Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-10-22 / 43. szám
340 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Mikor meg moszatos lett a feje, cserpákkal merített a kádba, vitte a drága mustot a szilvásba ; locsolgatta a szilvafa gyökerét. — Igyál te is — mondotta ördögi gonoszsággal, te úgy is pálinkát adsz érte, megérdemled. — így volt bizony — mondogatták mindanyian nagyokat sóhajtva. Nem volt a magyar előtt becsületje a bornak. Meg is bűnhődött érte keservesen. * + * Hosszú tiz esztendeig maradtak kopáron a mi szőllő hegyeink. A hol lehetett szántottak, búzát vetettek, tengerit, tököt, répát termeltek. Egyszer csak újra megkezdődött a munka __ A szegény ember látta az uraságot, mint küzd a földdel, szőlő talajával. Megcsóválta a fejét és kételkedve mondogatta: — Hej, Istent kisérti . . . — Bizony forgathatja azt, nem lesz ugyan abból semmi sem! De kividult aztán arcza, mikor maga előtt látta a zöldelő kis erdőséget, Hatalmas vágy szálolta meg szivét. (3 is próbákat tett! Kevés idő és a határ zöldülni kezdett újra. A kik szöszön-boron elfecsérelték a szőlődülőket, azok nagyokat sóhajtottak. A kiknek megmaradt, munkához láttak. Ma már újra szőlőerdő borítja a — hegyeket. Szüretelnek újra a gazdák. Lesz-e ismét olyan vig szüret? A jó Isten tudja! Nagy a küzdelem, a mit a szőllő-védelemben kifejtenünk kell. Minden év meghozza a szőllő uj veszedelmét. A gazda örökös remények és aggodalmak közt él. ...........De im hallatszanak a kádak dübörgései, A hegv megnépesedik. A szedők énekét újra hall juk. A hordókkal megtelt szekerek ellepik az utakat! Hát ismét szüretelünk! A pinczék megteltek hordókkal. Igaza volt Jankónak. »Csak a magva ki ne veszszen!« De vájjon a magyarból ki veszet-e a könyel- müség magva? Megbecsüli e majd az Isten áldását, a hegynek tüzes levét! Majd megválik! (bg) Elszökött kígyó. Az országos gazdasági kiállítás alatt a halászcsárdával szemben fölverte sátrát több panorámás, a kinek egyike állandó bámulat tárgya volt a magyarok előtt, mert mindig egy harmad fél méter hosszú s emberkar vastagságú kígyó volt a nyakára tekerőzve. A kigvó hosszú fullánkját öltögetie a népekre s nagyokat sziszszenf, miközben gazdája ékes hangon tessékelte be a magyarokat a bódéjába ilyképpen : — Itt fan nyakadpan meglácz a mérges csergő kígyó, a kitől itt van meglácz esz a mérges foka. S ezzel a panorámás a mellénye zsebéből előkapta a kígyó állítólagos méregfogát, melyet a rósz nyelvek szerint régebben valami vaddisznó visélt. Ez a fogatlan mé- regfogu kígyó megunta azonban a dicsőséget és megszökött, a gazdája kétségbeesetten kereste napokig, de bizony a kígyó nem került elő. Az uj szegedi rózsaligetben aztán Tóth Pál kertész megtalálta, a mint ott sütkérezett egy rózsacsomón a napfényben. Először nagyon megijedt tőle, de aztán megemberelte magát, előkapott egy nagy zsákot, akár Háry János s beleparancsolta abba a csodaszörnyet az uj-szegedi kertekben nyaraló közönség megnyugtatására. Két értelmű hirdetmény. »Minden gazda, a kinek lova van, jelenjék meg holnap lóvizitáczióra!« ÜGYES-BAJOS DOLGOK. — A koronaazámitás 1900. január 1-én lép élete -— kötelezőleg. De e hó (október) 1-én már a korona-rendszer szerint bélyegzett váltóürlapok használandók. Mindama váltók, melyeket október 1-én állítottak ki, csakis akkor tekintetnek helyesen felbélyegezetteknek, ha azok az uj váltóürlapokon vannak kiállítva. Sajnos, hogy ezt a határidőt csak kevesen tudták, a mi sokaknak anyagi károsodást okozott. Jó lenne tehát, ha ezt a határidőt a miniszter meghosszabbítaná. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a koronaérték szerint kiállított váltónál a korona után ne tegyék oda az osztrák értékű (o. é.) jelzést, mert ez a korona-törvény rendelkezésével ellenkezik. — A hadköteleseknek. A törvény szerint a — a sorozáshoz való összeírás czéljából november hóban jelentkezni tartoznak mindazon hadkötelesek, a kik 1877., 1878, és 1879. évben születtek. Minden hadköteles jelentkezzék tehát saját községe elöljáróságánál; ha pedig idegen helyen tartózkodik valaki, tartózkodási helyüknek elöljárósága előtt. Ez esetben utazási vagy igazolási okmányukat is vigyék magukkal. A jelentkezés történhetik személyes e n, vagy elöljárósághoz intézett (legczélszerübb ajánlott) levélben is. Ha valaki péld. beteg, vagy egyáltalán akadályozva van a jelentkezésben, jelentsék be a szülők vagy gyámok. A ki a jelentkezést elmulasztja: büntetést kap. — Az uj italmérési törvény, melyről lapunk múlt számában bőven szóltunk érinti a fogyasztási szövetkezeteket is. Azért jó, ha erről a fogyasztási szövetkezetek előre gondolkoznak. Mert szükséges, hogy a fogyasztási egyleteknek is legyen italmérési joguk. JÓ EGÉSZSÉG. Kitűnő sebflastrom. 14 deka sárga viaszt feloldunk, 28 deka finom faolajat öntünk hozzá és félóráig főzzük. 105 gramm finomra törött ezüstgelét lassan hozzákeverünk, mig a keverék megbámul. A lábast aztán hideg vízbe áilitjuk és addig kavarjuk a viaszt, mig kihűl, de mielőtt megkeményednék, bele kell önteni a flastromkeveréket egy szelenczébe. A lábast, melyben ez főtt, semmi egyébre nem szabad használni és csakis új edényben szabad ezt főzni. Legjobb egy kis mázos csuprot e czélra használni. A gyakori csuklás nem csak kellemetlen, de sokszor veszedelemmé is fejlődhetik. Egy hires orvos a csuklás ellen e c z e 11 e 1 megnedvesitett porrá tört czukrot ajánl. A hatás állítólag rögtön be áll, úgy hogy igen ritka esetben kell a szerből többször bevenni. Gyerme- keknek néhány grammot, sőt egy kis kávéskanállal is beadhatni. A szer különben felnőtteknek és öregeknek is használ. A fejbőr ápolása. Nem holmi szépítő szerről kívánunk szólani; mert hisz szerintünk csakis kétféle ilyen portéka létezik t. i. a viz és a szappan: hanem a midőn a fejbőr ápolását hozzuk szóba, azon apró pikkelyekről kívánunk megemlékezni, mely a fejbőrön szokott keletkezni és köznéven korpának nevezik. A baj ugyan nem veszedelmes, hanem eléggé kellemetlen s nem egy esetben a fejfájás előidézője is lehet. Jó szer ez ellen a következő: Egy czitromot egy és fél liter vízben megfőzni. Ezen főzettel aztán, ha csak negyedévenkint egyszer is, megmossuk fejünket, úgy a korpa mielőbb eltűnik.
