Magyar Egyház, 1999 (78. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal FELSZENTELTEK AZ ÚJJÁÉPÜLT MISKOLCI DESZKATEMPLOMOT Kezemben a színes kiadvány, s benne a megrázó és drámai emlékezés, Kádár Péter lelkipásztor szavai, ezzel a felhívással fordult a nemzethez: „Egyházunk, városunk és nemzetünk ékessége, kedves Deszkatemplomunk üszkös romokban áll! Gonosz kezek borították lángba. Mély bánat emészti lelkünket, sírva kérdezzük: miért? Egy gyülekezet hontalanul várja a közelgő ünnepeket. Egy város dermedten gondol a jövőre: mi következhet még? Egy nemzet szivén üt a gond: hát itt tartunk? Ez a templom egykor az élet virágait viselte díszéül, mert a hit élniakarása emelte. Lélek, lobogó szív, tűzben feltámadó főnixmadár képe, hangja ékesítette. Bár ezek valamennyien hamuvá égtek, szívünkben nem hamvadnak el. A madár újra feléled a hamuból, mert élet van benne elpusztíthatatlan. A hit krisztusi ereje csodákat tehet, ha elfogadjuk. Most még csak a kormos falak látszanak, de már ott éledezik a lelkünk mélyén! Végy részt a csodában, cselekedj érte, s hidd el, hogy a Lélek, a templom madara, az Elet újjáéled! A Miskolci Deszkatemplomért Alapítvány az alábbi számlaszámon várja az adományokat: 11734004-20433031 OTP Bank Rt.” Ezek voltak Kádár Péter lelkipásztor prófétai sorai, aki mérhetetlen fájdalmát cselekvő hitté tudta lendíteni 1997. december 4. óta, a tragikus nap óta, mind az öröm és a hálaadás napjáig, 1999. május 2- ig. „A tragédia hajnalán, — így emlékezik vissza a lelkipásztor — egy rettenetes élmény volt, mintha egyszerre mindenünk, házunk, hazánk elpusztult volna. Valami olyan érzés volt ez, mint amikor váratlanul, nagy ütés éri az embert. A teljes védtelenség érzése volt ez. Sírt mindenki, aki látta a lángoló templomot.” „De ott volt a megkapaszkodás lehetősége is, mert azt láthattam, hogy nem vagyunk egyedül a bajban. Elindult a zarándoklat a székelykapu felől a kőlépcsőn. Jöttek az emberek, az ismerősök, ismeretlenek, hívek, hitetlenek. Akik soha nem jártak ebbe a templomba. És most már tudták, ebbe nem is fognak. Valami végképp elveszett...” „Jöttek az újságírók, a tv riporterek. Tudtam, valamit üzenni kellene, valami előremutatót. Rákényszerültem arra, hogy túltegyem magam azon, ami nekem fáj.” „Amikor kiderült, hogy szándékos gyújtogatás történt és őrizetbe is vették a bűncselekménnyel alaposan gyanúsítható 28 éves miskolci férfit, még nehezebb volt a miért kérdésre mit mondani. Arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hogy nemcsak az embert kell itt keresni, meglátni és azonosítani, hanem azt a szellemet, ami emögött van, és ami tulajdonképpen a pusztulás szelleme. A másik oldalon pedig nem szabad megfeledkezni a pozitív hitről, hogy az Úristen mindent tud, az ő megengedő akaratával történik minden. A bibliából tudjuk, hogy a tragédiáknak van valami értelme. Tudnunk kell, hogy Isten a rosszból is valami jót fog kihozni. Valami jót, amit most még nem látunk, nem tudunk, de abban a szilárd bizalmunkban megmaradhatunk. Isten velünk van.” (Kádár Péter lelkipásztor szavai). Ez a csoda megismétlődik újra és újra. Ez történt a Miskolci Deszkatemplommal is. A legendák főnixmadara csodálatos módon feltámad. Hiába pusztítja a tűz, újraéled. A református egyház jelképében is ott van ez a madár. így a Deszkatemplom újjáépítéséhez adományt kérő szórólapokon is az ő példájára hivatkozva buzdították az embereket: legyetek részesei a csodának. És meghallották ezt a kérést ezrek, sok tízezrek. Jöttek az adományok. Egyházak, gyülekezetek, iskolák, intézetek, magánszemélyek, vállalatok, jótékonysági egyesületek sokan, sokan. Nemcsak Magyarországról, de Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról, Nyugat-Európából, Észak-Amerikából érkeztek a kisebb és nagyobb adományok. Az összefogás és a felelősségvállalás jelei. A szeretet nevében öszzefogott a magyar nemzet. Ezzel kiábrázolódott a hitvallás: nem templomot rombolni, hanem templomot építeni akarnak a magyar nép legjobbjai. Az Országos Műemléki Felügyelőség szigorú előírásokkal őrködött azon, hogy minden ugyanúgy épüljön újjá, ahogy volt. Gyönyörű munka volt ez a templomépítés. Akik a templom tervein dolgoztak, azok munkájukkal, önkéntes hozzájárulásukkal mutatták meg hitüket. Az építészek a tehetségük legjavát adták: Makovecz Imre vállalta a fővédnökséget. Mérnökök, szakemberek, kivitelezők stábja teljes odaadással és összefogással dolgozott. Erdélyből érkeztek székely és fafaragó emberek, akik művészi munkával, kézi faragással míves és hites remekművet alkottak. Computeres tervezéssel rekonstruálták a legoptimálisabb tervezetet a legmodernebb műszaki megoldásokkal. Például a tűzellenes berendezés egy rejtett műszer, ami ha tüzet észlel, automatikusan nyitja az épület sarkain elhelyezett csapokat. A templom új tartalommal lényegült meg: művészi kezek és szerető, gondos szaktudás formálták újjá ezt a Krisztusi tüneményt. A templommal együtt épült a szellem, a lélek is. Először elkészültek az újjáöntött harangok, s fel is szentelték őket tavaly év végére. A templom külső szerkezetének felépítése is befejeződött a tél kezdetére. Hátra volt a templom belső berendezése. Ahogy a pénz engedte, úgy haladt a munka. Még hiányzik az orgona, s vannak hátralévő munkák. Nagyon sok kiadást emésztett fel a teljes építkezés: 210 millió forintot. Tartalék nincsen, ezért érvényben van még az adakozásra ösztönző kérés: „vegyél részt a csodában.”
