Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-22 / 43. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 341 ISMERETEK TARA. Apróságok a régi gazda világból. .4 paprika már a múlt század közepén népünknek kedves fűszere volt. »Ezt kertekben termesztik — igv szól a régi irás — és piros, hosszn gyümölcseit a paraszt emberek porrá törik és eledeleiket azzal borsozzák!« Egy idegen utazó Szabadkáról (1793— 94-ben) igy ir: Legkedvesebb volt előttem egy magyar nemzeti étel, hús paprikával, mely igen pompásan ízlett, és igen egészségesnek kell lennie, mert bár este elég sokat ettem, mégis legkevésbbé sem áldott meg! A paprika porrá törése, megör- lése magyar találmány, még pedig minden valószínűség szerint szegedi találmány. A burgonya Magyarországon. Hazánkban a burgonyát csak a múlt század közepe táján kezdették termeszteni a felső vármegyékben. Mint külföldön, úgy nálunk is rossz hire kelt e hasznos növénynek. Azt mondották, hogy meghal a ki eszik belőle. Mert az urak azért hozták be, hogy a szegénjr nép pusztuljon tőle. (Ekkor is voltak már nép- ámitók.) Az okos emberek azonban erősen buzgólkodtak a burgonya termesztésén. Felvilágosították a népet és igyen osztogatták a vetni való krumplit. De a magyaroknak még sem kellett sokáig a krumpli. Az árkokba hányták, a mit kaptak. Egy borsodmegyei föld- birtokos azonban felszedte és elültette — saját földjébe. A termés beütött. Az asztalon párolgóit aztán a jó krumpli. A cselédség megizlelte, elbeszélte a föld míveseknek, kik aztán lopkodni kezdették az ujmódi eledelt. — Hála Istennek, csakhogy lopják - szólott a földes ur. Akkor már ők is tenyészteni fogják. Csoda-eke. Szirmai János tálvai birtokos egy csoda ekét talált fel II. Rákóczy Ferencz idejében. Rendkívüli gyorsan és könnyen lehetett vele szántani El is vitte Sárospatakra, hogy a fejedelemnek bemutassa II. Rákóczy Ferencz nézte, nézte aztán oda szólott Szirmainak — No most aztán olyan ekét mutasson kegyelmed, a melyiknek szántásán pénz, s z a- badság, és magyar ember terem! Nagy hordók. A bortermő Magyarországnak hires nagy hordói valónak. Az igazi nagy hordó a tatai, bár ennél is sokkal nagyobb volt a nagyszombati. Azt mondják, hogy 2110 akó bor ment bele és 304 ember férhetett el benne egymás mellett. De az a világhírű hordó már rég nincs meg. A tatai hires hordóról ezt Írják: A tatai uradalomban, nem messze Tata városától. Raj nevezetű szőlőhegyben a méltóságos Eszterházi Ferencz gróf uraság pin- czéjében vagyon helyeztetve ezen öreg hordó. A hosszúsága teszen 12 lábra, 10 hüvelket. A legnagyobb általlója (kerülete) a közepén, a szájnál 15 lábnyi, a legkisebb a fenekeinél 13 lábnvi. Dongái 83 vágynak, a feneke egyik 15, a másik 14 drbból áll. A dongák 18 abroncscsal kerittetnek. A fája nyom 148 mázsát, a rajta levő vas 43 mázsát 54l/2 és fontot, mindössze tehát 191 mázsát 54 és fél fontot. Beléfér 1412 akó (71.729 liter), készítették a pápai uraság kádárja: Tóth György, ki soha Magyarországon kívül nem volt. .1 kocsi. Komolv, tudós emberek állítják, hogy a kocsi magyar eredetű. Azt mondják, hogy Kocs komárommegyei helyiségtől vette nevét és hogy neve a magyarból ment át az idegenbe is. Valóban nálunk a kocsit sokkal hamarább használták, mint külföldön. A kocsik mind könnyű és gyors járó-művek voltak, melybe rendszerint három ló volt fogva. Hogy szántóit az ősin agyar? Ezt a »tejjel, mézzel folyó Kánaánt,« a mikor az ős-magyarok elfoglalták s azon teljesen elhelyezkedtek — mindjárt művelni kezdték. A lóra termett nép mely a lovat »saját maga nagyobb, felének« tartotta, gondoskodott arról, hogy lova miben se szenvedjen szükséget. Abrakra is szükség volt — nem is szólva a kenyérről. Természetes tehát, hogy azt az Isten áldotta síkot, a mely elterült szemük előtt, nem hagyták parlagon heverni. Felszántották, belevetettek jó termő magot, s az első nyárkor már volt termése az uj hazának. Akkor nem ment oly kényelmesen a szántás- vetés, mint manapság, a mikor már gőzekével szántják a barázdát s hármas ekével, ostoros gyerek jár a fogat mellett s az ekeszarát csak ugv igazgatás kedvéért kell fogni. Akkor ugyan csak markos legénynek kellett lennie, a ki szántani akart. ió párti. — Mit hallok, szomszédáé, férjhez megy a leánya? — Férjhez bizony. Pompás párti. — Ne mondja. Hát ki a jövendőbeli? — Hát hallotta-e hírét gróf Károlyi Istvánnak? — Tvüh, grófhoz megy feleségül? — Bizony, lelkem, a gróf komornyikjának az imokaöcscséhez. Arany János szobra Budapesten
