Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-29 / 5. szám
34 MAGYAR FÖLDMIVELÓ A másik utón pedig a földbirtokosoknak, a müveit embereknek kell felétek sietni, hogy segítségetekre legyenek. Tehát ezeknek is le kell rázni a megszokott közönyt, a néppel való nem törődést. E két utón haladva a vezető osztály és a verejtékkel dolgozó emberek szövetsége fog létesülni. o A jobb j ö vőnek, a boldogulásnak ez az egyedüli biztos útja. íme atvámfiai, ezért is szövetkezzünk. Ezért is égető szükségünk van a hitelszövetkezetekre. Mert ezek fogják legsikeresebben pusztítani — a lelketlen gabona uzsorásokat. Szép, bogy a miniszterek, képviselők mindent ígértek, de jól mondja gr. Mailáth: »Mi azon a ponton vagyunk, hogy még a legelhanyagoltabb vidék lakói sem elégesznek meg üres szólamok és ígéretekkel ...........Hanem tetteket akarnak látni!« Te hát igen a tetteket várjuk. Várjuk lentről, de várjuk magától a néptől is. Mert bizony liogv kettőn áll — a vasár. SZÖVETKEZZÜNK. I Fogyasztási szövetkezet van alakulóban Bakóczán, Baranyayármegyében. A nép igen érdeklődik az ügy iránt. A gabona-uzsora. A volt határőrvidék kis gazdáinak tizenöttagu küldöttsége a fővárosba indult, bogy felvilágosítsa a kormányt, képviselőket azon lelketlenségekről, mely- lyekkel a kis gazdákat az úgynevezett gabona uzsorások már jó ideje szipolyozzák, zaklatják. Egy terjedelmes Írásban foglalták össze az uzsorások viselt dolgait, melynek alapján sürgetik, hogy a náluk és az egész országban dúló gabona-uzsora törvényileg tiltassék be. A panasz, az ébredés az ország déli határáról jő. Lapunk a »Magyar Földmivelő már a múlt év július 24-én foglalkozott a gabona-uzsorával és világosan kimutatta, hogy itt az ország szivében és szerte szét tagjaiban is mily szabadon, a törvény kijátszásával pusztít a gabona-uzsora. Majdnem hasonló példákkal szolgáltunk éppen olyanokkal, minőket a volt határörvidéki kis gazdák felhoznak. Hogy t. i. a gabona-uzsorások kihasználják a kis gazdák szorult helyzetét. Hogv már februárban, márcziusban megveszik a gazdáktól a még jóformán el sem vetett termést nég}7-öt forintért méter mázsánként, holott annak tényleges ára 7—8 forint. A kis gazdáktól pedig váltó alapján aratáskor 12 forintot követelnek az adott 4 forintért. Igen, igy kell aztán kis gazdáinknak tönkre menni, mert hiszen a búza ágens olyan üzletbe viszi bele a megszorult népet, hol csak a nép lehet a vesztes, mert hiszen legyen olyan termése, mint a hét bő esztendőben Egiptomban, akkor sem kapja meg 4 forinttal még saját termelési árát sem. Valóban csudálkozva kérdezi a nép viszonyait nem ismerő ember, hogyan lehetséges a népnek ilyen szemmel látható, kézzel fogható veszteségekbe belemennil? Hogyan lehetséges ? Arra mi megfelelünk minden héten megfelelünk mai vezető czikkünkben is. Folyton-folyvást hangoztatjuk, buzdítunk, ri- mánkodunk, bog}7 »Szövetkezzünk!« Nem mondjuk ugyan, hogy a szövetkezés is ’valami olyan varázs erejű lesz, mint az Áron vesz- szeje, hogy t. i. egymagában fogja kiirtani a bajt. De tegyük csak kezünket a szivünkre. Vájjon ezek a gabona-uzsorások működhetnének e községeinkben olyan lelketlenül, olyan szabadon, ha a községekben már hitelszövetkezetek értékesítő szövetkezetekés községi magtárak virulnának? A gabona-uzsorások üzelmei egyenesen rámutatnak kis gazdáink amaz égető sebeire, hogy a szükséges időben nem tudnak — úgyszólván — a legkisebb, néhány forintnyi hitelhez jutni. Ez a kényszer helyzet kergeti aztán be a kis gazdát a gabona ágensek üzelmeibe. Ha aztán egyszer odakerültek: ebből a fogóból egyhamar ki nem kerülnek. CSALADI-KÖR. A két tükör. A Kenderesék disznót öltek. Jó szokás szerint j a torra meghitták a tanító urat is, a ki a kis Boris- kát annyi szépre és jóra tanítja az iskolában. Boriska nem tudott hova lenni örömében, hogy a jó tanító ur, a ki őt annyira szereti, el is fog jönni hozzájok vacsorára. Föltette magában, hogy a vacsora alatt majd fölmászik a tanító urnák az ölébe s megmutatja neki, milyen vásárfiát hozott ő neki az ő édes szüléje a győri vásárról. Boriska meg is tette, a mit kifundált. — Nézze csak tanító ur, mim van! — mondja, mikor már ott volt, a hová kívánkozott s mutatja a papirosba csavart valamit. — Mi az, Boriska? — kérdi a tanító ur. -- Vásárfia, édes szülém hozta a győri vásárból. — Mutasd csak — Boriska kibontja az ajándékot s odá adja tanítójának. Nagyon szép kis tükör volt az, piros bársony rámával s még kis csiga házak is voltak rajta. Ejnye de szép. — enyeleg a tanító ur — s aztán megköszönted-e ? — Meg bizony, kezet is csókoltam érte, a mint a tanító ur mondta az iskolában. — Jól van kis leányom. De most mindjárt kérdek valamit. Hány részből áll az ember? — Az ember testből és lélekből áll. — Látod kis leányom, ez a tükör a testünk számára van, de neked van ám másik tükröd is, a melyik a lelked számára való. Ez pedig nem más, mint a te jó édes szüléd Nézz csak mindig ő reá s iparkodjál olyan lenni" mint ő. Ebbe a kis tükörbe nagyon sokszor ne tea kingess, mert elkényeztet, de a lelked tükrét, éde anyádat mindig tartsd a szemed előtt s tanuld meg tőle hogyan kell a jó Istent meg az embereket szeretni. Szaladj most ezért a másik tükörért is kezet csókolni. Az öreg Notáriás szentencziái. Feleség Sára ! Emlékszel-e, mikor igy farsang derekán, la haza vittelek az uj tűzhelyre. Fiatal szép menyecske voltál bizony Sára, meg kell adni! De a lelked csak mindig az apád házába vágyódott. Meg is esett a szivem, hát rimánkodásodra haza eresztettelek egv egész hétre. Nem tehettem mást, mert nagyon kértél. Haza is mentél ... de szörnyen csudálkoztam, mikor három napok múltán egyszer csak betoppantál. — Mi az feleség, kérdeztem meghökkenve. talán bizony nem fogadtak szívesen ? — Nagyon szívesen fogadtak, szólottái. — Hát miért siettél akkor haza, kérdeztem ? — Hát tudod — szólottái édesen,jobb i tt h o n. mint o 11 h o n!
