Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 211 TÁECZA. A búzaszem. Egy hegyszakadékban találtak a gyerekek valamit. mi épen olyan volt. mint egy tyúktojás, a közepén rovátkás volt, a formája nagyon hasonlított a maghoz. Meglátta ezt egy ember, a ki épen arra járt. megvette öt krajczárért a gyerekektől, behozta a városba és mint ritkaságot eladta a czárnak. A ezár összehívta a bölcseket, megparancsolta, hogy kutassák ki, mi lehet az, tojás-e vagy mag? A bölcsek csak gondolkodtak, csak gondolkodtak, de feleletet nem tudtak adni. Az a valami pedig ott hevert az ablakban. Odarepült egy tyuk, elkezdte kopácsolni és lyukat kopácsolt rajta. Hogy mag, most már biztosan tudták. a bölcsek meg is határozták: búzaszem. A czár elcsodálkozott s megint parancsot adott a bölcseknek, kutassák ki, hol terem ilyen búza- szem? A bölcsek gondolkodtak, gondolkodtak, bújták a sok könyvet, de semmit sem tudtak kiböngészni. Elmentek a czárhoz és igv szóltak: — Feleletet nem adhatunk. Könyveinkben szó sincs ilyen buzaszemről. Meg kell kérdezni a gazdákat. talán fogja tudni valaki, mert hallotta a nép véneitől, hol termett ilyen búzaszem? A czár kiadta a parancsot, hogy hijják el a legöregebb gazdát. Hoztak is egy őszszakállu, fogatlan kis embert, ki nagy-nehezen, két mankón bekocogott. A czár megmutatta neki a szemet, de az öreg már alig látott, hát felig tapogatta, félig nézte, — Nem mondhatnád-e meg nekem öregem hol terem ilyen búza? — kérdezte a czár. Talán te is vetettél valamikor ilyen magot, vagy vettél valaha életedben ilyen búzát ? Az öreg süket volt a fél fülére, csak nagy- nehezen hallotta és fogta fel a kérdést. Így felelt: — Nem, az én földemen soha sem arattam ilyen búzát, sem nem vetettem, pénzért sem kaptam, sehol. Ha vettük a búzát, mindig rendes szemű volt. Meg kell kérdeznem az öregemet, az talán megmondja, hol terem az ilyen búza ? A czár maga elé hivatta az öreg ember atyját. Előkeresték és vitték a czárhoz. Egy mankón jött. Megmutatták neki a magot. Az öreg nézte, szeme még jó volt. — Nem tudod öregem, — kérdezte a czár, — hol terem az ilyen lnízaszam? Ilyet szoktál te vetni a földbe, vagy vettél valamikor ilyen nagyszemü búzát? Egy kicsit nagyot hallott az öreg, de még sem volt olyan süket, mint a fia. — Nem, — válaszolt — nem is vetettem, nem is vásároltam ilyet sehol, mert még az én fiatal koromban nem is ismertük a pénzt. A maga kenyerét ette mindenki, a szükségben pedig megosztottuk egymással. Hogy hol termett ez a mag, nem tudom. A mi búzánk is nagyobb volt, jobban is fizetett, mint a mostani, de ilyen nagyszemüt még én sem láttam. Hallottam valamikor apámtól, hogy a föld egykor jobban termett, majd megkérdezem őt is. Utána küldtek az apjának. Belépett egy aggastyán könnyen, mankó nélkül, szeme fénylett. szinte beszélt. Okával-foká- val megnézte a búzaszemet. — Jaj be régen nem láttam ilyet, kiáltott örömmel. Leharapott belőle egy kis darabot, kóstolgatta, aztán igy szólt: — Ez az! — Mondd csak nagyapó, mikor termett ilyen búza és hol ? — Mindenütt az én időmben, — -válaszolt az öreg. -- Ilyen búzából sütöttünk akkor kenyeret. Akkor még bűnnek tartottuk pénzért adni vagy venni a kenyeret, a pénznek hire sem volt, de kenyér, az volt elég. — Két kérdésre felelj nekem most, szólt a czár. Először is hogy van az, hogy most már nem terem ilyen búza? Másodszor pedig, hogy lehet az, hogy az unokád már két mankón jár. a fiad egyen, te pedig mankó nélkül vígan jársz, a fogad mind meg van. a szemed fénylik, mint egy fiatal emberé, a hangod erős? — Először is azért nem terem most ilyen búza, mert az emberek nem elégszenek meg a magukéval. megkívánják a másét is. Másodszor pedig az emberek nem élnek úgy, mint ezelőtt. Nem szeretik az Istent, lépten-nyomomon megbántják, sőt káromolják. Tolsztoj/ Leo után I)r. Bodnár Virgil. ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Tudninalók az adóról. .Ír adóbevallás. November havában a házbér vallomás iveket kell kitölteni. Deczember havában a III—IV. oszt. kereseti adó, tőkekamat és járulék adó, hányaadó vallomási iveket kitöltve, az adóhivatalhoz benyújtani. Január havában az áltálános jövedelmi pótadó leírása végett bekebelezett adósságait bejelenteni az adóhivatalhoz. Ha ezeket 31-ig elmulasztja, saját magának okoz kárt. Április havában a hadmentességi díj vallomási ivet kell beküldeni. Junius havában van a fegyveradó bevallásának ideje. Mikor kell a: adói fizetni A adó negyedévenkint törlesztendő. Határidők febr. 15.. máj. 15., aug. 15., nov. 15. A ki ezeket betartja, az késedelmi kamatot és behajtási illetéket nem fizet. A megintés dija 5 kr. A végrehajtási dij zálogolásért forintonként 2 kr., árverezésért forinton- kint 5 kr.. azért jóravaló gazda nem hagyja idáig fejlődni a dolgot, minek fizessen pár forinttal több adót. mikor kevesebbel is megelégszik az állam. Általános szabályok. A fegyveradónál az újév augusztustól kezdődik. A fifioxera által elpusztított szőlőterületek földadó leírása iránt a bejelentést az adóhivatalhoz július elsejéig kell megtenni. A lakás üresedését, vagy az üresen állott lakás időközi bérbeadását köteles minden 15 na]) alatt írásban bejelenieni, ellenesetben tekintetbe nem veszik panaszát, vagy meg is büntetik. A ki uj házat épit, 10 évi adómentességért folyamodjék, mielőtt a lakásba be nem költözött vág}' azt bérbe nem adta. Állatbiztosítás — a bajoroknál. Most. mikor hazánkban is komolyabban kezdenek foglalkozni az állatbiztosítás kérdésével, érdekes lesz tudni, hogy például Bajorországban az állatbiztosítást szövetkezeti alapon már régebben űzik. Egy központi államin tézet 1396-ban létesült. Ehhez a központhoz kezdetben 355 községi szövetkezet csatlakozott. Ma már azonban e szám 1080-re emelkedett. A biztosítási érték 47 millió márkánál is több volt a múlt évben. Lám lám, ilyen hatalmas ereje van a szövetkezetnek. Persze a központi intézetet a bajoroknál az állam 500 ezer márka előleggel és ezen kívül évenkint 40—70 ezer márka segítséggel támogatja !
