Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1899. január 29. 5. szám,. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ES kí UIOTILUDÖNOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre.....................2 frt — kr. Fél évre...... 1 » — » Negyed évre .... — » 50 » A jobb jövőnek útja. Említettük a múlt alkalommal, hogy gazdasági bajainknak egyik fő okozója: né- p ii n k n e k s a j á 1 s o r s a i r á n t v a 1 6 k ö - z ön ve. Hogy a mi népünk nagy része, csak hogy éppen a mával törődik, de alig gondol a holnapra. A jövővel meg éppen nem vet számot. "Nagy. baj ez atyámfiai, mert az ilyen közönyösség nem csak a munkakedvet támadja meg, de úgyszólván lehetetlenné teszi a jobb jövő felé való haladásnak még reménységét is. Az ilyen veszedelmes közöny tényleg zsibbadta teszi a mi községeink egész sorait. o o Csendes olt minden, mintha csak temető- hely lenne* a hova a jólétnek utolsó maradványait hantolgatják már. Mint késő őszszel itt-ott még marad egy - egy lomb, egy-egy virág, egy-egy üde pázsit: úgy községeink nagy-nagy számaiban itt-ott látható még a régi jólétnek egy-egy nyoma, egy-egy tűzhelye .... A többit mind behantolta az előrehaladott idő, az oktalan hitelműveletek, a rossz gazdálkodás a szívtelen uzsora, a takarékos élet félredobása, a rossz nevelés, az erkölcstelenség és a többi .... Es ezeken a hantokon, mint a sirály madár ott ül a közöny, várakozván a jólét nyomainak is az eltemetésére . . Ugy-e atyámfiai szomorú kép? Szomorú, de való kép. El kell ismernünk azonban, hogy ennek a siratni vak) állapotnak nem csak a nép közönye, illetőleg nem csak a nép oka. Mikor Magyarországon ölven esztendőkkel ezelőtt a jobbágyság, a földmives nép szabaddá lett . . . azok, kik önkényt, jószándékból szabaddá tették ezt a népet, mintegy igy szólották a népnek: — Szolgáim voltatok: most szabadok vagytok. Menjetek, haladjatok amagatok utján, vezessen benneteket saját józan eszetek, belátásotok és okosságtok. így szakadtak el egymástól azok, kiket az ős föld össze kötött, úgy szólván egy tanyára, egv sóra, kenyérre, közös érdekre utak. A nagy birtokok úgyszólván lehámozták magukról azt a hivatást, melyet eddig teljesítettek: a kis ■ emberek, a föld népének ügyeivel való foglalkozást, bajoskodást . . Közönyösök lettek a nép iránt. A föld népe meg elkezdette a szabad, a nem jobbágyi életet és ötven éve halad ezen az utón. És ez ötven év tulbőven elégséges volt arra, hogy bekövetkezzék az, melyet csak egyes aggódó lelkek sóhajtoztak, hogy t. i. a nagyobb birtokok természetes össze- köttetésben kell, hogy álljanak a kisebbekkel, a töldes urak vezető kezére, irányitó jóakaratára éppen olyan szüksége van a föld népének, mint a nap melegére, fényére a többi égi testeknek. íme, cl kellett érkeznie az időnek, mikor a természet ellenes elszakadás megbo- szulta magát. Mikor az egymástól való mesz- sze . . messze távozás után ismét egymást keresik: a nagyobb birtokosok és a föld népe. Mikor a gazdasági állapot felétek sir, ti a földnek urai és esengve kér: — Ne késsetek, itt az idő, hogy töltsétek be régi szerepeteket, melyre nagyobb vagy önötök, összeköttetésetek, tudásotok után hivatva vagytok. A j óbb j ö v ő n ek t eh á t é d es a t y á m ti a i két útja v a n. Az egyiken ti nektek kell haladnotok. És ez utón kell, hogy a józan gondolkodás, a bizalom vezessen benneteket. Ébredjetek fel tehát a közönyből és siessetek erre az útra!