Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal Egyházunkhoz csatlakozott British Columbia vancouveri gyülekezete. „AZ ÉVTIZEDES ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK...” Vancouver környéke magyarjainak évtizedek óta nem volt önálló lelki otthona, ahol imádkozni, zsoltárokat énekelni, egymás örömeinek örvendeni vagy bánatán búsulni tudjanak. Egyházaink a kanadai angol egyháztesthez tartoztak. Ezért öröm számomra, hogy az évtizedes álmok valóra váltak, és a mi gyülekezetünk az Amerikai Magyar Református Egyház példáját követi. Ez a felépítés és gyakorlat a magyarországi református egyházak működésének mintáján épül. A mi Urunk összegyűjtött minket is mint egy gyülekezetei itt, Vancouver környékén. „Egy lélek által mi mindnyájan egy testté keresztelkedtünk meg.” (Kor.: 1:12-13) Hitbeli meggyőződésünk szabja meg életmódunkat. Hálát adok Istennek, hogy keresztyén hitünket olyan egyháztest keretein belül gyakorolhatjuk, mely része a protestáns közösségnek. Ezekkel a gondolatokkal, kegyelemmmel és reménységgel folytatjuk megkezdett munkánkat a mi mennyei Atyánk segítsége által. 1996. április 7, húsvét vasárnapja óta vagyok a Vancouveri Független Magyar Református Egyház megválasztott lelkipásztora. Ezen a napon terítettük meg először az Úr szent asztalát úrvacsoravételre. Ezt megelőzően, március 3-án, egy harminc tagú magyar csoport vett részt a befogadó Hope Reformed Church úrvacsorái istentiszteletén, majd egy szeretetvendégségen a holland gyülekezettel. Április óta rendszeresen tartjuk istentiszteleteinket vasárnaponént déli 12 órától. 1996. május 26-án Forró Sándor, az Amerikai Független Magyar Református Egyházkerület püspöke, hivatalosan is beiktatott lelkészi hivatalomba és feleskette az egyház vezetőit. Augusztusban megemlékeztünk az 1100 éves Magyar Államiságról és ezzel párhuzamosan a Reformáció 479. évfordulójáról. Június 23-án megrendeztük első piknikünket a Burnaby Parkban, majd szeptemberben megalakult a Lórántffy Zsuzsanna Női Kör. Vasárnapi iskolánkat szeptembertől májusig tartjuk. Októbertől kezdve megkezdtük a házi biblia órákat. Havonta kétszer jövünk össze ezekre az áldott alkalmakra. Az itt felsorolt események történelem számba mennek, hiszen minden „első” volt gyülekezetünk életében, de nem az utolsó! Lelkészi hivatásomat küldetésnek és elkötelezettségnek tekintem. 1996 áprilisa óta rendszeresen végzem pásztori szolgálataimat. Gyülekezetemmel együtt növekszem hitben és szeretetben, hogy Istennek és az embereknek áldássá váljak. Sokan fordulnak hozzám bizalommal, tanáccsal vagy éppenséggel egy fohásszal. Örömünket, fájdalmunkat osztjuk meg, megsokszorozva így a boldogságot, vagy megenyhítve a szomorúságot. Gyülekezetünk olyan, mint egy családi közösség. Az elmúlt hónapok tapasztalatai azt mutatják, hogy Istenhez szóló imánk meghallgatásra talált. Szolgálatom középpontjában mindig az Evangélium üzenete áll. Minden vágyam Jézus Krisztust és magyar népemet szolgálni. Szolgálatomhoz, az igehirdetéshez, szorosan kapcsolódik a lelki gondozás. Vigasztalást, reményt szeretnék oda vinni, ahol nagy a hiány, az élettel való küzdelem, vagy éppenséggel gyötrő betegség, szomorúság uralkodik. Lelkesedéssel és reménységgel indulhatunk a gyülekezet vezetőivel együtt. Szívünket Isten készítette elő a szolgálatra. Fábián Lajos Fábián Lajos lelkipásztor és felesége, Erzsébet.
