Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-02 / 14. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 107 CSALADI-KÖR. Öntözködés. piros tojás. Hej a fiatalságé most az élet! Husvét első napjának délutánján, már készíti az üveget; — fogy a »rózsa-víz a patikából; a leányok meg kíváncsian találgatják: — Vájjon eljön-e ez, meg az, locsolódul ön- tözködni. már mint másnapra. Sok helyén úgy is hívják a hétfőt, hogy hát »vizbehányó.« Mert e nap aztán járja ám az öntözködés. Az apró fiuk verseket mondanak. A legények csapatostul járják végig a falukat s vödörrel, kupával öntözik a leányokat, kik — nézzétek már — még büszkélkednek vele, hogy többször váltottak szárazt. Hja, azt tartják, hogy a sok viz — kapósság jele.] Azonban nem egyszer tulságba is mennek- Hideg időben könnyen meghűlhetnek, vagy mint nem egyszer történt, a kupák, edények véres fejeket is okoznak. Azért a tisztes faluban az öntözködés is tisztességesen menjen ám! Az igazi Íiadd-el-hadd azonban az ünnep keddjén lesz, Ekkor majd a lányok járnak visszaönteni a legényeket. Persze, hogy a legén\r urainék közt már akad nem egy »kapatos« is. Nem is hagyja magát egykönnyen, hanem utálnia iramodik a leányseregnek és a melyiket eléri, vályúba fekteti és nem egyszer halálra öntözi a jég-hideg vízzel. No hát azért mondottam, hogy csak lassan és tisztességgel. No de bizony, hogy majd elfeledtem! Hát a piros tojás? A leányok szép piros tojásokkal kedveskednek. Meg aztán a tavasz első virágaival. Egy-egv legény büszkén olvasgatja a szép himeseket. Ä mellen meg annyi szép virágcsokor diszlik, hogy megszámlálhatatlan. Mindez nagyon szép és nemzeti szokás, csak az a kár, hogy sokan nem is törik a fejüket azon, hogy miért is divatozik az öntözködés husvétkor és mit is jelképez a piros tojás? Pedig hát tanulni nem szégyen, főleg mikor a játszáson kívül olyan szép tanulságot szerezhetünk belőle. Az öntözködés magyarázata ez: Régen, nagyon régen, a kereszténység, első századaiban, sokan a keresztény vallásra tértek, igy husvét táján. Rendesen nagyszombaton keresztelték meg, vagyis öntötték le őkel vizzcl. A katholikusoknál ennek emlékére szentelik meg e napon a vizet. Es e régi szokás emlékére maradt reánk aztán a húsvéti öntözködés is, mely — mint mondám, szép dolog, ha annak rendje és módja szerint megy végbe. (Babik), A piros tojás meg szépen jelenti a feltámadás feletti örömöt. A tojás ugyanis mozdulatlan testnek látszik, pedig élet szendereg bensejében és igy nagyon alkalmas arra, hogy a népnek eszébe juttassa a Megváltót, ki mozdulatlanul, meghalva feküdt a sirboltban, de harmadnapon dicsőségesen feltámadt, azaz kilépett sírjából. A piros szili meg az örömet jelenti. Rövidesen ennyit mondok el most a húsvéti tojás eredetéről. De, hogy sok szép történet fűződik még hozzá, az is bizonyos. Ha a jó Isten éltet bennünket, majd jövendőre elmondok egyet-kettőt. As öreg Nótárius. Kecskemétről évenkint átlag 50—(50 ezer métermázsa gyümölcsöt szállítanak el. Ebből Budapestre 5813 kosárral külföldre pedig 41 ezer kosárral vittek. Bizonyára jó pénzt kaptak érte, TÁRCZA. A hollófalusiak „szentelt“-je. — A Magyar Föld in Ívelő eredeti elbeszélése. — Régebben történt, de a jó hollófalusiak igazat fognak nekem adni, hogy betüről-betüre úgy történt, a mint elmondandó leszek. De mert az olvasók közt vajmi kevesen tudják hogy hát volta képen milyen község is — a derék Holíófalva, meg aztán milyen nép lakja, hát röviden ugv elöljáróba ezt kerítem ebbe. így aztán jobban ki fog tűnni, miért volt hires a jó hollófalusiak szenteltje . . .? * * * Hollófalva ugyanis derék magyar község vala. A falut a »Szilaj vize választotta két egyenlő j részre, azért nevezték az egyik részét vizen inéin -inek a másikat pedig vizen tuli«-nak. A szép fehérre meszelt házak közül két hatalmas torony emelkedett ki; mind a két templom méltó volt, hogy a jó Isten lakóháza lehessen. A »vizen inneni« tornyon hatalmas, arany kereszt ragyogott, a vizen túlin pedig nagy, fényes gombao hatalmas vitorla állott. Hát már ebből is sejteni fogja az olvasó, hogy a falu egyik felét katholikusok, a másikat meg kálvinisták lakták. Mind ázt pedig nem azért beszélem el, mintha a jó holló-falusiakat a vallás külömbözet lélekben is elválasztotta volna. De nem úgy ám! A vizen inneniek, meg a túliak, régi-régi testvéries viszonyban valának. És hogy ez igy volt, mutatja az a szép szokás a mi igy a húsvéti szent ünnepeken Hollófalván az ( öreg apáktól fenmaradt. A kath. hívek szép szokása, hogy husvét első napján a jó Isten házába »szentelni valót« pászkát (kalácsot, husnemüt) küldenek. Isten szolgája megszenteli a húsvéti pászkát, aztán a hívők haza viszik és nagy kegyelettel fogyasztják el. Szomszédok, komák, jó emberek meglátogatják egymást és szentelt«- tel kínálják meg a látogatókat. Miután pedig mondottam, hogy a hollófalusiak a vizen innen és túl egymással nemcsak szomszéd- ságban, de testvéries egyetértésben valának, nem fog rajta az olvasó esudálkozni, ha mondom, hogy a vizentuli kálvinista hollófalusi gazdát is nagy szívesen látták a vizen inneniek »szenteltre.« Minden vizen inneni családnak meg volt a maga húsvéti látogatója. Az már olyan régi, becsületes szokás volt Hollófalván, hogy »szenteltre« úgy szólván huh sem kellett! * * * A szent nagy hét napjai múlni kezdettek. A hívek mind a két templomba szent érzelmek közt járogatlak. A lelkek megszentelődtek, mintegy megtisztultak. Minden tűzhelyen a nagy ünnepekre készülődtek. Még a legszegényebb család is igyekezett, hogy összeszedje magát. Hiszen az ünnepre olyan fogékony a lélek. Még a harangok is jobban az ember szivéhez szólallak . . . Mintha azt búgnák — mondanák: — Jertek, mert most az Istenhez közelebb juthattok. De fájdalom. Hollófalván, a szent ünnepek előtti napokon a harangok mást hirdettek. A keresztes harangoka csöndes éjszakán egyszer csak kongapi kezdettek . . . — Tűz van, tűz van! hallatszott a vizen in- nenről! — Segítség, elveszünk!
