket nem tartanak az régi időben : nyulhust fekete lével, csukát tormával vagy szürke lével. Vajatnem tettek s c m m i étekbe n, h a n e m az kása közepébe n, m ikor f e 1 a d t á k asztalho /,, m i k o r kalács o t, lep ént, bélest sütöttek, abba tettek vajat v agy pedig f á n k o t, no h a i n k á b b étté k a k - kor az olvasztott hájba n forral i f á n k o t, m i n t az vajh a n s fi 1 t e k e t. A kapornya volt minden éteknek jő ízt adó szerszáma.
