Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-20 / 34. szám
268 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK-TÁRA. Könyves András bácsi oktatása. Még egy pár szó a felleglövöldözésről. Magyar Kánaán. Lelkem előtt áll a dús magyar Alföldnek a képe. Elgondolom, hogy talán csak a bibliai szent Kánaán országa, ez a fejjel-mézzel folyó föld, lehetett gazdagabban termő. Hiszen a felséges Úristen tetejes mértékkel áldotta meg a szép magyar Haza földjét!... Csak a szegény népnek akadnának igaz barátai többen és lennének hathatós pártfogói ott fent-fent az ország magas kormányszéke körül!... A sik föld lakója maga előtt látja a messze- terülő kalásztengert, mely sárgulva oly szépen hullámzik, reng, zizeg a lég* enyhe fuvallatában. Istenadta áldás! Bűvös-bájos a kép, miként Petőfi éneke szól a hazáról: Arany kalászszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve üz tündérjátékokat---A te méltó haragodnak csak a szőlőhegyektől De, édes jó Istenem kitöréseit, a jégviharokat, lehetne távoltartani? Hát ala- pályos vidékek már nem har- czolhatnának jó reménységgel a jeges felhők ellen ? A szőlőbogyónak édes nedűjét adtad Uram a szent áldozathoz: adtad orvosságnak és a szomorodott szivek vi- dámitására! De vájjon nem véd- hetnők meg a felleglövöldözés módján egyéb terméseinket is ? Nekünk és állatainknak való más gyümölcseinket is. Kenyérföldjeinket is, a honnan az a jó aezélos búza kerül, melytől egészségünk, izmainknak aczélereje lészen .. Atyámfia, ki sik földnek lakója vagy, azok után, amiket én a fellegüzésről irtani, joggal, kérdezősködhettél magadban úgy, mint elébb. És én jelen Írásommal logok igyekezni, hogy megfeleljek a te kérdéseidre, — már amennyire a mai tudomány okosan eligazíthatja az embert. Különben is a tiszta igazságnak tartozom, midőn mai soraimmal még kiegészítem az én, immár három rendbeli oktatásomat a fellegkergetésről. Próbaháboni a sik földön. Nem lehet eltagadni, hogy ami hírek csak érkeztek hozzánk a felleglövöldözésekről, azok mind hegyes, dombos vidékekről érkeztek. Eszerint tehát még nem volna egészen kipróbálva a fellegkerge- tésnek dolga. És sokan úgy vélekedhetnének, hogy hátha a lapályos vidékeken talán nem, vagy csak tetemes költséggel sikerülne a jégvihart feltartóztatni és ártalmatlanná tenni ? Arról van szó, atvámfiai, hogy amint már tudjuk, a fellegek vizcseppecskéi nagy magasságokban melegszik a föld színe, és ezáltal a fellette levő levegő is felfelé vastag rétegekben hévül át. Tehát nyáron igen magasan járhatnak a fagyásra váló fellegek. Már most az következnék, hogy dombról, meg hegyoldalról lövöldözvén, közelebb érné az ember a jeges fellegeket, mint a sik földről, vagy a völgy fenekéről. Hiszen van valami a dologban, de bizony nem nagyon sok! Emlékezhettek még, atvámfiai, hogy mit jelent az, mikor mondjuk: ez a hely, vidék, vagy hegycsúcs ennyi meg ennyi méter magasan fekszik a tenger színe felett ? Könyves András bácsi már irt arról nektek a mi derék újságunknak ez évi 4-ik számában. Nos, hát a Stájer szomszédok a tenger sziliétől számítva, legalacsonyabbról 400 méter magasságból ágvuznak a viharfellegekre. A mi magyar Alföldünk pedig ugv átlag nem sokkal fekszik mélyebben, és igy az a 200—250 méter különbség talán mégsem lesz olyan nagy, bog}’ emiatt a felleglövöldözést már előre is haszontalan erőlködésnek tartsuk és azt a próbaháborut elmulaszszuk. Meglehet, hogy sik földön talán több lövöldöző telepet kell majd felállítani, talán nagyobb taracz- kokat és rájok való még nagyobb tölcséreket alkalmazni és gyorsabban tüzelni a mozsarokból. Tehát úgy lehet, hogy az Alföldön talán valamivel többe fog kerülni az a felleghajtás, mint dombos, hegyes vidéken. De hát elhagyjuk-e, hogy egy- egv jéghivar ki tudja hány száz meg százezer forintnyi károkat okozzon, mikor pár száz forint költséggel azt a veszedelmet talán elhárithatnók ? Pár héttel ezelőtt egy budapesti ujságlap is, amely mindenben az országnak és a népnek javát akarja, éppen azon tűnődött, hogy vájjon hát a sik földön mitevők legyünk? Persze, ő is erősen sürgeti, hogy meg kell próbálni a felleglövöldözést az olyan lapályos vidékeken is! Hát ugv van. atvámfiai, az a fellegkergetés dolga még érés alatt áll. Azonkívül innen-onnan a nyárnak is vége felé közeledünk már. A jégviharok ideje is lassanként lejár, és igy erre az esztendőre már jóformán lehetetlen is, meg felesleges is a készülődés. De szabad ám előre is gondolkozni, tervezgetni a dologról! Egy kis német könyvecskéből olvasom, hogy - tekintélyes, tudós emberek keresik fel Dél-Stájer- országot és tanulmányozzák, vizsgálják tovább a felleglövöldözést. Mert hát végtére is meg kell tudni azt, hogy voltaképen mit és menynyit várhat a gazdaközönség az ilyen ártatlan háborútól? Azok a tudós emberek pedig a stájer kormányzóságnak időnkint jelentést tesznek az ő tapasztalásaikról, és igy mi, magyarok is a jövő esztendőre még biztosabb tudomásokat fogunk szerezhetni az élelmes stájer szomszédok kísérleteiről. Nagv-Bánva és vidéke.
