Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
18(3 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Régente az eke szarván Ingott a szántó kalapja, Imádságát feje fölött Égi madár tanulgatta : Most máskép van ! Istehszidás Ajka minden igéjében, — Feje fölött holló károg : Nem ugv van már, mint volt régén! No hát legyen úgy atyámfiai, mint régen volt, mikor az emberek Istenben bizva dolgoztak és nem csalódtak! APRÓSÁGOK. Mi minden van az emberben? Egy német tudós kiszámította, hogy egy 69 kgmi súlyos emberben ugyanolyan alkatrészek vannak, mint 1200 tyúktojásban. A? emberben van annyi vas, bogy öt szeget lehetne belőle készíteni, van annyi zsírja, bogy hetedfél klgrám gyertyát készíthetnénk belőle, van annyi szén, hogy 65 tu- czat plajbászt csinálhatnánk belőle s van annyi fosfor, hogy 820 ezer gyufára is elég volna. Ezen kívül még 20 kávés kanálnyi só, 50 koczkaczukor és 12 liter viz is van az emberben. Vasút a tengeren. Olaszországból Szicziliába ezután csupán vasúton is utazhatik az ember; a messinai szoroson át lehet kelni a nélkül, hogy az ember kénytelen volna kiszállni a vasúti kocsiból. Az átszállás úgy történik, hogy az egész vonatot külön e czélra épített hajóra szalasztják s átviszik Olaszországból Szicziliába. Az első próbaátkelés kitünően sikerült; egy hat kocsiból álló vonatot szalasztóitok rá egy hajóra, a mely úgy van építve, hogy a vonat súlya alatt csak egy pár czentimétert sülyedt. Csak a kikötés hosszadalmas egy kissé, mert a hajó sínéit össze kell illeszteni a kikötőben levő állomás sínpárjával. Egy lö 60 krajczárért. Egy bérlő egy parasztnak azt mondta, hogy odaadja neki 150 frtos lovát 60 krajczárért, s másnapig szavának áll. Ara számított, hogy a paraszt az állam áltál nagyobbára már bevont régi krajczáro- sokat már nem bírja összeszedni. A paraszt azonban nem volt rest, hazasietett és kiürítette gyermekeinek cserépperselyeit, melyekben jókora mennyiségű krajczár volt. Másnap szolgájával elhajtotta a lovat sa(30 krajczárt kifizette az ámuló bérlőnek. A bérlő vissza akarta venni, de a paraszt 40 forintot követelt A bérlő 30 frtot kínált, de a paraszt nem tágított s a lovat elhajtotta. Csak hosszabb alkudozás után egyeztek meg s a ló 40 írtért ismét visszavándorolt előbbi gazdájának istállójába. Minek nézi a szerecsen a vasúti vonatot. Francziák, németek és angolok nyakra-főre építik a vasutakat a szerecsenek földjén; az angolok már Afrika szive körül rakják le a négerek nagy ámulatára a síneket. A munkások egyéb dolguk vau, semhogy megértessék a feketékkel, mire jó a vasút, mi hajtja a vonatot. Egy szerecsen a maga észjárása szerint imigyen vélekedett a vasúti vonatról: »Az a hosszú állat a fehéremberé. Az állatnak csak egy szeme van. Tűzzel etetik, de dolgozni nem szeret. Mikor a fehérember munkára nógatja, az állat köpköd, sivit. nyöszörög. Nálunk nincs ilyen állat; messze idegenből hozza a fehérember, nem is egészséges az a nagy állat, mert orvosságot öntöget belé egy ember, nem is egy, hanem több helven«. TÁRGZA. A falu rossza. — A »Magyar Földmiveló« eredeti elbeszélése. — Csak az imint szabadult ki a katonaságból Vasas Bandi és máris abba az átkozott hírbe keveredett, hogy ő a »falu rossza«! Hej pedig, a kire egyszer azt mondják egy tisztességes faluban: — Ni, ez a falu rossza! Az ugyan czipelheti a maga és famíliájának átkát egész koporsójának zártáig. Mert ki légyen az a leány, a ki vele fejét beköttetnéKi légyen az a szülő, a ki házába be- ereszsze? A »ialu rosszáénak ott van mindennapi helve a korcsmában; meg hát — a községházának dutyijában. Mindezek után egy cseppet sem csodálkozhatunk, ha Dudás Mátyás házában nagy a bánat, nagy a félelem a mián, hogy egyetlen, nagy gonddal nevelt hajadonuk, a szép Juliska szivében Vasas Bandi tüzet vetett. Nem most, mikor Bandi haza került, de már elébb, mikor az élet első virágfakadását élték gondtalan, gyermeki boldogságban. Már pedig mindenki tudja azt, hogy a szerelem első fakadása nagyon nehezen veszti gyökerét; ott marad annak porczikája talán az egész életben. Dudás Mátyás is tudta ezt. Azért rettenetes tilalomfát állított a két fiatal szive közé. Es ha olv- kor az anyjuk puhítani akarta a »gazda szivét, igy szólván:- Apjuk te, hiszen a jó leány megpuhithatja még a vas szivet is. — A gazda féíemletes haraggal utasított vissza minden támadást. — Mert a kiből a katonaság nem űzi ki az ördögöt, abból a leány sem űzheti ki, ha mindjárt angyal lészen is. Juliska meg szomorkodott a családi tűzhelyen, mint a megsebzett gerlicze. Mit ér a szép vagyon, a jómód, ha övé nem lehet, a kit gyermeksége ' óta szeret lelkének egész szeretetével. És mikor esteliden a »gazda« újabb és újabb újságokat hozott Vasas Bandiról a »falu rosszá«-ról, féírevbnult, hogv kisírhassa magát. Reggelre aztán facsaró viz volt a szegény leány párnája, könyei áztatták facsaróra. l’gy szeretett volna avval a rossz Bandival ilyenkor csak egy pár szóra találkozni. Csak egyetlen egy szót akarna neki mondani, hogy szereti. Hitte a leány, hogy e szóban van kettőjük üdvössége. De nem lehet . . . Mit mond a falu, mit szól az apjuk . . nem lehet! .... A nap lenyugvóban volt. A mezőről már szállingóztak a munkások. Juliska is éppen a ke- resztutig jutott, hol a falu felé kell térni. Egyszer csak előtte áll Bandi. — Miért kerülsz te is Juliska? Szólott majdnem remegve az erős szál ember. — Mert szeretlek, felelt a meglepett leány lángoló arczczal. — Szeretsz ? A ki szeret valakit, nem kerüli.... — Tudja azt kigvelmed, hogy miért kell kerülnöm. — Mert a falu rosszának tartanak ugy-e? — Én nem. Sohasem is tartottam annak, szólott a leány és köny rezgett szemében. Bandi észrevette a könyét. Neki is a szemébe szökött a könyii és alig tudta kimondani: — Te nem tartasz annak? — Nem, Bandi. — Áldjon meg az Isten, te a jó Isten angyala, l'gy van az, hogy a kit egyszer az átok ver, azt át- kosnak tartja mindenki. Te leráztad rólam ezt az átkot Julis. Meglásd, másképpen lesz ezután . .
