Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám
8. oldal MAGYAR EGYHÁZ Egyházunk eseményei: Kereszteltünk három alkalommal. Temettünk egy alkalommal. Házasságkötés volt egy alkalommal. 1996. december 14-én tartottuk első bazárunkat, ahol finom magyaros ételeket, süteményeket, hurkát és kolbászt árusítottunk. Zsapka Katalin kézimunka kiállítása emelte a magyaros hangulatot. December 22-én, az istentiszteletet után, karácsonyi ünnepséget tartottunk, melyen a Lórántffy Zsuzsanna Női Kör ebédet szolgált fel. December 25-én karácsonyi ünnepi istentisztelet volt úrvacsoraosztással egybekötve. A szent ünnepet Harangi Joli vezetésével kórusunk köszöntötte. Dicsérünk Úristen Gyülekezetünk első kicsiny csoportja Nt. Fábián Lajos lakásán gyűlt össze ahol megkértük, vállalja el kis gyülekezetünk lelki gondozását. Elhatároztuk, hogy engedélyt kérünk a holland református gyülekezettől templomuk és helyiségeik hetenkénti használására. 1996. április 7-e óta ott tartjuk istentiszteleteinket. Ugyancsk 1996 április elejére végezték el a hivatalos teendőiket az ideiglenes „direktorok”: Fábián Lajos, Murguly László, Nagy Jenő, Németh Attila, Szántai Zsuzsanna és Vízváry József. Victóriából jött a „hétpecsétes” levél, miszerint gyülekezetünk a kanadai törvényeknek megfelelően bejegyeztetett mint a Vancouveri Független Magyar Református Egyház. Első hivatalos gyülekezeti gyűlésünket már a holland református gyülekezet épületében tartottuk. A jelenlévők elfogadták az Alapszabályt és felkérték Nt. Fábián Lajost, legyen gyülekezetünk lelkésze. Ekkor történtek a presbiteri tisztségre is a jelölések. Ugyanekkor döntöttünk arról is, hogy keresni fogjuk a kapcsolatot az Amerikai Független Magyar Református Egyházkerülettel. Lelkészünk hivatalos beiktatását 1996 május 28- án az Amerikai Független Magyar Református Egyházkerület püspöke, Forró Sándor végezte. Ugyanekkor tötént a nyolc megválasztott presbiternek a beiktatása is dr. Csapó Imre, Haász Etelka, Hajtó Julianna, Lekner András, Nagy Jenő, Németh Attila, Rácz Jolán és Vízváry Ilona személyében. * * * 1996 decemberében a vancouveri gyülekezet az alábbi köszönőlevelet küldte az őket testvéri szeretettel befogadó Hope Református Egyháznak: An appreciation note to the Hope Reformed Church of Vancouver. Many of you know that the Hope Reformed Church has been the spiritual home for many Hungarian Protestants living in Vancouver and the lower mainland, since April of 1996. It is a wonderful place, a welcoming church, where we gather weekly to worship and promote fellowship. With Christmas approaching it is appropriate to express our deep and sincere thanks to Pastor John Opmeer, the church elders, and the congregation for their generous and worm welcome, understanding, patience and help in the past eight months. At Hope, we feel at ease and readily open our hearts and offer praise to God for His faithfulness, goodness and many blessings. In this church, we are both: friends with Lord and our many fellow worshippers. We hope and pray that we shell continue to build upon the Church of Jesus Christ and strive, without prejudice, to make every possible effort to reach out and grow closer to the Lord, developing and promoting kinship, along the way. On behalf of the Hungarian congregation, we wish everybody at Hope a very happy and peaceful Christmas, filled with warmth, love and joy. Szántai Zsuzsanna „Ó ISTEN ÁLLÍTS HELYRE MINKET” Ez a fohász nagyon régi, mégis mindig - így ma is időszerű. Különösen most, pünkösd után kell nekünk is így imádkoznunk: „0 Isten, állíts helyre minket...” (Zsoltárok 80:4). Ebben az időben fokozottan irányul figyelmünk az egyház életére, önmagunk lelki állapotára. Isten lelke magunkbaszállásra indít minket is. Akik így fohászkodnak, érzik, látják, hogy nincsenek a helyükön, de már azt is felismerték, hogy nem képesek elesett állapotukon, erőtlenségükön változtatni, csak Isten segíthet rajtuk. Ez a fohász lehet az egyes ember, az egyház vagyis Isten egész népének fohásza. Isten népe — beleértve az ószövetség és az újszövetség idejét — többször volt elesett állapotban. Az egyháznak, a gyülekezeteknek és a keresztyén embernek ma is meg kell vizsgálnia önmagát, hogy
