Magyar Földmivelö, 1899 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-30 / 31. szám
242 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Az idők jele. E czimen igen megszívlelni való dolgot irt a napokban »B. H.« fővárosi újság. Nevezett újság igy beszél. Mióta Dániel báró jónak látta a postatakarékpénztárnál a betétek után fizetett kamatlábat leszállítani, a betevők száma erősen megcsappant úgy, hogy az elmúlt években e czimen az eredmény alig volt p á r százezer forint. Ez év e tekintetben változást hozott A betevők várakozás ellenére sűrűn jelentkeznek, a mi annál meglepőbb, mert a betéti kamatláb maradt a régi. Beavatott körök a fenti jelenséget a takarékpénztáraknál előfordult sikkasztásokkal s a kisbetevók bizalmának a kisebb magánintézetek iránti megrendülésével hozzák kapcsolatba. Nagyon jó kapcsolódást csinálnak — ez alkalommal a beavatott körök. A sűrű és végzetes takarékpénztári bukások megrendítették az urak bankjaiban való hitet a takarékos, józan gondolko- zásu népben. Itt a szomszéd megyében, a márma- rosszigeti gyászos bukások alkalmával személyesen tapasztaltuk, hogy a nagy bankokból szedegették ki a keservesen összespórolt forintokat és vitték inkább a postatakarékba, bár — mint tudjuk —ottakamat- lábot ugyancsak leszállították. Hát ezzel kapcsolatban ismét csak egy újabb és erősebb okunk van arra, hogy sürgessük a hitelszövetkezeteknek az egész országban való terjesztését, alakulását. Olyan szövetkezeteknek, hol a szövetkezeti tagok mindegyikének szeme ott virraszthat a dolgok menetén és nincs egy »vezér igazgatóra,« meg könyvelőre bízva ezrek és ezrek vagyona, keserves, öregségre gyűjtögetett nyugdija. Gépvásárlási mánia. Már a magyar ember érti azt, mikor valakiről azt mondják: — Hja, hiába, ez az ő mániája. Némely embernek például az a mániája, hogy nyakra-főre veszi össze a földeket, ha mindjárt pénze sincs reá. Másik meg egy falka kutyát tart és igy tovább — van gépvásárlási mánia is. De még milyen! De még hány gazdának ásta meg ez már sírját! Mert ma igen könnyen hiteleznek mindenféle gépeket. Az ügynökök (vigéczek) sáska módjára ellepik a falvakat, sorra látogatják a földmiveseket. Persze az ügynök nem törődik a gépek kifizetésével! Neki az a czélja, hogy a felpénzt megkapja, mert abból a saját jutalékát mindjárt le is vonhatja. A többi a kereskedő gondja. Hogy aztán ebből mi következik, azt minden emberfia elgondolhatja. Olvastam egy újságból a minap, hogy egy olyan kis község nyakára, hol alig akad egy csé p lő gépnek dolga, nyolczat sóznak az ügynökök. No hát itt már aztán csakugyan szapora leszen a koldusbot! Az ilyen keserves csalódásoknak is elejét vehetik a hitelszövetkezetek! Vegyen a hielszövet kezet cséplő gépet és használják sorba a tagok. Akkor jutányosán lehet lesz majd a cséplést elvégezni és az esetleges kis haszon jusson a hitelszövetkezetnek, tehát a köznek! A hitelszövetkezetek tehát arra is jók, hogy a gazdákat kigyógyitsák a gépvásárlási mániából. Mert tessék elhinni, hogy nagyon sok községben nagy betegségnek bizonyodott ez a »mánia«, melynek szomorú halál lett a vége. Koszorús Péter. TÁRGZA. A rámás csizma esete. — Elbeszélés a régi palócz világból. — Elbeszélésünk idején a rámás csizmát még csak híréből ismerték a palócz földön. Apraja-nagyja bocs- kort viselt, vagy a kinek éppen módjában állott, sarut húzott. Csak Lóczon kezdett az újabb fajta lábbeli divatba jönni s a biró, meg a törvénybiró, ha a megyeházhoz hivatalosak voltak: fényesre kikefélt kordován rámás csizmában, kék mándliban jelentek meg. Bántotta ez a szomszédbeli rimócziakat s föltették magokban, hogy minden áron szert tesznek ők is egy pár rámás csizmára. Jaj de hogyan? Mikor Tőke Tamás rimóczi remekes csizmadia és czéhbeli atyamester hat forint nyolez garason alul nem szabja párját. Mindegy, a rámás csizmának meg kell lenni, ha másképen nem, kerüljön ki a község kaszszájá- ból, de a biró meg a törvénybiró ezután rámás jószággal járuljon a vármegye színe elé. Ha aztán a dolgukat elvégezték, odahaza vessék le, majd a polezra teszik, mig megint szükség lesz rá. Kiszabták tehát a rámás csizmát, még pedig csak hitelbe, Tőke Tamás móczi remekest bízták meg vele, meg ígérvén neki, hogy Pál-vásárra kikerül a tök, káposzta és aszalt körte árából. Elmúlt a Pál-vásár, meg aztán még egy vásár, ám a rimóczi kupaktanács megfeledkezett a fizetésről. Tőke mester átüzent Rimóczra, de biztató szónál nem kapott egyebet. Sok zaklatás után Tőke maga ment a csizma áráért. Estefelé érkezett Rimóczra. Egyenesen a községházára ment. Ott találta az egész községi tanácsot, minden pereputyostól; javában mulattak, épen farsangot tartottak. Szólt a duda, járta a táncz, csoszogtak a lábbeliek. Csak a biró járta a kopogóst, minthogy épen a rámás csizma volt a lábán, a melyet a kezében lévő mogyoró pálczával veregetett. Már pedig Rimóczon, Lóczon, meg Móczon a csizma szárát veregetni annyit tesz, hogy annak az árá ki van fizetve. Tőke Tamás czéhbeli atyamesternek értésére adatott ekképen, hogy semmi keresni valója, menjen békességgel haza, mert még majd a hátára kerül a folytatása. El is kotródott, borzasztó boszut forralván magában. Megjött az uj vásár. A rimóczi biró meg a törvénybiró elhatározták, hogy Váczra mennek az uj vásárra, egyúttal megnézik a nagytemplomot is, a melyet eddig csak híréből ösmertek. Egy kicsit kényes dolog volt az, mert a falunak csak egy pár rámás csizmája volt, már pedig, ha Lóczon, hol minden községbeli embernek volt mór rómás csizmája áthajtanak, meglátják, hogy csak egyiknek van rámás csizmája. De a biró furfangja segített ezen is. Elhatározták ugyanis, hogy a biró jobb, a törvénybiró pedig a bal lábára huzza fel a falu csizmáját és e szerint csak a csizmás lábokat lógatják ki a szekér oldalán. Úgy is lett. Rimócz községének a becsülete meg volt mentve. íme! láthatták a lócziak, hogy nemcsak a biró, hanem a törvénybiró lábára is került kordovány rámás csizma. A kocsi sebesen hajtőt Lóczról Mócz felé. Újabb riadalom támadt. Móczon lakik Tőke Tamás remekes mester, kinek a csizma árával tartoznak, ha majd meglátja a szekér oldalón kilógó csizmákat, még majd lekapja a lábokról. Itt gyorsan határozni kellett. Akké]) cselekedtek, hogy helyet cseréltek és most két bocskor lógott ki a szekér oldaláról. A csizmás lábokról, pedig a csizmát lehúzván, a saroglyába dobták.
