Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
MAGYAR FÖLDMIVEL Ő 165 MAGYAR GAZDA. Egyetmást a burgonya töltögetéséről. Gazdáink évről-évre töltögetik a tengerit, burgonyát, de azért ritkán gondolnak arra, hogy hát — Ni te má’, voltaképpen mi is volna a titka ennek a töltögetésnek ? — Hát mire azt tudni, mondja reá egyik-másik gazda, hát úgy szoktuk, úgy láttuk, mióta csak élünk. De nem oda a buda gazduram! Jó azt ám tudni. Mert ha belátjuk annak mivoltát, akkor sokkal helyesebben végezhetjük a munkát és a mi fő, a maga idejében. Nem lesz tehát hiábavaló, ha egyelőre megbeszéljük a burgonya töltögetést. Mikor töltögetünk, akkor a burgonyaszárnak alsó részét befödjük földdel. No lám, ezen eljárással, mintegy kényszerítjük a szárat, hogy betakart részein uj gyökeret hajtson, az uj gyökereken, meg uj gumókat képezzen. Tehát nagyobb termést a d j o n. A töltögetéssel továbbá porhanyitjuk a földet. Ugyan miért jó ez a porhanvitás ? Azért atyámfia, hogy abba a levegő és világosság kívülről jobban behatolhasson és korhaszszák azokat az anyagokat, a melyekből a növény táplálkozik. Mert tudjuk ám, hogy a növénynek éppen úgy szüksége van a táplálékra, akár az embernek vagy állatnak. A töltögetéssel aztán a gyomokat is irtjuk, agyagosabb, keményebb földön pedig előmozdítjuk, hogy a netaláni esőzések után mutatkozó fölösleges viz, (a melyet a burgonya nem szeret) minél hamarább és minél könnyebben lefolyliassék és a nap hamarább melegítse fel a földet. No lám, hát ha a gazda, meg a munkás ember igy rendre tudja, belátja, hogy mennyi haszna van a töltögetésnek, bizony hogy akkurátosabban fogja végezni vag\r végeztetni a munkát, mert tudja ám, hogy ez nem olyan czifra-komédia, hanem fontos dolog a termés eredményére. Az ám, de a töltögetésnek csak akkor van nagy látszatja, ha eltaláljuk az idejét meg a módját. Az agyagosabb, keményebb föld jobban megkívánja a töltögetést, mint a homokosabb. Mert az agyagosba különben is sekélyebbre ültetjük a burgonyát, tehát uj föld kell neki, hogy uj oldalgyökeret ereszthessen, meg aztán az ilyen földnél a földszinnek megkérgesedés sokkal veszedelmesebb, mint a homokos földön. Végre az agyagosabb földnek nagyobb szüksége van, bogy a viz gyorsan lefolyjon és a nap melegéhez jusson. A homokos föld lazább, a levegő ebben köny- nyebben belejuthat, a felszín sem cserepesedik meg olyan könnyen a nedvesség is hamarább átszikkad. Itt tehát kevésbé szükséges a töltögetés. Sőt, ha a gumó legalább is 10 czentiméter mélyen fekszik, a magasra való töltögetés — különösen száraz időben — árt. A föld ugyanis túlságosan kiszárad a töltögetés után, úgy hogy a növény egészen elfony- nyadhat. Itt teliát vigyáznunk kell. Az is fontos kérdés, hogyan és mikor töltögessünk ? Azt a földet, melyet a bokor tövénél összeszedünk, finomra aprózzuk el, bogy a szárakat jól körülvegye, azokhoz hozzásimuljon. A töltögetést tehát csak ügyes és jó lelkiismeretű munkás végezheti sikerrel. Csakhogy ez nem mindig a munkástól függ. A kemény, kiszáradt földön, úgyszintén a nedves, tapadás földet a munkás a legnagyobb igyekezettel sem tudja felaprózni, porhanyitani. Ebből tehát az a tanulság, hogy akkor töltögessünk, mikor a föld se nem túlságos száraz, se nem túlságos nedves. Igyekezzünk olyankor töltögetni, mikor a föld elég nyirkos, magától omlik. A töltögetöst ne halogassuk sokára, mert ebből kárunk leszen. de korán sem kell a munkát végezni, mert akkor a gyenge szárakat »elborit- j u k«, mi által a fejlődést egyidőre megakasztjuk. Mihelyt a burgonya zöldje annyira kifejlődött, hogy nem kell félnünk az elboritástástól, hozzá láthatunk a munkához. De a kapások kezére vigyázni kell. Mert a gondatlan munkások a bokor töve körül nem igen járnak a kapával, hanem csak a sorok közzül szedik ki a földet s húzzák ki a tő közzé. így a halom alatt kemény marad a föld s az ott fejlődő gyom felvergődhetik. Gasd’nram. Az állatorvos tanácsai. A baromfiak olykor begykemányedést kapnak. Ezen baj származhatik az emészhetetlen anyagok felszedéséséből. de abból is, hogy a baromfinak tisztán csak magtáplálékot adunk. A baj gyógyítható. Adjanak a beteg baromfinak reggel, délben és este egy evőkanálnyi olajat. Ha ez nem használna, ki kell vágni a begyét és tartalmát kiszedni. Persze ez a dolog veszélyes is lehet, azért nagyon vigyázzunk. A begy előrészén (de nem egészen alant) kell akivágást eszközölni. Jó aztán a sebet kárbolos vízzel kimosni és azután a sebet finoman be kell varrni. A KÖZSÉGHÁZA. A községi pénzek és értékek megőrzése tárgyában figyelemreméltó rendeletet adott ki az utóbbi napokban a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök. A rendelet azokból a szerzett tapasztalatok-ból indul ki, hogy több vármegye területén még mindig vannak népesebb. vagyonos és igy jelentékeny pénzforgalommal biró községek, a melyek nem látták el magukat a biztosság igényeinek megfelelő pénzszekrényekkel, úgy hogy a biró, illetőleg a községi pénzkezelő a beszedett adókat és egyéb közpénzeket a saját magán szerelvényében tartja és a magánpénzeivel keveri össze, holott ma már a tűz- és betörésmentes szekrények annyira olcsók, hogy azokat még a kevésbbé tehetős községek is több évre terjedő részletfizetéssel beszerezhetik. A beszedett. de még be nem szállított adókért és egyéb köztartozásokért, valamint általában a községi pénztárban kezelésbe vett pénzért s egyéb értékekért a községek anyagilag felelősek lévén, az említett vasszekrények beszerzését saját jól felfogott érdekük is követeli s csakis ily utón biztosítható a községi pénzeket kezelő tisztviselőnek a hatásos ellenőrzése is. Meghagyja ennélfogva a rendelet, hogy az óvadéktételre kötelezett pénztárossal rendező községek föltétlenül az ily szempont alá nem eső, de külön pénztárossal biró községek a tehetséghez képest kettős zárral ellátott tüzmentes pénzszekrényt szerezzenek be, az egyszerű pénzkezelővel rendelkező kis községeket pedig ilyenek beszerzésére — háztartási viszonyainak lehető kímélésével — buzdítsák, arra pedig mindesetre kötelezze a vármegye, hogy erős szerkezetű, jól zárható, a falhoz vagy padlóhoz erősített tartókban őrizzék a tulajdonukban levő, vagy kezelésükbe jutott pénzeket és értékeket. A vasszekrények kulcsainak első példányai az elülj áróság tagjai közt úgy osztandók szét, hogy a pénzszekrényt egyik a másika nélkül föl ne nyithassa; a kulcsok másodpéldányai a község pecsétjével elzárva, a vármegyei központi pénztárában helvezendők el.
