Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
Megjelenik minden vasárnap. f Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent Istváii-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre.....................2 frt — kr. Fél évre..........................1 » — » Negyed évre » 50 » Hallgassatok meg! Rövid idő választ el — az aratástól. A mezei munkások legnagyobb része tisztában van azzal, hogy a nagy munkaidőt — hol és mily körülmények közt fogja tölteni? Mert az ország minden részéből jöttek az értesítések. hogy a munkás-nép az idén elég okosan sietett az aratási szerződés megkötésével. Szerencsés emberek ők. Főleg, ha a munkaidőt, otthon, vagv legalább a határhoz közel tölthetik. Mert hiába, a biztos, mindig jobb, mint a bizonytalan, ha mindjárt nem is olyan fényes, mint szerettük volna. Éppen azért kérve-kérünk beneteket atyámfiai, hogy elvállalt kötelezettségeteknek emberül feleljetek meg. Hallgassatok reánk; kik javatokat igazán akarjuk, mikor figyelmeztetünk a következőkre: Az egyetértést és békességet úgy ápoljátok magatok közt, mint legdrágább kincseteket. Mert a békétlenség sokszor nagyobb kárt okoz nektek is, meg a gazdáknak is, mint a vihar vagy jégeső. Nagyon vigyázzatok, hogy az indulat, hirtelen harag el ne borítsa jobbik eszeteket. Tudunk eseteket, mikor a munkásxrk kicsinyes dolgok miatt, elkapatva a szenvedélytől ott hagyták félben a munkát. Azt hitték nekük van igazságuk! Akkor látták be, hogy bizony nem úgy van, hogy elhirtelenkedték a dolgot, mikor már — késő volt. Vigyázzatok a lelkiismeretetekre is, erre a kis bíróra, melynek számolni tartozunk. Bosszú ne vezessen munkátokban; ez nem természete a magyarnak. Hej mert a bosz- szunak, mint a botnak két vége vagyon. Egyik végével árthatunk a gazdáknak, de a másikkal magunkat sebezhetjük meg. Az ám, fogjátok mondani, de nem mindenki szerencsés a dolgával. Ezer és ezer munkás van ma, a kik többé otthon nem kapnak munkát. Idegen földet kell felkeresni, elhagyni az otthont. Hát bizony ez baj. De vájjon ki oka e bajnak? Ugy-e, fogjátok magatok is mondani: ennek oka, hogy a múltakban hallgattatok a hamis emberek szavára. Megtagadtátok a munkát, elvesztettétek a bizalmat. Atyámfiái, ne öntsetek újból olajat a tűzre. Ha más felé is kell mennetek. ott mutassátok meg, hogy emberek vagvtok a gáton. Ha becsületes híreteket fogják hallani, az a bizodalom újra visszatér. Talán már jövőre is. Mig ha most is bosszút, haragot hordoztok szivetekben, úgy nemcsak a jelent, de a messze jövőt is elvesztitek. Távol családotoktól, igyekezzetek takarékos élettel enyhíteni a bajt, hogy munka után visszatérve" tieitekhez, eredményt mutathassatok fel. Mit tegyenek, azok, kik munkához még most sem jutottak? Bizony nehéz kérdés! De nem szabad elkeseredni ezeknek sem. Mert tapasztalhattátok. hogy azok, kik talán füt-fát Ígértek nektek most félrevonulnak, nem mutatják magukat. Vagy csak azért járnak köztetek, hogy még jobban elkeserítsenek. Van remény arra, hogy munkát kaphattok más irányban vagy más téren. Csak nem kell ölberakott kezekkel várni, hogy a sült galamb a szájba repüljön. Utánna kell nézni idejében és a kínálkozó alkalmat meg kell ám ragadni. Végre ne feledkezzék meg a munkásnép a jó Istenről. A magyar költő már régen panaszkodik, hogy Földeinken nincsen áldás, Oh de hiszen hogy is volna*? Mikor, a ki adhatna rá, A munkás azt káromolja. F'érgek eszik ki á magot, Elszárad a fii a réten . . . • Azt sóhajtja, a ki látja: Nem úgy van már, mint volt régen!
