Magyar Egyház, 1997 (76. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 2. szám
4. oldal MAGYAR EGYHÁZ SZEMÜNK FÉNYE A GYERMEK AZ IFJÚSÁGI MUNKA MISSZIÓS FELADAT. A családok büszkesége az „utód”, a gyermekek, akik a szülők nyomába lépnek. Anyaszentegyházunknak is szeme fénye az ifjúság, a gyermek, mert az új nemzedék a jövő záloga. Nem véletlenül mondta Jézus éppen a tanítványoknak: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”. Missziós parancsában ezt erősíti meg: „kereszteljétek meg őket és tegyetek tanítvánnyá minden népet.” Hol tartunk a „tanítvánnyá tétel” feladatában? Egyházi vállalko aink a nyári ifjúsági tábor. Felkészült lel ásztorok és ifjúsági munkások várják a gyermek-sereget ezen a nyáron is. Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy sikeres lehessen missziónk. Minden helyi gyülekezet égető kérdése, hogy legyen ifjúsága, s tudjunk is velük jól bánni ahhoz, hogy beépülhessenek, hű tagokat s majd elöljárókat nyerjünk bennük magyar református egyházaink számára. Ennek feltétele az, hogy vigyük őket magunkkal. Hogyan is tudjuk „Jézushoz engedni” gyermekeinket, s a fiatalokat? Nem könnyű a kérdés. Sokszor csendesen szeretnénk ezt a vallomást tenni: „De hiszen Urunk, mi engednénk, de ők nem engedik magukat hozzád vinni. Urunk, azt sem tudjuk hol vannak, hol tartanak éppen most a gyermekeink, mert sok a hívás és nagy a csábítás. Ügy tűnik nincsenek velünk, elvesztek a közelünkből. Nincs nagy tisztelete, tekintélye a mi szegényes, magyar gyülekezetünknek. S nincs szülői tekintély, tisztelet sem. Hogy vigyük el hozzád? Urunk, sokszor mondtuk már nekik. Éppen eleget nógattuk őket. Kényszeríteni nem lehet senkit. Belefáradtunk abba, hogy oda hívjuk őket a gyülekezetbe, a templomba, a bibliához. Mit tegyünk? Urunk, biztos-e az a megoldás, amit mondasz, hogy csak engedjük hozzád őket? Hogyan tudnád őket megfogni, s nálad tartani? Van azoknak annyi programjuk, majd ráérnek akkor odamenni, amikor megöregednek.” Már az is valami, ha bizalmasan megmondhatjuk az Úrnak, hogy mik az akadályaink, s miért nem teljesedik a missziói küldetés családunkban, a gyülekezetünkben. Bizonyos, hogy választ kapunk a kérdésekre és kételyekre. Bizonyos, hogy meggyőz az Úr, s megerősít a misszióban. Mi a kilátás, ha nem ez teljesül? Semmi jó. Abszolút vesztes lesz a szülő is és a gyermek is Jézus társasága nélkül. Abszolút vesztes lesz a gyülekezet a gyermekek, fiatalok hiányában. A jó hír az, hogy mindenre van orvosság, s van segítség. Minden akadály legyőzhető. Az Úr így erősít ma téged: Ne hidd, hogy kívül esnek a gyerekek az Isten ható-sugarából. Ez csak látszat. Nekik Jézusra éppúgy, mint a szülőkre, a védelmező családra, a menedékre, a biztonságra nagyon is szükségük van. Ideig-óráig tarthat csak a tékozló fiúk kalandozása. Az „atyai ház” (és az anyai ház) szeretet, a hűséges haza-várás és a feloldozó, bizalmat sugárzó befogadás mindig célba jut. Ez egy olyan eszköz lehet, mely a gyermeket közelebb viszi Jézushoz is, s a szülőkhöz is. Hittel tartsd edzésben az őrködő, váró, türelmes, megbocsátó, befogadásra kész szülői szeretetedet, mert ennek gyümölcse és jutalma van. Amiatt se keseredj, hogy unos-untalan átadtad a hívást, de hasztalan minden: ne add fel, mert egy váratlan pillanatban beérik szavad gyümölcse. Az Isten vonzása hatalmas mágnes, ellenállhatatlanul meghódítja a szíveket. A jó mag kikel. A vetésnek aratása lesz. Nem szabad a láthatókra nézni, csak vetni tovább is. Az igaz ember hite által él, hogy a „látomás” biztos, csalhatatlan, mégha késik is: bízzál benne. (Habakuk 2:3-4). A szeretetben átadott bizonyságtételt, az életed példáját az Isten megpecsételi, s ha te elvégezted, ami rád volt bízva, a többi felől nem kell aggodalmaskodnod. Isten szereti az 0 népét, s meg is sokasítja. O nem mondott le magyar egyházaink jövőjéről sem. A legnagyobb akadály tebenned lehet, ha nem érzed fontosnak azt, hogy a gyermekeket Jézushoz és Jézusig kellene vinni. Előbb neked kell megtérned a langymelegségből. Aztán tudod csak a missziót, a gyermekek hitben nevelését, keresztyén hitre jutását segíteni és betölteni. A gyermeknek, a fiatalnak ma is Jézusra van a legnagyobb szüksége. Veszélyekkel körülvett életű gyermekek vannak ránk bízva. Ezernyi támadási felületen sebesülnek, sérülnek. Mi megtartani nem tudjuk őket. De tudjuk, hogy ki a megtartó. Oda kel vinni, (kézenfogva unszolni, támogatni) őket Jézus szeretetéhez és hatalmához. Hol az a hely, ahol legközelebb van az 0 szeretete és hatalma? Természetesen a családban. És a lelki családban, az Egyház közösségében. Oda sereglenek azok, akik szomjazzák a szeretetet és a hatalmat. Ők valamennyien: Nagyszülők, szülők és gyermekek mind Jézusnál és vele nyerjük meg, amire vágyunk: a bővölködő életet, s az örök életet. „Mert néktek lett az ígéret és gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (Apostolok csel. 2:39) Rév. Éva Lukácsi
