Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

164 magyar földmi velő ISMERETEIK TÁRA. A tiroli nép. Ismerni a különböző népeket, azok életét, csa­ládi tűzhelyét, nemes és rossz szokásait, földmive- lését nagyon hasznos dolog ám atyámfia. Nemcsak kíváncsiságunkat elégítjük ki ezekkel az ismeretekkel, hanem sokat tanulhatunk, okulha­tunk a magunk javára. Aztán meg különösen két praktikus haszonnal is jár. Elsőben, hogy beláthatjuk: ni ni, de ám oko­sabb, életrevalóbb emberek is élnek a föld hátán nálunknál! Másodszor, hogy mi sem vagyunk ám a többieknél — alábbravalók, mint azt reges-régen megmondotta a németeknek a hős író : Zrínyi Miklós. Hát azért úgy hébe-korba itt az »Ismeretek« tár­házában bemutatunk nek­tek jó atyámfiai egy-egy né­pet, nemzetet. így például, most a tiroli népről fo­gunk elmondani egyet mást, mert meg­érdemli ez a derék nép, hogy megismerjük. A tirolok — általá­ban véve — szép, ta­karos külsejű e m b e- r e k. Szálas a termetük és nagy a testi erejük. Arczuk nvilt, szemük élénk. Bérezés a hazájuk, a zért találkozhatunk aggas­tyánokkal, a kik gyermeki fürgeséggel járnak alá- fel a magas hegyeken. Náluk is van azonban hiba. Hegyes országuk némely völgyeiben sok a görvé- lyes ember; ez a beteg­ség aztán kiveszi őket for­májukból. Hogy öltözköd­nek? Szeretik a kirívó ruhákat. A főbb völgyek földmivesei örömest hord­ják a térdig érő fekete bőrnadrágot, mellény fölé gombolt zöld nadrágtartó­val s a szinte fekete vagy zöld magas, csúcsos és szalagokkal díszített kala­pot. Ezt az utóbbit a nők is hordják. Milyen a termé- s z e tűk? Jókedvüek, őszinték, becsületesek és -— nagyon vallásos nép. Beszéd közben »tegezi« a főrangú urakat is. Legjobban jellemzi őket szor­galmuk ! Munkájukat mindig jó kedvvel, fiilyörészve végzik. Ha megzendiil a zene vagy dal, még a dolog mellől is tánezra perdülnek és aztán folytatják fá­rasztó munkájukat. Azért megelégedettek is. A leg­nagyobb veszélyben sem vesztik el ám bátorságu­kat, azért nem csüggednek el. A mihez hozzá fog­nak, abban kitartóak. Hallod-e magyar népem ? Ugv szeretik bérezés, hegyes hazájukat, hogy ha altól távol kell élniük — a honvágy betegsége gyötri őket! Ezt is Halljad magyar ember! Tisztelik az uralkodó házat, szeretik teljesíteni hazafias köteles­ségüket. Sokan önkéntesen mennek katonának és vitéz katonák lesznek ők. N a g y vadászok! Nagyon szeretik a czélba- lövöldözést, részint mulatságból, részint a harczias gyakorlat kedvéért. Innét van, hogy a tiroliak a leg­jobb lövők hírében állanak. A serdülő legénykék már bámulatos ügyesség­gel tudnak a fegyverrel bánni, azért hires vadá­szokká válnak. A zergéket szeretik legjobban zsák­mányul ejteni; egy zergéért sokszor naphosszat el esuz-mász a tiroli a durva sziklákon; a leghidegebb téli éj (szakákat éhen-szomjan virrasztja keresztül. Élelmes nép! Jólehet a föld művelése a nagy hegységek mián rendkívül nehézségekkel jár, azért a tiroliak kitartó munkával a legterméketle­nebb földet is jövedelmezővé teszi. A mivelhető föld csekély, éppen azért nagy gonddal és lelemé­nyességgel veszi munka alá legkisebb földterületet, hogy abból halmot csikarjon ki. E mostoha föld felmutatja a gazdászatnak majdnem valamennyi ágát. Tirol északi oldalán, valamint a téli hegyvidéken is a nép különösen marha tenyésztéssel foglalkozik. Ezt a völgyi kövér me­zők, a jó alpesi levegő igen elősegítik. A pásztori élet igen ki van fejlődve. Mi­kor a szép szarvasmarhá­kat a legelőre terelik, mindig nagy ünnepélye­ket tartanak. A pásztorok őrkunyhókban laknak.Egv- szerüek ezek és csak éppen arra valók, hogy a szer­fölött viharos időjárás el­len menedéket találhassa­nak. A tiroli ember hoz­zászokott a legnagyobb vi­szontagságokhoz. Iparuk és kere s- k edel m ü k is v i r á g- z i k ! Szeretnek üzérkedni, a mi sokszor elviszi a tirolit messzeföldre. Itt mint mesterember vagy ke­reskedő szerezgeti össze nagy takarékossággal a a pénzt; aztán siet haza, hogy honi tűzhelyét bold- githassa. A házaló-keres­kedést is űzik. Némelyek betanított kanári vagy más madarakkal vándorolnak országról-országra. Mások szőnyegekkel, narancsok­kal aszalt gyümölcsökkel, olaj, fenkő, fa vagy gipsz alakokkal, keztyükkel ke­reskednek. Ilyen tiroli emberek­kel bizonyára ti is találkoz­tok olykor-olykor atyám­fiai. Hát jusson eszetekbe,, hogy e nép ilyen ám! Lám a tiroli nép szeret ám tanulni, olvasni, okulni . . . igy hát tud boldogulni is! Mit tanul h a t u n k m i n d e z e k b ő 1 ? Hogy a mely nép vallásos, munkaszerető, kitartó, élelmes az boldogul is ám. Hej ha a tiroli gazdának például akkora földecskéje lenne, mint nálunk Péter Pál­nak vagy Pál Péternek, akkor mutatná csak meg, hogy kitartással leleményességgel mire mehet az ember. A magyar nép is kezdi belátni, hála Istennek, hogy bizony a helyes és kellő mértékű olvasás már már olyan szükséges az embernek, akár az eledel. Csak vigyázni kell. Mert a rossz és túlságos sok ételtől megcsömörlik az ember. Igv jár lélek a rossz olvasmánvokkal is. Az első séta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom