Magyar Egyház, 1999 (78. évfolyam, 1-4. szám)
1999 / 2. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ A felszentelés napját 1999. május 2-ra tűzték ki, ami Anyák napja Magyarországon. Három istentiszteletet tartottak, de minden esetben kicsinek bizonyult az új templom. „Azért vannak itt sokan az örvendezésben — ahogy ezt Dr. Orbán Viktor miniszterlenök felszólalásában elmondta — mert a bajban is sokan együtt voltak.” Minden magyar püspök jelen volt: nemcsak a magyarországi, de a határon túli Magyar Református Egyház püspökei és elöljárói is. A polgármester, a város vezetői mind együtt ünnepeltek. A Magyar Televizió élő adásban közvetítette a délutáni istentiszteletet. Rendkívüli és felemelő volt minhárom felszentelő, hálaadó istentisztelet. Ezt szavakkal elmondani nem lehet, ez életre-szóló élményünk maradt. Férjemmel, Lukácsi Lászlóval az amerikai magyar református gyülekezetek nevében mindketten köszöntést adtunk át. Boldogok vagyunk, hogy ott lehettünk, s osztozhattunk az örömben. Hadd fejezzem be a beszámolómat öcsém, Kádár Péter lelkipásztor szavait idézve: „Nehezen született meg, de megszületett. Tél fagya szúrta át zsenge ereit, olvadás borította be fejét jéghideg lével, mégis kidugta büszke homlokát a romos rögök alól. Életvirág, vagy templom, amire gondolok? Mindkettő. Valami nagy erő lappang itt, amely téli álmok után talpra serkent. Ne fában keresd, és ne erős karokban, hanem az élet-lényű Felettedvalóban. Érte muszáj újraéledni. Neki enged a lágynyakú, alázatos hóvirág, hogy elhitesse a keménynyakú emberrel: a gyenge az erős, ha enged a legerősebb akaratának. Ha megérti a lét örökkévaló, isteni parancsát, hogy nem magunkért, hanem Érte élnünk kell. A teremtés óta ez a rend, ennek rendel alá mindent az Úr jó kedve. Ideje hát, hogy erőt vegyen ez a rend mindenen, ami pusztít belül és kívül, hogy bennünk már most a lába alá vessen minden uralmat és erőt. Többé ne kárt, a szívkeserítő gonoszt, a halált tekintsd uradnak, akit szolgáltál a szándékod gyökeréig, hanem az Életnevű urat! Mert megmérkőztek, és eldőlt, hogy ki az erősebb. Élet-virág, templom együtt mutat arra, aki a győztes. Nézz rájuk, és hidd, hogy így igaz! Élj!” Kádár Péter a Deszkatemplom lelkipásztora, a Miskolci Műemlék Desskatemplomért Alapítvány kuratóriumának elnöke ezeket a gondolatokat írta abban a kiadványban, melyet a Deszkatemplom újjáépítésének emlékére készítettek. Köszönjük minden gyülekezetnek, az egyházkerületeknek, lelkipásztoroknak, világi vezetőknek, egyéneknek az adakozásban és az imádságban való segítséget! Soli Deao Gloria, Egyedül Istené a dicsőség! Lukácsi Éva, lelkipásztor ADD MEG URAM A minedennapi kenyeret, A mindesti nyughelyét. Nyáron a nyájaskék eget, Télen a tűzhely meleget. Vizek jótevő hűvösét, Tisztaság tisztes köntösét. A harcben már kíméletet, Hogy elbírjam az életet, Kis gondot értem, mennyi bár Koccant tojásnak is kijár. És néha jó sugalmakat. Még el ne üljek hallgatag, Mesét, mely feltör könny helyett És másoknak is enyhület. Fölöslegképp meg ne tagadd: Néha mosolyom is megadd, Csak a kevés kevesekér’, Kiknek az még örömöt ér. És mindennapi hitemet, Hogy elvezesse szívemet A Tőled gyúló pici láng: A mindennapi Miatyánk. SZENTLÉLEK NÉLKÜLI KERESZTYÉNSÉG „És noha mi erőtlenek vagyunk, de vele együtt élünk majd Isten erejéből” (2 Kor 13,4) A Szentlélek nélküli keresztyénség nem ragályos. Nincs meg benne az a plusz, ami a magunkba zárt hitet tovaterjedő hitté teszi. Lehet, hogy a keresztyénséget úgy zárjuk szívünkbe, mint a vigasztalást, menedéket, hitet, reménységet. Ez is jó, de nem elég. Semmi sem a miénk, amit nem osztunk meg másokkal; amit nem lehet megduplázni és átvinni mások életébe. Valaki azt kérdezte: „Hűtőgép vagy keltetőgép vagy?” Vannak, akik megfagyasztják az életet, és vannak, akik megtermékenyítik azt. Vannak, akik valami meleg együttérzést, valami izzást árasztanak maguk körül. Ez új életet, új reményeket, új törekvéseket fakaszt. Valaki azt mondta: „Egy valóban Istentől érintett ember befolyást tud gyakorolni az egész vidékre - tíz mérföldnyi körzetben”. Az öt kenyér és a két hal nem volt elég ötezer ember megelégítésére, de amint "átadták Krisztusnak, kezei közt már elégséges volt. R. Bende Mária E. Stanley Jones
