Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-25 / 26. szám
202 MAGYÁR FÖLDMIVELŐ Ilyen viszonyok között köszöntött be az 1898-ik év, mely az összes biztositó társaságoknak óriási károkat okozott. Itt volt tehát a legjobb alkalom, visszazsebelni az óriási pénzösszeget, melyet kiejtettek kapzsi markaikból. Hamarosan összeállottak az összes biztosító- társaságok s közösen elhatározták, a biztosítási dijak 40—50 százalékkal való felemelését, vagyis ez azt jelenti, hogy a ki a múlt évben 10 irtot fizetett biztosítási díjul, az az idén 14—15 frtot fog fizetni. Ez igy kicsinyben nem is tűnik fel oly rémitőnek, mintha miliőkről volna szó, mert hiszen ez minden két milliónál egy millió áremelést jelent. Oly óriási összeg ez, melyről jóformán fogalmunk sincs. A kartellbe lépett társaságok előtt kettős czél lebegett. 4'udták azt, hogy a nagyra nőtt merkantilizmus börzéi, papiros búzái és különféle vérszopó szörnyei a magyar mezőgazdaságot a tönk szélére juttatták, hogy a vérszegény gazda olyan mint a vízben fuldokló : hozzá kap nemcsak a segélyt Ígérő szalmaszálhoz, de még a — borotvához i s. Az első föltevése tehát az volt a kartellistáknak, hogy emelhetik ők a díjtételeket: a gazda kényszerhelyzetéhen meg fogja fizetni azt. Es ha nem fizeti, a jó Isteniméi játszik hazárdjátékot — és a második föltevésük ami szintén hasznukra válna, hogy lassan megszabadulnak a nagy rizikóval járó jég- hiztositástól és tovább is hízhatnak a tűz- és élet- biztosítás mesés jövedelmén. 1 De megtörténhetik ám az is, hogy a kartellbe lépett társaságok spekulációja csütörtököt mond, mert hiszen a jog, törvény és igazság korszakának hajnalán eszébe juthat az országgyűlésen valakinek, felszólalni ez ellen a divatos rablás ellen. És az utolsó peczekben sikerül talán törvény * erőre emelni a kötelező állami biztosítást és sikerül talán kivinni, hogy azok a rémitő összegek, melyeket a biztosítási társaságok zsebre vágnak, az állam pénztárába folyjanak be. Ha minden gazda kötelezve lenne, biztosítani birtokát, akkor a biztosítási dijakat felére, vagy harmadára szállíthatnák le. Vagy ha már az állam a merkantelisták és hörze spekulánsok nyomása miatt nem segíthetne a tönk szélére jutott gazdák baján, mozduljon meg maga a gazda közönség és szövetkezeti utón alakítson, ne csak jég, hanem tűz- és jégbiztosítást is egy füst alatt. Azt hiszem az a nehány lelkes és önzetlen fő ur, ki eddig is sokat tett már a magyar föld- mives nép érdekében, ebben az ügyben is élére áll a mozgalomnak. Majd meglátjuk aztán, mit csinálnak a kartellbe lépett biztositó társaságok, ha felsülnek tisztességtelen spekuláczióikkal! A gyászruha története. Egész Európában a fekete ruha a gyász külső jele. A gyászolásnak ez a módja először 1563-ban kapott lábra Csehországban, a hol I. Ferdinand király felesége, Anna (II. Ulászló magyar király leánya) erényes életmódjával és jótékonyságával annyira megnyerte népének szeretőt, hogy mikor meghalt, egész Csehország gyászba borult s a nép fekete ruhában kisérte koporsóját. — Ez időtől fogva halottat fekete ruhában gyászolták Csehországban, a honnan ez a -szokás egész Európában elterjedt. Az uralkodócsaládoknak megvan a külön gyászszinük. A franczia királyok fehérben gyászoltak. Az angol királyi család gyászszine ma is vörös. Törökországban a kék, Egyiptomban a sárga, az afrikai szerecseneknél a sötétpiros. Érdekes, hogy a pápa vérrokonai nem gyászolják a pápa halálát. Azt tartják ugyanis, hogy a pápa halálával sem szűnt meg a családnak az a nagy szerencséje, hogy pápát adott a világnak. ÜGYES-BAJOS DOLGOK Hajmeresztő uzsora. Hogy a felvidéki népet mi kényszeríti a kivándorlásra, azt a következő eset világítja meg, melyben csak nemrég döntött a királyi kúria. Egy szegény mármarosmegyei lakosnak adóhátralék fejében lefoglalták egyetlen borját. Hogy megmentse a borját az elárverezéstől, a falu árendásától tiz forintot vett kölcsön egy évre öt formt, vagyis ötven százalékos kamat mellett. Az év végével nem tudott fizetni s kérte a hitelezőjét, hogy hagyja még egy esztendeig nála a pénzt. Teljesült is kérése, de most már nyolcz forint, vagyis 80 százalék további kamatot kötött ki a hitelező; ezenfelül az adósnak le kellett kötnie a pénz biztosítására a tinóját s az immár huszonhárom forintra nőtt összegről kötelezőt is kénytelen volt kiállítani. Látván azonban, hogy a felszaporodott tartozását sohasem lesz képes törleszteni, beállott a hitelezőjének szolgálatába har- mincz forint évi bérért s félévi szolgálattal törlesztett is az adósságból tizenöt forintot. A még fenma- radt nyolcz forintért beperelte a hitelezője a községi bírónál. Elmarasztalták s hogy a hitelezőt kielégíthesse, végre is kénytelen volt eladni a tinóját, melynek megtarthatásáért annyit küzdött és áldozott. Egyúttal azonban uzsora vétségért panaszt tett lelketlen hitelezője ellen. A mármarosi törvényszék, a debreczeni kir tábla s legközelebb a kúria is egyező Ítélettel az uzsorában bűnösnek mondták ki s három hónapi fogházra és a jogtalanul felvett ösz- szeg visszatérítésére Ítélték a lelketlen uzsorást, tekintettel arra, hogy »nemcsak a törvényesnél aránytalanul magasabb kamatot szedett, de a mi több, a sértettnek anyagi romlását idézte elő, a mennyiben kizsákmányolására éppen azt az időpontot használta fel, a mikor az adót szedik, a minek következtében egyetlen tinóját is kénytelen volt eladni. <5 Tehát a kúria kimondta, hogy uzsora vétségének esete forog fenn már akkor is, ha az uzsorakamatok ledolgozása czéljából szolgálatába fogadja a hitelező az adósát. Annak a pörnek uzsora adataiból tehát, a melyben ez a határozat keletkezik, megdöbbentő képe tárul elénk a nép lelketlen kiszipolyázásának és anyagi megrontásának. Atyámfiái, alakítsatok hitel- szövetkezeteket ! Gábor Áron kovácsai. Ki volt az a Gábor Aron. Hires ágyuöntő, negyven- nyolczas honvéd ami szabadságharczunkban. Most Székely földön mozgalom indult meg, hogy a hires á gyuönt ő- nek szobrot emelhessenek — Bereczk községben. Az első, a ki a szoborra adakozott Teleki Arvéd gróf voll, a ki egyszersmint azt az ajánlatot is tette, hogy a szoborhoz szükséges kovács mu n kákát ő m ag a fogja csinálni fiaival, akik szintén értenek hozzá. Lám lám, milyen jó ha a grófi ember is ért a mesterséghez. Ki keres többet ? Mihály gazda négy lóval hordja a vizet valami építkezéshez. Napjában sokszor megfordul a község kutjánál, honnan Goldstein bornagykereskedő mindenese szintén szállít vizet, de csak egy göthös lovacskával. Találkoznak is többször a kutnál Mihály gazda és Andris, a mindenes. — »Osztán csak egy lovatok van, öcsém ?« kérdi egyszer Mihály gazda. — »Az ám, csak egy'? — felel hetykén a legény — mégis többet keres ez az egy ló egy nap, mint a kend négy lova egy hét alatt.« — »Nem lehet a, öcsém« — véli Mihály gazda. — »Hűm ! Oka-foka van annak — mondja Andris. — A kend négy lova maitérhez hordja a vizet; az én gazdám egy lova pedig borhoz« -
